Véget ért az EBEL 2011/12-es szezonja a Fehérvár számára, az Olimpija Ljubljana 1-2-ről 4-2-re fordította meg a Sapa Fehérvár AV19-cel vívott párharcot. Nem lehet vitás, megérdemelten jutott az ezer sebből vérző, de menet közben harcmodort váltó szlovén csapat a négy közé. Ugyanakkor a vereség tudatában sem felejthetjük el, milyen pillanatokat szerzett nekünk a Fehérvár ebben a szezonban, amely képességeit és mindenki várakozását alaposan felülmúlva az alapszakasz hatodik helyén végzett, majd a középszakaszban csodát vitt végbe, a harmadik helyen zárt. A rájátszásban mindenki úgy érezte, reális a négy közé kerülés, de a végére kiderült, nem volt az. Az eredmény ezt mutatja, a tényekkel meg vitatkozzon az, akinek ehhez kedve van. Az utolsó mérkőzést az 58. percben buktuk el, 4-3 lett a vége, emelt fővel jöttünk le a jégről, gratuláltunk a győztesnek. A Ljubljana mellett a Klagenfurt is továbbjutott, miután 4-2-re verte a Salzburgot. A Medvescak már rég az elődöntőben várja az ellenfelét, még egy kérdés nyitott, a Linz és a Vienna Capitals küzdelme 3-3-ra áll.

Ezt írtuk eredetileg bevezetőként: Négy győzelemig tart a Sapa Fehérvár AV19 és az Olimpija Ljubljana csatája az EBEL-negyeddöntőben. Az osztrák bázisú közép-európai liga legjobb négy csapata közé kerülhet a szlovén csapat, ha csütörtökön legyőzi a magyar riválist. Az első négy mérkőzést a hazai csapat nyerte, de legutóbb Székesfehérváron meglepetésre a Ljubljana bizonyult jobbnak, hiába verte korábban kétszer is bucira a Fehérvár őket az Ifj. Ocskay Gábor-jégcsarnokban – 7-2-re és 8-1-re –, harmadjára 2-1-re ők nyertek. Így a párharc jelenleg 3-2-re áll, tehát a szlovénoknak már csak egyszer, nekünk kétszer kell nyernünk, nem hibázhatunk többet. 4500 néző vár a meccsre a Hala Tivoliban, a ljubljanai játékosok pokoli hangulatot ígértek a magyaroknak. A Fehérvári Ördög számára azonban nem lesz ismeretlen az atmoszféra, a szlovénok ráadásul nehéz helyzetben vannak. A miénk a jobb csapat, a csütörtöki feladat az, hogy a keddi gyenge játékos feledtetve ezt bebizonyítsuk a jégen. És így folytattuk a tudósítást, harmadról harmadra, gólról gólra:

1. harmad:

0-1: Egy DaCosta-ziccert és egy Sofron-kapuvasat követően Vas Márton lépett ki kettő az egyben Sofronnal, és egyedül oldotta meg a helyzetet, simán ellőtte a korongot Boh mellett. 11. perc.

1-1: A támadóharmadban korongot vesztett a Fehérvár, lassan értünk vissza, egy átlövésgóllal egyenlített a Ljubljana. Cvetek lőtt kapura, de a 20 éves Ograjensek még beleért Munro előtt. 16. perc.

Változtatott a sorok összetételén Kevin Primeau, ezúttal a legutóbb pihentetett hetedik hátvédünk, Orbán Attila is sokat volt a jégen, mivel Láda Balázs csatárként kezdett. A pokolitól messze volt a hangulat, a Ljubljana pedig meg sem próbált tempót menni, ugyanúgy kivárásra játszott, mint az előző mérkőzésen. Az első kemény lövés és az első ziccer is a Fehérvár előtt adódott, de előbbit Boh védte, a másodiknál Sofront takarították el a kapu előterében. Az első emberelőnyt azonban a Ljubljana kapta, helyzetig sem jutottak belőle. Egy rövid meddő Ljubljana-nyomás után Klassen DaCostát hozta ziccerbe, de a portugál-kanadai elvétette a célt, ugyanebben a percben Sofron lőtt bődületes kapuvasat. A megoldás kulcsa a kezünkben volt, de ekkor még nem találtunk a zárba. Nem így a 11. percben Vas Márton, aki egy védekező harmadból kapott koronggal végigment a pályán, kettő az egyben volt Sofronnal és egy védővel, de egyedül oldotta meg a szituációt, kiválóan: ellőtte Boh mellett a korongot. Látszott, hogy a Fehérvár nagy hangsúlyt fektet a centerek védekezésére, azonnal visszazártak a középső támadók, ennek ellenére Music egy ellentámadásnál helyzetbe tudott kerülni, Munro nagyon jó helyen volt ismét. A gól után kicsit előrébb jött a szlovén csapat, a Volánnak is több lehetősége nyílott, és az oda-vissza játékból a hazaiak jöttek ki jobban. A támadóharmadban korongot vesztett a Fehérvár, lassan értünk vissza, egy átlövésgóllal egyenlített a Ljubljana. Cvetek második találata volt ez a szezonban. A 16. percben jártunk ekkor. Megzavarta addigi nyugodt játékunkat az egyenlítés, a hátralévő időben többször is közel járt a Ljubljana a gólhoz, a magyar helyzetek elmaradtak a hátralévő öt percben, jókor jött a szünet, a gondolatokat rendezni kell.

