Ledarálta a Ljubljanát a Fehérvár a harmadik EBEL-negyeddöntő meccs legelején. Mire bemelegedtek volna a vendégek, már véget is ért számukra a mérkőzés érdemi része. Az ötödik percben időt kellett kérniük, és látszott a szlovén arcokon, nem hiszik, hogy innen visszajönnek a meccsbe. Ekkor már 2-0 volt ide, a vége pedig még szebb lett, 8-1-re nyert a Sapa Fehérvár AV19, tehát még az első mérkőzésnél is nagyobb lett a különbség. A negyeddöntő állása 2-1. A nyolc kiváló gólt is láthatják tovább után.

Benk András és Mihály Árpád lőtt nagyon szép gólt a legelején. A Ljubljana egész egyszerűen semmit nem bírt kezdeni a magyar csapat tempójával és kombinatív, gyors, határozott játékával. Meglepetésekkel várta a vendégeket a székesfehérvári gárda, Benk András bombagólt lőtt, Palkovics Krisztián leütközte a nála fél fejjel magasabb ellenfelet, Juraj Durco pedig sorozatban építgette a hazai támadásokat. Feltűnő volt, hogy mennyire tart az Olimpija a Volántól, kétgólos hátrányban sem merészkedett kijjebb Hannu Jarvenpaa csapata, a védőharmadban várták a Fehérvárt. A csapatunk pedig jött és jött, sorra alakította ki a helyzeteket. Ha az első két gólra azt írtuk, hogy nagyon szép, akkor a harmadikra nehéz megfelelő jelzőt találni, de megpróbáljuk: a Johansson, Ryan, Klassen összjáték meseszerű volt. Ladányi Balázs a harmad végén eladta kedvenc kapusőrjítő trükkjét, kifogástalan kéztechnikájának köszönhetően az alapvonal közeléből mattolta az óvatlan Lamoureux-t, a 4-0 húsz perc alatti kiütést jelentett. Az egyetlen szlovén lehetőséget is mi teremtettük, a védőharmadban egy rossz passz után Hughes szólózhatott, de ezúttal Munro nyerte a csatát. Az első célt nagyon hamar elbukták a szlovénok, a a két csapat között EBEL-rájátszáshoz méltatlan különbség alakult ki az első játékrészben.

Ha a játékban nem is, a fizikai faktorban bekeményített a Ljubljana a második harmadban. Valamit ki kellett találnia, hiszen a 26. percben két hátvédünk és egy harmadik soros szélsőnk csinált bohócot a teljes vendégvédelemből, Durco és Kovács Csaba passzát Horváth András vágta borzalmas erővel a rövid felsőbe. A figyelmi szint 5-0 után természetesen módon csökkent, a helyzetek továbbra is jöttek rendre, de már Munro kapujánál is alakult ki némi izgalom. A hoki nem ment, elővette hát provokatív játékát a Ljubljana. Kétszer is szándékosan kezdeményezett verekedést a zöld-fehér együttes, Justin DaCostát és Magosi Bálintot találták meg a verőlegények, de nem jártak sikerrel ebben a tekintetben sem, nem tudtak kárt tenni bennünk. Magosi esete különös volt, először Fraser felugrásból ütötte bottal fejen, majd egy szóváltást követően Magosi háta mögül ugrott a magyar csatárra Golicic, akinek az addig történtekhez semmi köze nem volt. Megdöbbentő, hogy Fraser támadását egy sima két perccel tudta le a két játékvezető.

A második szünetben feladta a meccset a Ljubljana, Lamoureux kapus helyett Bohot állították be, aki 25 másodperc alatt bebizonyította, miért kellett az elvtelenség határát jelentősen túllépni a fegyelmi bizottság hétfői ülésén. Ladányi középerős lövésével szemben tehetetlennek bizonyult, máris 6-0 állt a táblán. Hogy csakhamar még egyet ugrott a mutató, az nem felróható a cserekapusnak, cserben hagyta a teljes csapata, Sofron centikről verte be Ladányi nagyszerű passzát. Egy védekezési bizonytalanság miatt a 45. percben búcsút inthettünk Adam Munro shutoutjának, az egyetlen szeplő volt ez a mai sikeren. Lecsillapodott a vendégcsapat, nyugodtabban teltek a percek, mert az iramból is visszavettek mindkét oldalon. A Fehérvár már leginkább a látványra ment, nem mindenáron akartak gólt szerezni a csatárok. Szép akciókat láttunk, és Boh is fogott néhány nehezebb lövést. Sikorcin Ladislav azonban úgy gondolta, Golicicnak a jégkorong terepén adja vissza a kölcsönt. Ahogy az első meccsen, úgy most is előre bulizott, ezúttal a támadóharmadban, Golicic lábai között átment a korong, amit a kivetődő Boh mellett is elhúzott, és a végén az üresen maradt kapuba csúsztatta. Igazi csúcspontja volt ez a csütörtöki katarzisnak.

A teljes igazsághoz tartozik, hogy a szlovénoktól hiányzott egy teljes sor sérülés miatt, két meghatározó játékossal, egy kiváló hátvéddel, Hothammel és egy nagyszerű centerrel, Ziga Pancéval együtt. Ugyanakkor természetesen ne feledjük, hogy a Fehérvár hónapok óta nélkülözi a legjobb magyar bekket, Tokaji Viktort, és két fiatal is sérült, Tóth Adrián, valamint Orbán Attila.

A Sapa Fehérvár AV19 bebizonyította, hogy egy jó formában lévő, fegyelmezetten hokizó, erős csapat számára teljesen mindegy, hol játszik, ki az ellenfél, melyik országból érkezik a játékvezető, ki áll a másik kapuban és a kispadon. Ne feledjük ugyanakkor, a jelenleg zajló sorozat neve rájátszás, ahol az nevet igazán, aki utoljára nevet. Ehhez négy meccset kell nyerni, úgyhogy minden örömünk ellenére jegyezzük meg, jelenleg a feladat felét tudtuk le. A jobb csapat a miénk, ehhez semmi kétség nem fér három meccs alapján. Vasárnap Ljubljanában folytatják a csapatok a küzdelmet, ahol nagyon jó lenne nyerni, már csak azért is, hogy az áprilisi világbajnokságra egy győztes csata emlékével térhessen vissza a magyar válogatott a szlovén fővárosba.