"Objektíven kell néznünk a dolgokat, nem a győzelem mámorában megmaradt rózsaszín szemüvegen át – mondta blogunknak Eric Thurston szövetségi edző az ifjúsági válogatott múlt heti teljesítményéről készített interjúban. – Tény, hogy ez az időszak főként pozitív jelzőkkel értékelhető, de ez csak a felkészülés egyik fázisa volt, és mondhatom, hogy még csak az út elején járunk." A magyar U18-as válogatott három olyan csapat legyőzésével végzett a Jégvilág Négy Nemzet Torna első helyén, amelyek egytől egyig a miénknél magasabb osztályban játszanak. 

– Ez volt az utolsó komoly teszt az áprilisi világbajnokság előtt?

– Valószínűleg igen, legalábbis ha nemzetközi tornára gondolunk, akkor mindenképpen. Jó esetben azonban lehet még két meccsünk a vb előtt.

– Sok kérdésre kapott választ a Négy Nemzet Tornán?

– Vannak dolgok, amelyeket már lezártam magamban, de maradt még néhány megválaszolatlan kérdés. Dörök, Sebők és Gágyor nem tudott játszani, úgyhogy áprilisig várnom kell, hogy lássam, hogyan és hová fog illeszkedni ez a három ember.
Mindenesetre több szempontból is pozitív élménnyel gazdagodtam a tornán.

– Hogyan jellemezné a csapatszellemet, a játékosok fizikai és technikai képességeit?

– Azt gondolom, a csapatszellem kitűnő. Nagyon tetszett, hogy a játékosok ilyen rövid idő alatt ilyen jól összeszoktak. Fontos azonban, hogy folytatódjon a játékban is ez az összetartás, és ennek fejlesztésén még tovább kell dolgoznunk. Úgy gondolom,  a kondíciónk teljesen rendben volt és a játékosok képességeivel sincs baj, de haladnunk kell tovább előre, hogy az áprilisi megméretéskor a csúcson legyen a csapat.

– Követték a játékosok a taktikai utasításokat, melyeket adott nekik?

– Többségében megvalósultak az általam megkívánt taktikai elemek, de dolgoznunk kell a semleges zónában való védekezésünkön, és a három zavaró csatár letámadásán is van még mit tökéletesítenünk. Sok információt kaptak a játékosok rövid idő alatt, de úgy tűnik, elég jól kezelték ezt a helyzetet.

– Különböző csoportba sorolhatók a játékosok. Itthon játszók, külföldiek, fiatalabbak. Melyiket hogy értékeli?

– Nem számít a kor, nem számít, hogy melyik csapatból érkeztek, vagy az, hogy esetleg valaki kicsit képzettebb, mint a másik. Bizonyos dolgoknak a helyükön kell lenniük, hogy sikeresek legyünk, de emellett a válogatott játékosoknak nyitottnak kell lenniük, és fontos hogy akarjanak újat tanulni. Komolyan értékelem a játékosok pozitív hozzáállását, a kemény munkát, az elszántságot, és az arra való törekvést, hogy a legjobbak legyenek. Nem könnyű, ha valaki sztár a klubcsapatában, majd bekerül a válogatottba, ahol esetleg el kell fogadnia egy másik szerepet, és mindeközben még a pozitív hozzáállását is meg kell tartania. De a siker azt is megkívánja, hogy odaadóan támogassa a többi játékost. A keret tagjai azonban megértették ezt, és ennek megfelelően viselkedtek. Amikor a játékosok az ajtón kívül hagyják az egójukat és elkötelezik magukat a csapat mellett, hogy az sikeres legyen, akkor abból nagy dolgok tudnak kisülni, kerüljön ez egyénileg bármibe is.

– Mi volt a fény és mi jelentette az árnyékot a hétvégi teljesítménnyel kapcsolatban?

– A csúcs az volt, hogy mind együtt voltunk. A közös étkezések a hotelben, az utazás a pályáig és új barátságok kötése, ezek nagyon fontos élmények a játékosok és a stáb számára. A játékosok megismertem mind a jégen, mind azon kívül, ez nagyon érdekes feladat. A mélypont ezúttal a búcsúzás volt, sajnos véget kellett érjen ez a hét. Tényleg szívesen dolgoznék ezzel a csapattal teljes munkaidőben, látom, hová tudnak fejlődni játékosokként és emberekként. Nagyon jó perspektívája van ennek a garnitúrának.

– Vannak közöttük olyanok is, akikre legközelebb már nem számít?

– Leülök és végignézem a tornáról készült felvételeket, ezt követően tudom eldönteni, milyen változtatások jöhetnek szóba. Már ha az elemzés után egyáltalán szükségesnek látom a módosításokat. Objektíven kell néznünk a dolgokat, nem a győzelem mámorában megmaradt rózsaszín szemüvegen át. Tény, hogy ez az időszak főként pozitív jelzőkkel értékelhető, de ez csak a felkészülés egyik fázisa volt, és mondhatom, hogy még csak az út elején járunk.

– A hátvédek játékát miként értékeli?

– A védelem a gerince minden csapatsikernek, és azt gondolom, hogy a védőink nagyon jól végezték a dolgukat. Természetesen ezen a területen is van még némi munkánk. Egyes játékosoknak dolgozniuk kell a korcsolyázási sebességen, a megfelelő helyezkedésen és a speciális játékon is. Fejlesztésre szoruló területek mindig vannak, ezúttal is maradt munka. Az emberhátrányos védekezés és a semleges zóna ellenőrzés alatt tartása még csiszolásra szoruló részei a játékunknak. De a kemény munka szeretete és a győzni akarás ott van a csapatban. Jobbak akarnak lenni, és olyan nagyszerű a hozzáállásuk, hogy tudom, mindent megtesznek, hajlandóak sokat dolgozni a fejlődés érdekében. Mindegyik játékosnál becsúszik a hiba, ez a tanulási folyamat része, de ugyanakkor készek odafigyelni a korrekciós javaslatokra, meghallgatni a tanácsokat, és ezzel párhuzamosan a tudásuk legjavát beleadva dolgoznak. Ez az, amit egy edző keres a tanítványok hozzáállásában.

– Mi a menetrend a hátralévő időre?

– Minden játékosnak küldök a következő öt hétre vonatkozó teljesítmény- és fejlesztési tervet, ezt kell személyre szabottan elvégezniük. Megpróbálok heti egy játékot beiktatni, márciusban remélhetőleg minden hétfőn tudunk gyakorolni a magyar játékosokkal, ekkor némileg finomíthatjuk a csapatjátékot és a játékrendszert.

– Hány százalékos a csapat felkészültsége a vébére, és hány játékos győzte meg arról, hogy határozottan ott a helye a vb-keretben?

– Nagyjából 50%-os a felkészültségünk. A legtöbb játékos a teljesítményével jelezte nekem, hogy ott van a helye a világbajnokságon részt vevő csapatban. Van még elég dolgunk, de tudom, hogy ez a közösség áldozatot fog hozni, és mindent megtesz a sikerért. Nem februárban akarom a maximumot elérni a játékosokkal, azt szeretném, hogy áprilisban hozzuk ki a maximumot a csapatból.