2. harmad:

2-1: Emberelőnyben Munro védett, de kipattant róla a korong, Music a hátvédek előtt ébredt, és a kapus mamutjára lőtte a korongot, ahonnan pechesen a kapuba pattant. 29. perc.

2-2: Egy percen belül újra emberelőnybe került a Ljubljana, de Ladányi Balázs és Vas Márton tökéletes ellentámadása végén utóbbi egyenlített, második gólját lőtte a 42-es. 30. perc.

3-2: McBride egy az egyben megverte Horváthot, a magyar hátvéd akasztotta, a játékvezető habozás nélkül büntetőt ítélet. Határesetnek tűnt, de adható volt. McBride a bal felsőbe vágta a rávezetést. 36. perc.

Összességében keveset lőttünk az első harmadban, és egyértelműnek tűnt, hogy az első két sorunk további góljai nélkül kutya nehéz lesz megnyerni ezt a meccset. Ezzel szemben Hughes előbb magának, majd Vedlinnek teremtett tiszta lehetőséget, de Munro fantasztikus mozdulatokkal megvédte a magyar kaput. Letámadásra állt át a Ljubljana, gyorsabbá vált a játék. Egy újabb tűzijátékot úsztunk meg, viszont DaCosta térdét ellőtték. Nem voltak megnyugtató percek ezek. Vedlin fegyelmezetlensége kellett, hogy levegőhöz jussunk. A szlovén bekk könyökkel támadta Sikorcin fejét, két percre kiment. Két nagy helyzetünk volt az előny elején, de a végén megkontráztak minket, nagyon kellett ismét Munro. Az egyenlítő gól után a Hala Tivoli közönsége végig állva nézte a meccset, jó volt a hangulat, úgymond várakozással teli. Érezni lehetett, van tétje annak, ki szerzi meg a második gólt. Látszott Bohon, hogy jobban kéne lövésekkel terhelni, mert kevésbé volt magabiztos, mint az megszokott az EBEL-ben. Ryan meze hozzáérhetett Bohhoz, ezért a játékvezetők kiállítást ítéltek, amin az előzményeket figyelembe véve várható volt. Munro kiváló védése után kipattant a korong, és a közelben helyezkedő védők közé Music be tudott lépni, a mamutra verte a korongot, ahonnan azon átbucskázva a kapuba jutott. Gyorsan egyenlítettünk, de ehhez egy újabb emberhátrány kellett, ezúttal Sikorcin ült ki. Ladányi Balázs és Vas Márton lépett meg a védekezésből, és utóbbi másodszor volt eredményes a kiváló passz végén. Visszajöttünk a meccsbe, komoly erényeket mutattunk fel, két és fél mérkőzést kellett erre várni, de megérte. Újabb előnyt kaptak a hazaiak, eggyel több játékost láttak a bírók a jégen, de ez utóbbi kettő fór kifejezetten megtörte az Olimpija lendületét, semmire nem jutottak Hughesék, csak arra figyeltek, nehogy még egyet kapjanak belőle. McBride meglépett Horváth mellett, 4-esünk csak büntetőt érően tudta akadályozni, a sértett a bal felsőbe vágta a rávezetés végén a korongot, 3-2-re a Ljubljana vezetett. Ebben a harmadban ismét a Ljubljana taktikája érvényesült, ismét sikerült teljesen szétzilálni a Fehérvár alapjátékát, akárcsak az előző mérkőzésen. A góltól ismét nagyon ideges lett a Fehérvár, közel járt a negyedik gólhoz a hazai csapat, de az szerencsére nem érkezett, 3-2-es hátránnyal húztuk ki a második harmadot. Bízunk a fiúkban, húsz perc alatt egy góllal kell verniük a zöld-fehéreket a hosszabbításhoz, kettővel a győzelemhez. Más lehetőség nincs. A Ljubljana közel került álmaihoz, de mi sem vagyunk messze a túléléstől.

