Hát ez is megvan, legyőzte Magyarország Ukrajnát, ilyen még soha nem volt, de nagyon reméljük, hogy lesz, ebben a szezonban kéne még kétszer, mondjuk februárban Hollandiában, a Euro Ice Hockey Challenge akkor esedékes állomásán, de főként áprilisban, a divízió 1-es világbajnokságon. Azonban ne fussunk előre ennyire.

A mérkőzés részleteibe nagyon mélyen nem mennénk bele, biztos, hogy nyájas olvasóink túlnyomó többsége látta. Elmeséljük mégis, hogy az első harmadot 2-0-ra nyertük, a másodikat 0-0-ra hoztuk, a harmadikat 0-1-re buktuk, így lett 2-1 ide. A magyar gólokat Kovács Csaba és Artyom Vaszjunyin szerezte, az ukránok a hátvéd Hunyko révén szépítettek. Az összecsapás első felében kifejezetten jól játszottunk, erősebbek és gyorsabbak voltunk az ellenfélnél, amely viszont pikkpakk átvette az irányítást a 30. perc tájékán. A végét szerencsésen és hősiesen kivédekeztük, hiába kényszerültünk kettős, sőt Szeliversztov kapus lehozatala okán hármas hátrányba az utolsó fél percre.

A két gólszerzőén túl Ladányi Balázs és Szuper Levente játéka tetszett nekünk a legjobban innét, Hunykóé, Litvinenkóé és Szemencsenkóé onnét, a klasszisnak tartott Cirult sokáig szinte észre sem vettük. Még egy megjegyzés: a fontos gólt jegyző Artyom Vaszjunyin édesapja egykoron a Szokol Kijevben nyomta, akár ukrán is lehetne a fia, de nem az, hálstennek.

Szép ez a győzelem, de azt azért nem gondoljuk, hogy már meg is nyertük a Pannon Kupát, a munka még nincs elvégezve, ahogy Pat Cortina mondta a Sport 1-nek. Kemények a lengyelek és a japánok is, biztos, hogy nem lehet lenyelni őket keresztben. Utóbbiak a nyitómeccsen 3-2-re nyertek, kisebb meglepetésre. A nagyobb meglepetés a mi 2-1-ünk. Mást nem is mondunk, csak annyit: kalandra fel, csak így tovább.