Több alkalommal hívtuk szavazásra olvasóinkat, legutóbb e hét elején. Jégkorongblog-történeti fejleményként ezúttal elsősorban az önök ötleteire vagyunk kíváncsiak. Egyszerűbben arra: milyen bajnokságot kíván hazánk hokiszerető közössége.

Várjuk mindenki véleményét, gondolatát, kritikáját. Kommentjeiket lehetőleg a jobbító szándék vezérelje, mutassanak a jövőbe. Akinek az idei kiírást van kedve gyepálni, tegye bátran, de attól is kérjük, mondja meg, ő hogyan csinálta volna, de főként hogyan csinálná ezután. Vitaindítónak felvázoljuk a magunk álláspontját. Ismertetjük azokat az információkat, amelyeket a jövőről tudni lehet, és azokat is, amelyekről csak hallani.

Létszám. Az idei hétcsapatos mezőnyhöz jövőre csatlakozik a Bp. Stars. A jelenlegi hét csapatból az anyaországi öt bizonyosan marad. A jelek szerint a két erdélyi egyesület is indulni szeretne. Sőt hallani arról is, hogy egy harmadik is fontolgatja a jelentkezést. Mivel a horvát KHL Medvescak Zagreb csapatát nem vették fel az EBEL-be, ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy felmerül bennük a nevezés lehetősége a horvátnál jóval erősebb magyar bajnokságba. Reményeink szerint sikerül tető alá hoznia a szövetségnek a juniorválogatott versenyeztetését önálló csapatként. Ezek alapján azt mondhatjuk, a 2008/09-es OB 1 mezőnyét nagy valószínűséggel nem kevesebb, mint nyolc és nem több, mint tizenegy csapat alkothatja.

EBEL és OB 1 egyszerre. Nagy lelkesedéssel szurkoltunk az Alba Volán sikeres EBEL-szerepléséért. Elégedettségünknek sokszor hangot adtunk, negatív kritikát ritkán fogalmaztunk meg. Türelmesek voltunk, láttunk biztató jeleket. Szükségesnek és reményt keltőnek tartjuk, hogy legjobb csapatunk egy jóval erősebb nívójú bajnokságban szerepel. Örvendetes, hogy az eredményes szereplést nem félcsapatnyi légióssal képzeli el a csapatvezetés. Igaz ez még akkor is, ha ennek anyagi okai is vannak.

Ugyanakkor a magyar bajnokság felől nézve rossz kompromisszum a második csapat szerepeltetése az OB 1-ben. Nehezen elfogadható, hogy egy 25 fős keret végigjátssza a bajnokságot, utolsó lesz (lett volna, ha a nagyok nem segítenek be a végén), majd jön az EBEL-ből kipottyant erős keret, és 25 másik játékos fejezi be a bajnokságot.

Értjük és megértjük a helyzetet, de tudunk jobbat. Ez is kompromisszum, és mint ilyen, nem lehet tökéletes. Ha az Alba jövőre is el tud indulni az osztrák első osztályban, akkor biztosítsunk számára rájátszásbeli pozíciót. Az már döntés kérdése, hogy ez elő- vagy negyeddöntős hely legyen, netán pótselejtező a negyeddöntőért, esetleg valami más. A sportszerűség eszméje nem sérül, a pontvadászat koherensebb, átláthatóbb lesz. Talán még a mai, puskaporos hokidiplomáciai légkörben is mindenki hajlandó elismerni, hogy az Albának fenntartható egy hely a legjobb nyolc magyar csapat között. De a lényeg, hogy minden játékoskeret külön-külön induljon a bajnokságban. Ilyeténképpen az Alba második csapata induljon Alba Volán 2, Alba Volán B vagy a jól bevált Fehérvári Ördögök néven, és játssza végig a bajnokságot. Jusson el saját erőből oda, ahova.

Ellenfélválasztás. A fentiekben vázolt furcsa helyzet újabb szokatlan megoldást szült. Annak érdekében, hogy a bajnokság alapszakaszának ezüstérmese nehogy az utolsó helyen végző Albával találja magát szemben a negyeddöntőben, a kiírás értelmében a felsőházi csapatok választhatnak ellenfelet alulról. Ezt a rendszert szintén sokan bírálták. Kétségtelenül az újdonság erejével hatott. Pedig meglepő módon a mienknél jóval erősebb bajnokságokban már alkalmazzák, nem magyar unikum.

Említsük meg Svédország, Svájc és Norvégia nevét. A svédeknél bejött a módszer. A tavalyi kiírásban éltek is a csapatok a lehetőséggel, és az alábbi párosításban folytatták az egyenes kieséses szakaszban: 1-8, 2-6, 3-5, 4-7. Svájc ebben az évben visszaállt a hagyományos rendszerre, mert mindig az alapszakasz végeredményének megfelelően választottak a csapatok. Norvégiában a helyzet ugyanez, de még kitartanak a választás lehetősége mellett. A jégkorongblog véleménye szerint ez nem lényeges kérdés abban az esetben, ha minden csapat saját keretével játssza végig a szezont.

