Bő egy évvel ezelőtt, 2008 májusának közepén publikáltuk Beszéljünk akkor a magyar jégkorongról című írásunkat. Nagy siker, a szapporói feljutás után voltunk, úgy éreztük, érdemes pontokba szedve elemeznünk, mi kell ahhoz, hogy még feljebb lépjünk. Izgalmas év van mögöttünk, sok a teendő előttünk, aligha butaság ismét számot vetnünk. Nem az akkori vázlat szerint megyünk végig, de igyekszünk mélyre ásni megint. Vitaindító céllal.

Kezdjük felnőtt klubcsapatainkkal. Az Alba Volán második EBEL-szezonja a játékban előrelépést hozott. Az eredményekhez kétfelől lehet közelíteni. A fő cél, a rájátszásba jutás nem sikerült, de nem utolsó lett a fehérvári csapat. Emellett az is fontos, hogy pontszámban korántsem volt akkora a szakadék, mint egy évvel korábban.

Ted Sator csapata kitűnő rajt után sokáig esélyes volt a playoffra. Nem túlzás, ha azt állítjuk: abban, hogy ez mégsem sikerült, jelentős szerepe volt a két idegenlégiós méltánytalan eltiltásának a fight night után. Figyelemre méltó körülmény, hogy a csapat sok mérkőzést vesztett az utolsó pillanatokban, vagy a hosszabbításban és a büntetőlövések során. Az Alba Volán EBEL-indulása válogatott kerettag játékosok sorát állította hetente többször is komoly terhelés elé. A jelenlegi első számú magyar csapat komoly tapasztalatokkal gazdagíthatta a jégkorongsport vezetőit is.

Nem túlzás ugyanakkor azt állítani: a magyar bajnokságok az elmúlt években az Alba Volán távozása ellenére is lépésről lépésre fejlődtek. 2006-ban az SC Csíkszereda érkezésével magyar mércével erős, versenyképes csapat kapcsolódott be a küzdelmekbe, nőtt a létszám, több kiélezett mérkőzést játszottak. A folyamat folytatódott 2007-ben, amikor bekapcsolódott a HC Csíkszereda is. A két csíki csapat gazdagította a bajnokságot, de még inkább megmutatkozott az, hogy a szervezettség sok kívánni valót hagy maga után. A kontrasztot erősítette, hogy ezzel párhuzamosan a Volán nagycsapata egy németes precizitással működtetett ligában szerepelt. A tapasztalatok alapján sokan sok javaslatot fogalmaztak meg, közéjük tartoztunk mi is. Örömmel láttuk, hogy felvetéseink jelentős része meghallgatásra talált. Nem túlzás azt állítani, a 2008-2009-es magyar bajnoki szezon újabb komoly lépést jelentett a helyes irányba.

A küzdelmekbe két újabb romániai csapat kapcsolódott be, és a Mollal egy igen jól csengő nevű szponzor is belépett. A tízcsapatos Mol Liga szervezettségével, változatos küzdelmeivel és izgalmaival komoly érdeklődést keltett a két országban, és nagy örömünkre azok határain túl is. A fordulós rendszerű sorozat, az azonos napon játszott mérkőzések erősítették a figyelmet, megannyi év után a jégkorong hazai bajnoksága a sportnapilapban túllépett az apró betűs hírek és az ömlesztett eredmények kategóriáján, a jégkorong a bajnoki szezon alatt naponta pozitív témát szolgáltatott a sajtóban. A Mol Liga hírei minden kedden fél oldalon megjelentek a legnagyobb ingyenes napilap oldalain is. Az előző éveknél jóval több bajnoki mérkőzést közvetített a televízió, bár ezen a téren még messze nem lehetünk elégedettek. Barátaink és szponzorunk segítségének hála a mérkőzések igen nagy részéről tudtunk videós összefoglalót mutatni az interneten.

A Mol Liga és az annak folytatásaként lebonyolított OB I.-es bajnokság révén klubcsapataink soha nem látott terhelést kaptak. A Miskolc, a Ferencváros és az Alba Volán farmcsapata egyaránt 52 tétmérkőzést játszott a szezonban, a felsőháziak ennél is többet: a Budapest Stars 55, az Újpest 59, a Dab.Docler a Kontinentális Kupával együtt 61, az Alba Volán az EBEL-ben és az OB I.-ben összesen 62 tétmeccset hozott le. Ez már olyan mérkőzésszám, ami alapot nyújthat a játékosok fejlődéséhez.

