Kercsó Árpád, a magyar jégkorong feltámasztásának atyja volt nemrégiben Borókai Gábor Heti Válasz-főszerkesztő vendége a Kovács Á.–Tiffán-féle Andante Borpatikában. Olvasónk-tudósítónk részt vett az eseményen. Lesznek ismerős kérdések-válaszok.

Érdekesnek tűnik a páros, vajon mekkora a politikát és a jégkorongot egyaránt szeretők halmaza, vajon az egyik legszínvonalasabb exkormányszóvivő mire megy az egyik legszínvonalasabb hazai jégkorongedzővel? Nem kellett csalatkoznom, ha szellősen is, de megtelt a Bem rakparti helyiség.

A diskurzus egy laza bevezető után, amelyben a főszerkesztő méltatta az edzőt, a módszerek felé kanyarodik. Kercsó, aki a mesteredzői titulust a közelmúltban érdemelte ki, a gyerekeket három csoportba osztja: az elsőbe azok kerülnek, akik értenek a szép szóból, a másodikba, akik értenek a hangos szóból, a harmadikba pedig, akik kívánják a pofont. Persze ez utóbbi módszer manapság már problémás, de a csomafalvi tréner teljesítményét nem lehet megkérdőjelezni.

Majd lelkes és humorral jócskán fűszerezett anekdotázásba kezd a mester, amelyből megtudjuk hogy Dáciáját anno egy ikerpár összekarcolta, és a páros ártatlan fele bűnhődött (azaz kapta a fülest), hogy a gyergyói havasok keleti csúcsaira járt hokit nézni és tanulni, a háromhavi fizetésén vett Junoszty tévén. Azért kellet hegyet másznia, mert a román tévé 2 órás adásából 110 percet Ceausescu one-man-show-ja, tíz percet pedig az észak-koreai lapszemle töltött ki, orosz minőségi hokit nem adtak.

Sebaj, Kercsó megmászta a havasokat, behangolta az orosz tv-t, majd Makarovtól, Fetyiszovtól és Larionovtól tanult. A csomafalvi gyerekekkel szombat éjjel 11-re járt edzeni a szeredai Vákár Lajos jégpályára, feltéve, ha a portás megelégedett az egy üveg rum pályabérleti díjjal. Előfordult, hogy 11 kisgyereket vitt az autójában, és reggel 5-re értek haza. A román válogatott nagy részét az ő tanítványai adták, ennek ellenére egyetlen világversenyre sem vitték el.

Ezt megunva Magyarországra jött és elkezdett dolgozni. Dunaújvárosban talált menedéket, ahol a más sportágak edzői által meghagyott maradékból alkotott szenzációs csapatot, amely jó fél évtizedig uralta a magyar mezőnyt. Mellesleg kiharcolt egy jégcsarnokot a városnak, csakúgy, ahogy ezt korábban Csomafalván tette. Később néhányan kijelentik, nem is ért annyira a hokihoz. Végül is csak kilenc játékost nevelt a Szapporóban vb-t nyert csapatból.

Ezután a Budapest Starsnál gyúrt össze korosztályát végigverő brigádot, manapság ugyanezt teszi Zalaegerszegen, egy megszállott önzetlen jóvoltából. Megtudjuk, sikeresen nevelni a gyerekek iránti szeretet nélkül nem lehet. És ami még fontos: munka, munka, munka. Érezni Kercsón, megszállott, fanatikus, nem az a beijedős fajta.

Érdekes beszélgetés alakult ki, a politikáról is esett szó, de nem feszegetjük, a lényeg, hogy a végén kiderült, a mesteredző szerint legalább ötven százalék esélyünk van megkapaszkodni. Úgyhogy jövőre irány Svájc.