3. harmad:

3-3: Matic Boh nem készült fel arra, hogy Harlan Pratt, a ljubljanaiak korábbi játékosa a kék vonalról egy botos felső sarokra irányuló bombával kínálja meg. 47. perc.

4-3: Music megnyerte a bulit, Hughes ráhúzta, és Music beleért, a csapatkapitányé a negyedik gól. 57. perc.

Két dolog tűnt biztosnak a harmadik harmad előtt. Az egyik, hogy a Ljubljana semmit sem kockáztatva letelepedik a saját kapuja előtt, és szórványos ellentámadásokkal próbálkozik. A másik, hogy a Fehérvár az egyénieskedéssel semmire sem megy. Valahogy a három mérkőzéssel ezelőtt elvesztett értékeink csillogtatásához kellett volna visszatalálni. Ez borzasztó nehéz feladatnak tűnt, de talán nem lehetetlennek. Rengeteg idő állt rendelkezésünkre, és csak egy gól volt a hátrány. A Fehérvár jól pörgött a harmadik harmad elején, látszott, nagyon akarnak a játékosaink, de van ilyen, hogy nem megy. Beletörődni nem lehet, de el kell fogadni, ha az ellenfél olyan taktikát dolgoz ki, amivel nem tudunk mit kezdeni. Márpedig ki kell mondani, a Ljubljana meglepte a magyar csapatot egy olyan játékrendszerrel, amilyennel ötéves EBEL-pályafutása során még nem találkozott. És miközben ezeket hordtam össze, Harlan Pratt a semmiből egyenlített, a kék vonalról a botos felsőbe lőtt. És a játékmegszakításoknál rendületlenül szól a hangszórókból a szlovén sramli, ahogy a világbajnokságokon is szokott a Hala Tivoliban. Ebből is látszik, játék az egész, nem kell infarktust kapni. Illetve dehogynem, mert máris egy tovább a meccs, pillanatok alatt villámcsapva az előző gondolatokat. Tíz perc van hátra. Sofron kap egy esélyt, de fonák oldalra szorítják, nem tudja beverni. Ki kell emelni Láda Balázs produkcióját, aki kétszer is veszélyeztetett támadásban, majd utolérte a legalább kétméteres előnyből induló Hughest, és Munróval közösen megakadályozta a gólszerzésben. Mindez hét perccel a vége előtt kulcsjelenet volt. Kanadai kapusunk további három támadásnál játszott fontos szerepet, jól mentett utolsó emberként. Hat perccel a vége előtt könnyen állították ki a bírók Prattet, de egy szavunk sem lehetett, mi hasonlóan könnyen kaptunk kettős fórt az előző mérkőzés hajrájában. Mi nem éltünk vele, és ők sem, óriási szerencsére, pedig nem jártak messze ettől, de ekkor álltunk a sáncon. Mihály hibázott nagyot, a védőharmadból kilőtte a korongot a palánk fölött, újabb kétperces hátrányba kerültünk, 3,5 perccel a vége előtt. Ez a jelenet döntőnek bizonyult, mert Music egy megnyert buli után Hughes lövésébe beleszúrt, Munro nem védhette a lövést, 4-3 lett ezzel. A kapuslehozatal sem segített, mert az utolsó másodpercben is mellément a lövésünk. Ez egy ilyen sorozat volt, amely számunkra 4-2-es vereséggel ért véget, Ljubljanában. Fájó vereség ez, de megérdemelt, a Ljubljana megvalósította, amit eltervezett, háromszor vert minket zsinórban. Nem az övék a jobb csapat, de ők vertek minket négyszer, s nem mi őket. Ez a lényeg.

Ez a vereség sokkal kevésbé volt fájó, mint a székesfehérvári, hiszen félrebeszélésnek helye nincs, itt az a csapat nyert, amelyik jobban játszott. Ettől a Ljubljanától ki lehetett kapni, egy maradt számunkra, hogy gratuláljunk neki. Az Olimpija Ljubljana hősiesen küzdött, megérdemelte a sikert, háromszor egymás után nagyon tartalékos csapattal verték a Fehérvárt, meg kell hajolni előttük. Nagy győzelem ez nekik, de a Fehérvárt sem lehet szidni, ebben az időszakban ennyit tudott a csapat, sajnos nem többet. Nyerhetőnek tűnt ez a párharc, de az a csapat jutott tovább, amelyik négyszer verte a másikat. Ennyi történt, nem több. Egy pozitívum mindenképpen eszünkbe jut hirtelen: Magyarország válogatottja nem ebben az ezerszer elátkozott Hala Tivoliban játssza a világbajnokságot áprilisban.