Nem lehet panasz a Mol Liga színvonalára sem. Az első közös szezonban minden csapat igyekezett jól erősíteni, néhány nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltó játékos is érkezett. Nem túlzás azt állítani, ilyen erősségű csapatok ekkora számban még nem játszottak a hazai bajnokságban. Különösen az élcsapatok egymás elleni mérkőzésein láthattunk nagy iramú, sokszor látványos megoldásokkal teli mérkőzéseket, de sokáig emlékezetes marad a gól nélküli döntetlen után büntetőkkel eldőlt Miskolc–Ferencváros tévés találkozó is, amely tökéletesen alkalmas volt arra, hogy új hokiszurkolókat toborozzon. A Mol Ligából érkezett játékosok megállták a helyüket az A csoportos világbajnokságon szerepelt magyar válogatottban is. Góljaink többségét Mol ligások szerezték Svájcban, és játékukkal nem lógtak ki a csapatból.

Természetesen bőven van javítani való is. Nem mehetünk el szó nélkül a versenykiírás kisebb-nagyobb pontatlanságai mellett. Egyértelmű szabályok, pontos hivatkozások kellenek, hogy minél kevesebb ok legyen vitára, panaszra. A versenykiírás minden kötelezően betartandó pontja mellé meg kell szabni a megsértéséért járó büntetést, amely alól nem lehet kivételt tenni. Egy valamirevaló bajnokságban nem maradhat el mérkőzés. Ha az eredeti időpont nem alkalmas, akkor később, de le kell játszani, még akkor is, ha az eredménye a táblázaton nem változtat.

Érdemes elgondolkozni a rájátszás szabályain is. Költségcsökkentési okokból a két nyert mérkőzésig tartó elődöntőkben idén az első két mérkőzést az alapszakaszt jobb helyen záró csapat otthonában rendezték, és az történt, amit várni lehetett: a gyengébb helyről érkezők nem játszhattak hazai pályán elődöntőt. Néhány egyszerűnek tűnő kérdésben is érdemes lenne változtatást eszközölni. Ilyen például az a roppant kézenfekvőnek látszó előírás, hogy egy adott játékosnak egy csapatban a bajnokság során minden mérkőzésen azonos legyen a mezszáma.

A Mol Liga befejezése után kezdődött az OB I. tízfordulós középszakasza. Sokaknak nem nyerte el tetszését a bónuszpontos rendszer, Liladino nevű nyájas olvasónk hosszú cikkben írta le javaslatait, amelyek jó részével egyetértünk. A következő szezonban csökkenő létszámú mezőnnyel számolhatunk, nem indul ugyanis az Alba Volán farmcsapata. Így az Alba Volán EBEL-szereplése miatt az idény nagy részében öt magyar csapat versenyez. Emiatt mindenképpen szükséges az OB I. újragondolása, ugyanis az alsóházi rájátszásra nem marad elegendő csapat. Véleményünk szerint a csapatonkénti legalább ötven mérkőzésből nem szabad engedni. Sok klubvezető kifogásolta, hogy az alapszakaszban nyújtott teljesítmény semmit nem számít a végjátékban, így – mint mondják – fölösleges egész évben erős légiósokat tartani, ráérnek a rájátszásra igazolni, ahogy az elmúlt szezonban a Miskolc és részben az FTC is tette. Ezt a felvetést is érdemes megvizsgálni, majd jó megoldással, kompromisszummal orvosolni.

Nem megkerülhető kérdés, hogy milyen módon lehet a hazai bajnokságban szereplő csapatokat segíteni a felzárkózásban az Alba Volánhoz. Előbb-utóbb a csapatok léte múlhat azon, hogy képesek lesznek-e bajnokesélyessé emelkedni. A Volán jelenleg mind anyagi lehetőségeit, mind játéktudását tekintve óriási előnyben van. Egyértelmű, hogy az itthon játszó csapatokat is rendszeres, komoly terhelésnek kell kitenni. Úgy látjuk, egyéni akciók nem visznek el a megoldáshoz, komolyabb, többéves, jól átgondolt, minden csapatot egyformán érintő programmal kell és lehet a csapatok pozícióit erősíteni.

