A tilburgi torna után a Komanda című újság riportere feltette Vlagyimir Golubovics szövetségi kapitánynak a kopejkás kérdést: nagymértékben különbözött-e a magyar válogatott összeállítása attól, amely legyőzte Ukrajnát decemberben? A mester válasza: nem, csak egy játékos, egy középcsatár nem szerepelt Hollandiában a miskolciak közül.

Persze. Egy középcsatár. Végül is az egy és a tíz között ukránul számolva nagy differencia biztos nincs. Az már önmagában vicces, hogy a hírlapíró nem képes utánanézni a kereteknek és a körülményeknek legalább az interneten. De az még inkább, hogy a főedzőnek sincs fogalma arról, hogyan állt fel csapatának egyik kiemelt vb-ellenfele. Hát annyi baj legyen, addig jó nekünk, amíg riválisunk nagyképű és ostoba.

Látszik az is, hogy bár két hónapja kicsit megtépáztuk a kék-sárgák még mindig birodalmias karakterű önbizalmát, a két tornagyőzelemnek köszönhetően megint erősnek és legyőzhetetlennek hiszik magukat. Azt írják, milyen csodálatos, hogy Vlagyimir Golubovics – aki jött, látott és győzött – kapásból megcselekedte, amit elődei hat év alatt sem tudtak teljesíteni. Miszerint két EIHC-versenyt nyert a válogatottal egymás után. Hadd örüljenek – mondjuk áprilisig.

Egy hír a végére: korábban úgy volt, az ukránok a felkészülés jegyében játszanak néhány meccset a lengyelekkel. Már biztosnak tűnik, hogy ebből nem lesz semmi. Lehet, hogy a hollandokkal összecsapnak egyszer-kétszer, de az sem kizárt, hogy komoly megméretés nélkül mennek neki Szapporónak.