Időrend. Nem akarunk dönteni abban a kérdésben, hogy igaz-e az újpesti észrevétel, miszerint alig több mint egyhavi gyenge teljesítményük miatt nem tudtak előrébb végezni a táblázaton. Az viszont biztos, hogy az összes, azaz tizenkét csíkiak elleni meccsüket öt héten belül zavarták le, hármas tömbökben. Ez nem előremutató, mindenképpen átgondolandó rendszer. Még akkor is, ha nyilvánvaló és egyértelmű, hogy költségkímélő megfontolások állnak a háttérben. Éppen ezért ennél a pontnál megoldást nem javaslunk, de várjuk a versenykiírásban döntéshozó felek javító intézkedéseit.

Időpont. Nagyon jó lenne a mérkőzéseket állandó napokon, netán azonos időpontokban rendezni. Ez a kiszámíthatóság mind a közönségnek, mind a tévétársaságoknak kedvezne. El kellene kerülni a már foglalt idősávokat, így a kedd és a szerda este biztosan nem ajánlott egy rangadónak. A hétvégi meccsek kezdését pedig a helyben megfelelő, húzó sporteseményhez volna jó igazítani. Jellemzően focimeccs előttre-utánra tenni, jól eltalált időeltolással. Üdvös lenne egyszerre megrendezni a fordulókat. A médiában így, egy tömbben több helyet szánnának a tudósításoknak. Ez logikus, egy nap négy meccs kezelése egyszerűbb, jobb, többeket érdekel. Ha minden napra jut egy, amely amúgy sem renget földet, abból legfeljebb eredményközlés lesz, ha lesz. A korlátozott jégidő miatt ezt nyilván nem könnyű megoldani, de gondolkodni érdemes rajta.

Több tétmeccs. Az egész alapszakasz egyetlen lényeges kérdése az volt, ki nyeri meg. A többi kis túlzással mellékes. Jobb lenne, ha a végleges létszámtól függően egy vagy két teljes kör lejátszása után kettéválasztanánk a mezőnyt. A csapatok alsó- és felsőházban játszanának tovább, egészen az egyenes kieséses szakaszig. Érdemes lenne megfontolni, hogy már a negyedöntők során három nyert meccsig tartsanak a párok, és ne lehessen továbbjutni csak hazai pályán aratott győzelmekkel, mint idén.

Fiatalok. A szövetségtől kérjük, oldja meg a junior válogatott szerepeltetését. A kluboktól kérjük, szerepeljenek többet a fiatalok. Ennek érdekében akár érdemes lenne meghatározni a mérkőzésen szereplő fiatalok számát. Természetesen tudjuk, ez sem garancia semmire, a jegyzőkönyvbe írástól függetlenül ülhetnek a padon végig, de akkor is.

Idegenlégiósok. Szorítsuk a számukat korlátok közé. Felmérésünk alapján a 7-9 közötti szám majd minden csapat számára elfogadható lenne. Lássuk be, ennél több már értelmetlen is. Két sor jó légióssal az OB 1-ben az élmezőnyben kell végezni. Ha ez nem sikerül, akkor azok a légiósok nem jók. Akkor mit keresnek itt? Fizessük meg inkább a magyar játékosokat, és engedjük játszani őket.

All Star-gála. Szervezze meg valaki a sportág ünnepét. Szinte minden országban van ilyen, nem véletlenül. Mérjük meg, ki lövi idehaza a legerősebbet, ki korcsolyázik a leggyorsabban, ki lő a legpontosabban, ki tudja a leglátványosabb trükköket. Hozzunk tető alá egy gálameccset az 1983-ban B csoportba jutott csapat és az őket követő generáció között. Játsszanak az itthoni magyarok az idegenlégiósok válogatottjával. Adjuk át az év felnőtt- és az év utánpótlás-játékosa díjakat, csakúgy, mint az edzőkét. Hozzunk ide klasszisokat, egykor volt világsztárokat, emeljék az esemény fényét. Vagy beállnak lötyögni, vagy nem, de autogramot mindenképpen oszthatnak, és a plakáton is jól mutatnak. Idén Zigmund Pálffyt vagy Petr Nedvedet javasoltuk volna, tavaly Jan Hlavac vagy Jaroslav Hlinka, tavalyelőtt Petr Briza lett volna a jelöltünk. És sokan mások.

Nem állítjuk, hogy javaslataink tökéletesek. Azt sem, hogy minden problémát felvetettünk. De egy szezon tapasztalatai alapján ezekre a következtetésekre jutottunk. Lehet velünk vitatkozni. Várjuk észrevételeiket.