A magyar jégkorong valószínűleg és szerencsére már nem olyan kicsi, hogy a teljes bajnoki mezőnyt bevihessük egy másik ország létező versenysorozatába. Mindezek mellett néhány éven belül reálisan számolhatunk azzal, hogy újabb csapatok érkeznek. Ha nincs hazai bajnokság az év nagyobb részében, nincs mihez csatlakozniuk az újoncoknak. A megoldást nem ismerjük, de bármilyen döntés megalapozásához és előkészítéséhez az szükséges, hogy a szövetség és a csapatok jó előre – például a 2010-11-es bajnokságot tekintve már most – számba vegyék, merre vezethet tovább az út. Több évre előre kell tekinteni, meg kell egyezni az alapelvekben, és fontos, hogy aztán ehhez mindenki tartsa magát. Mind a szövetség, mind a liga részéről nagyobb aktivitásra lesz szükség, jóval korábbra hozott döntésekkel. Remélhetőleg jövő év május 26-án már tudni fogják a hokiszurkolók, csapatuk milyen bajnokságban indul szeptemberben.

Részletkérdésnek tűnhet, de nagyon fontos, sokszor képezi vitat tárgyát blogunkon is: vegyen részt az országos bajnokságban az Alba Volán, vagy sem? Álláspontunk egyértelmű: támogatjuk az utóbbi évek bajnokának bekapcsolódását a rájátszásban. Más kérdés, lesz-e erre mód 2009/10-ben. Hiszen amennyiben a fehérváriak bejutnak az EBEL-playoffba, nem lesz könnyű egyeztetni a versenynaptárukat. Ezzel együtt úgy gondoljuk, egy bajnoki cím csak akkor teljes értékű, ha megszerzéséhez a legerősebb csapatok legyőzésén át vezet az út. Nagyon lényeges nüansz: alapvetőnek gondolnánk, hogy az esetleg ismét az elődöntőben versenybe szálló Alba Volán ne élvezhessen pályaelőnyt azokkal szemben, akik végigjátszották az OB I.-et.

Hogy a magyar bajnokság erősödjön, szükség van a hátország megerősítésére is. Ha egy héttel ezelőtt írtuk volna ezt a cikket, az önálló juniorbajnokság létrehozása mellett kellett volna érvelnünk. Szerencsére ez a kívánságunk már teljesült. Ám fontos, hogy önálló egyesületi érdekek ne lehetetlenítsék el ismét ezt a sorozatot. Néhány éves távlatban az első osztályú bajnokság csapatai számára kötelezővé kellene tenni a juniorok indítását. A juniorbajnokság jelenlegi kiírása, és az a tény, hogy a mérkőzések kitérnek a felnőtt- és az ifjúsági mérkőzések elől is, a kevés juniorkorú játékos miatt orvosolja az ifibajnokság alacsony mérkőzésszáma miatti sebeket is, hiszen sok lesz a feljátszó játékos. Ezekben a korosztályokban a fiataloknak minimálisan is évi 30-40 mérkőzésre van szükségük a fejlődéshez. A játékosok és a csapatok számának a függvényében a szövetség fontos feladata, hogy a versenykiírások megalkotásakor erre figyelemmel legyen.

A serdülőbajnokság kilenc csapata sokak szerint minden idők legszínvonalasabb magyar U16-os versengését produkálta. Itt a csapat- és a gyermekszám eléri azt az alsó határt, aminél már komoly verseny alakulhat ki. Ráadásul a korosztály bővülés előtt áll, hamarosan még több csapat és játékos lesz itt, ugyanis innentől lefelé egyre szélesedik a bázis, nő a hokisok száma.

