Szombaton kezdésként az Ukrajna–Japán meccsen eldőlt, hogy Nagy-Britannia valóban a túlélésért játszik Magyarország ellen, ugyanis keleti szomszédunk két pontot szerzett az ázsiaiaktól, így eggyel a britek elé került. A bentmaradáshoz egy pontra mindenképpen szüksége volt szombati ellenfelünknek. Ugyancsak biztossá vált már a mi meccsünket megelőzően, hogy megszereztük a bronzérmet. Változások történtek csapatunkban, Sikorcin Ladislav belázasodott, ezért kimaradt ezúttal, a kapuban pedig először kapott bizalmat Budai Krisztián. Dekoncentrált játékkal is jobbak voltunk mezőnyben két harmadon keresztül ezen a tét nélküli meccsen, az utolsó húsz percre azonban visszavettünk a nem túl nagy iramból is, az egész találkozón rengeteg emberelőnyt hagytunk kihasználatlanul, a végeredmény 5-4 lett a britek javára. Ukrajna ezzel kiesett a harmadosztályba.
Gyorsan előnyt szereztek a britek, de néhány perc alatt megfordítottuk az állást. Előbb Vas Márton, majd Kovács Csaba talált be. Magosi palánkra lökéséért véglegest kapott Neilson, így hatról ötre fogyatkozott a brit védők száma. Sajnos nem tudtuk kihasználni az ötperces előnyt, nem úgy ők a sima kétpercest, amelyet nagyon gyorsan behúztak, így 2-2-vel mentünk szünetre, pedig sokkal jobban játszottunk ellenfelünknél.
Sofron a torna második büntetőjét harcolta ki a második harmad elején, és ezúttal el is tudta vállalni a rávezetést, amelyből újra előnyt szeretünk, 3-2. A britek hajtottak, egyenlítettek újra, de megint csak rákapcsoltunk, és megszereztük a vezetést egy kiváló Mihály-lövéssel. Néhány másodperccel a második harmad vége előtt azonban újra figyelmetlenek voltunk hátul, 4-4-gyel kezdődött a vb utolsó magyar harmada.
Kihagytunk egy előnyt, ezt követően gyorsan kettős hátrányba kerültünk, 80 másodpercre. Szélig a kapu előtt ráfeküdt a korongra, büntetőt kaptak a britek, Dowd is értékesítette a lehetőséget, 5-4-re vezettek ekkor. A folytatásban már nem tudtunk felpörögni, így kikaptunk egy számunkra tét nélküli mérkőzésen.
A vb-n tehát az első két meccset megnyertük, ezzel behúztuk a bronzérmet. Tudni lehetett, hogy komoly körbeverések várhatók e csoportban, de hogy hat ponttal is harmadikok lehetünk, erre aligha számítottunk. Ennyivel ugyanis peches esetben ki is lehet esni. A három legnagyobb ellenfelünktől megszabadultunk, Ausztria és Szlovénia feljutott, Ukrajna pedig kiesett. Japánnal és Nagy-Britanniával várjuk a feljutót és a kiesőket.
Hogy milyen világbajnokság volt ez a Primeau-csapat számára? A vége nem sikerült szépre, és a vb érdemi része számunkra a negyedik meccsel lezárult. De aki látta az Ausztriával játszott meccset, elhitte, hogy ismét csodának lesz szemtanúja. 1-0-nál, de kiváltképp 2-1-nél azt tapasztaltuk, erősek vagyunk, kemények – érdemes visszanézni mindkét gólunkat, de főleg az elsőt, amelyért a negyedik sorunk brusztolt emberest –, érvényesül az akaratunk – ez a második harmad elejéig, a kettős kiállításig szinte végig így volt –, és uraljuk a kapu előtti területeket – nem csak védekezésben, de támadásban is – ez igencsak új elem a magyar válogatott életében, és jellemző az egész tornára. Aztán beborult: elfáradtunk, lefőtt a kávé, és csúnya lett a vége.
A feljutásról döntő meccs beltartalmi értékéről írtunk, és közöltük Ladányi Balázs véleményét is. Kínos eredménnyel zártuk az osztrákokkal a meccset, a 7-2 sok, túl nagy különbség. A magyar csapatért szurkolók csalódottsága érthető volt, nem sikerült szépen zárni a csütörtöki mérkőzést.
Szombaton azonban a bronzérem megszerzésével a magyar válogatott a szurkolók több mint kétharmadának várakozását teljesítette, és nyilvánvalóan a maradék egyharmad jelentős részét is csak a kötelező optimizmus vezette az első lehetőség ikszelésekor. A reálisan elérhető helyek legjobbikát foglaltuk el szombaton. Korábban még sohasem volt példa arra, hogy három ilyen erős válogatott – Ukrajna, Japán és Nagy-Britannia – legyőzése nem jelent A csoportba jutást. Ezért a cselekedetért persze most nem adnak semmit, de azt jelenti, hogy ha a várakozásainkat nem is, de önmagát ismét felülmúlta a válogatott.
Minket Ausztria és Szlovénia mindig több góllal ver, mint a nálunk gyengébbeket, azokat, akiket mi pedig magabiztosan. Érdemes megnézni ez ügyben az idei vagy a két évvel ezelőtti vb eredményeit. Ebből nagyon sok nem, de annyi mindenképpen leszűrhető, hogy Magyarországot nagyon komolyan veszik ezek a szomszédok. Megkockáztatható, ellenük nem elsősorban a játéktudásunk hiányzik a szorosabb eredményhez. Minél előrébb jutunk, minél közelebb kerülünk a két csoport között ingázókhoz, annál szembetűnőbbek lesznek a hiányosságaink, amelyek továbbra is számosak – bulielhozatal, emberelőnyös játék, kék vonalas lövések, hogy csak a teljesen egyértelműeket említsük –, ugyanakkor az is látszik, hogy haladunk előre olyanokban, amelyek korábban ugyancsak az előbbi csoportba voltak sorolhatók, és semmivel sem kevésbé fontosak.
Nem süllyedhetünk odáig, hogy Japán és Ukrajna legyőzését hétköznapi cselekedetnek, netán elvárásnak állítjuk be. Az idő szalad, pörgessük csak vissza néhány nappal a kerekét. Japán ellen a meccs második felében már izgulnunk sem kellett. Tegye fel a kezét, aki gondolt ilyenre a meccs előtt. Ukrajna ellen hosszú ideig domináltunk, összesen egy gólra voltak képesek ellenünk. Megállapíthatjuk, hogy a 2008-as szapporói csoda óta nem a zsemle lett kisebb, hanem a szurkolói elvárások nagyobbak. Ebben persze semmi meglepő nincs, ezt csak maguknak köszönhetik jégkorongozóink. Sikert értek el ismét, ez a bronzérem mindenképpen bravúr. Ebből a csoportból a két favoriton kívül bárki más simán kieshet, ha nem sikerül a felkészülése. Kudarcról nem lehet beszélni a bronzérem birtokában. Nagyon kemény ez a másodosztály, ez látszik abból is, hogy mely két csapat küzdött a kiesés ellen az utolsó játéknapon. Nem legyünk elégedetlenek akkor, amikor az ukránok és a britek szívesen cserélnének velünk. Jó kis hely lett ez a divízió 1/A csoport.