Ennek kézzelfogható példája, hogy a kölyökbajnokságban soha nem látott nagyságú mezőny, 13 csapat küzdött a bajnoki címért. Az alapszakasz után kialakult alsó-, illetve felsőházi körrel és a helyosztókkal együtt 20-28 mérkőzés jutott egy-egy csapatnak. Az erősorrend alapján két részre osztott mezőnyben mindenki több szoros és küzdelmes mérkőzést játszhatott. Bár a zalaegerszegi események jelentősen befolyásolták a végjátékot, a szakemberek egybehangzóan dicsérték az U14-es együttesek felkészültségét, szakmai munkáját.

Az előkészítő, mini és szupermini bajnokságok legfontosabb és legörömtelibb fejleménye a csapatok számának jelentős növekedése. Előkészítőben 17, miniben 39 (!), szuperminiben 18 csapat indult. Az eredmény itt még másodlagos, a fő az, hogy mindenki kellő játékidőhöz jusson, és megszeresse a sportágat. Fontos lépés lehet a regionális alapon szervezett versenyek megszervezése. Hamarosan egy nagyon komoly problémát kell megoldani: a rengeteg kisméretű pályán készülő-szereplő szuperminis, minis csapat számára az előkészítő korosztálytól meg kell teremteni a nagypályás versenyzés feltételeit. Elsősorban Budapest kerülhet nagyon rövid időn belül komoly jégidőhiányba, ugyanis a kis, de nagyon fontos műhelyek csapatai sorra érnek be, válnak nagypályássá. Elhelyezésüket megoldani nem lesz egyszerű feladat, tekintve a meglehetősen szűkös jégidőt a szabványméretű pályákon.

Előre kell lépni a másodosztályú bajnokságban is. Komolytalannak nevezhető, hogy az OB I./B csapatai kevesebb mérkőzést játszanak, mint az amatőrbajnokságokban indulók. Nyolcmérkőzéses bajnoki alapszakasszal nem lehet élvonalbeli indulásra felkészülni, rekreációs célú versengést pedig teljesen felesleges egy ország másodosztályú bajnokságának nevezni. A másodosztály csapatainak el kell dönteniük, mit akarnak. Ha szabadidős tevékenységként tekintenek a jégkorongozásra, kell keresni egy szabadidős bajnokságot, ha komoly jégkorongot, akkor több mérkőzést kell játszani. A másodosztályt alkalmassá kell tenni arra, hogy ifi- és juniorkorú játékosok, illetve olyan élvonalbeliek, akik nem kapnak új szerződést, játékban tudjanak maradni, később helyt tudjanak állni az élvonalban. Örömteli, hogy idén két amatőr bajnokság is elindult, mi több, szerveződik egy harmadik is. Soha nem látott számban vesznek részt csapatok bajnoki küzdelmekben. Általuk a jégkorong egyre több helyen veti meg a lábát.

Végezetül ejtsünk néhány szót a legutóbb elmaradt Magyar Kupáról. Véleményünk szerint a Magyar Kupának helyet kell szorítani a versenynaptárban. Ha az Alba Volán nem tud elindulni, akkor nélküle, ha lehet olyan időpontot találni, amikor a bajnok is ráér, vele együtt. A mindenkori Magyar Kupa lényege, hogy nemcsak az első ossztályú csapatok vehetnek részt. Az MK-nak a magyar jégkorong egészének seregszemléjévé kell válnia ismét. Tavaly majdnem harminc csapat vett részt valamilyen szervezett bajnoki küzdelemben, közülük csak heten az első osztályban. Az egyes bajnokságok között semmiféle átjárás nincs, senkinek sem lehet reális képe arról, melyik csapat hol tart játéktudásban. A Magyar Kupa lehetne az a sorozat, amely segítene az erősorrend kialakításában. Helyes lenne ismét lehetővé tenni azt, hogy a nem OB I.-es csapatok is elindulhassanak a sorozatban, és közülük a legjobb(ak) részt vegyen(ek) a Magyar Kupa végső szakaszában is, ahol az OB I.-esek is bekapcsolódnának.

A sportág fejlődésének fontos és elválaszthatatlan részét képezik a válogatottakkal, a játékvezetőkkel és a nézőkkel kapcsolatos kérdések. Ezekről a témákről bővebben értekezünk az elkövetkezendő hetekben, így ezen a helyen most nem térünk ki rájuk.