Vége a magyar OB 1 alapszakaszának. Konfliktusok, nehézségek, összevisszaság és egy adag pozitívum is jellemezte az elmúlt fél évet. A rájátszáskezdés napján összegzünk.

Sok problémás, valószínűleg változtatásra szoruló, jobbítandó, módosítandó témát vitattunk meg múlt heti posztunkban. Nagyon sok komment érkezett, amelyeket ezúttal is köszönünk. Az arra érdemeseket ajánljuk a döntéshozók figyelmébe. Ezeket a kérdéseket most nem, vagy csak minimálisan érintjük, nem ismétlünk.

Elsősorban a csapatok teljesítményét értékeljük, keresve a pozitívumokat.

1. Dab.extra.hu. Az alapszakaszt megnyerő újvárosiaknak köszönet jár azért, hogy évek óta a hazai fiatalok szerepeltetése mellett döntenek. Már az előző szezonban is nagy számban játszottak a juniorok, és ettől az elhatározástól most sem tértek el. A magyar hoki érdeke és jelen cikk szempontjából mindegy, hogy ennek pénzügyi, szakmai, netán egyéb okai vannak. A szakemberek szerint ez volt az egyik fő oka juniorválogatottunk sikeres világbajnoki szereplésének. Közülük sokan már a felnőtt nemzeti csapatban is bemutatkoztak, és meglátásunk szerint legalább ketten a szapporói divízió 1-es vb-n is ott lesznek, de az is lehet, hogy többen. Ennek ellenére a ponttermelésben az idegenlégiósok viszik a pálmát. Érdekes módon a dunaújvárosiak az első helyet a tabella alsó három helyén végzett csapat elleni 18 győzelemnek, azaz a százszázalékos teljesítménynek köszönhetik. A HC elleni hat csatát 4-2-re hozták, de a 3. helyezett SC és a 4. UTE ellen fele-fele arányban osztoztak a pontokon. Viszont a riválisok mások ellen több pontot vesztettek, mint a Dab.

A három legjobb pontszerző: Peter Foltín 22 gól+25 gólpassz=47 pont (35 mérkőzés), Marek Klacansky 27+16=43 (35), Borsos Attila 18+11=29 (35).

2. HC Csíkszereda. Magyar bajnoki újoncként ezüstérmes pozícióig jutott az erdélyi fiatalokat szlovák légiósokkal erősítő Kurkó-csapat. Mindenképpen frissességet hoztak a magyar bajnokságba. A Magyar Kupa-döntő előtti szlovákiai nagybevásárlást sok rivális szurkoló nem bocsátja meg nekik, mondván, sportszerűtlenek voltak. Igazából csupán éltek a szabályok adta lehetőséggel. A szabályokat leginkább az anyaország klubjai diktálták. Csakúgy, mint a listavezető esetében, náluk is a szlovák légiósok szerezték a legtöbb pontot. Mint már írtuk, számukra 51-49 arányban fontosabb a román bajnokság, mint a magyar. Ott most nem állnak rózsásan, de amelyik csapat ki-ki meccsen 5-2-re tud nyerni Bukarestben, a Steaua otthonában, az ellen ki kell várni a párharc végét.

A három legjobb pontszerző: Patrik Bosak 16+13=29 (30), Tomas Kramny 10+18=28 (32), Petres Tivadar 15+12=27 (25).

3. SC Csíkszereda. Érdekes lesz figyelni, hogy a román bajokságban megtáltosodó és zsinórban 12 meccset nyerő (ne számoljuk ide az utolsó, tét nélküli, komolytalan meccset a Progym ellen) Sport Club mire megy az OB 1-ben. Erős a gyanúnk, hogy az elődöntőben a Dab a HC-t választja, úgyhogy az SC-nek marad az Alba Volán. Természetesen mindez csak abban az esetben igaz, ha nem borul a papírforma a negyeddöntők során. A csíkszeredaiaknak a kettős terhelés miatti fáradtsággal, a vendégeknek a várhatóan fantasztikus hangulattal kell megbirkózniuk. Az SC volt az alapszakaszban odahaza a legstabilabb csapat, a rendes játékidőben csak a HC tudta legyőzni, ők pedig vendégeknek igazán nem nevezhetőek a Vákár Lajos-csarnokban. Annak fényében, hogy csupán harmadikok lettek. Az előbbiekből következik az is, hogy vendégségben gondok voltak. Az UTE-tól mindháromszor kikaptak, és az Albától is kétszer. Soraikban játszik Sándor Szilárd, aki az alapszakasz legjobb magyar pontszerzője volt. Habár fél Erdély szeretné, Pat Cortina egyelőre nem számít rá a válogatottban. Jelentősen befolyásolta az alapszakasz végeredményét, hogy az Alba Volán a bajnokság elején kétszer is pályára küldte az SC ellen EBEL-játékosait, akik a többi ellenféllel szemben már nem játszottak, illetve csak akkor, amikor minden eldőlt. Ez az SC-t hatpontos hátrányba hozta a többiekhez képest. Éppen ennyivel maradtak le a Dab.extra.hu mögött.

A három legjobb pontszerző: Sándor Szilárd 18+29=47 (32), Peter Misal 10+15=25 (29), Moldován Ervin 14+7=21 (31).

4. Újpesti TE. Pozitív, hogy nagyon jó, illetve egykor nagyon jó játékosok érkeztek a Megyeri útra, akik közül nem egy volt szlovák válogatott. Mindenképpen üde színfolt az extraligás színvonalat képviselő Zlocha, Lezo, Voskár és Dubek szerepeltetése. Hiába van túl a zeniten néhányuk, még így is sokat tanulhatnak tőlük a fiatalok. Pontosabban tanulhatnának, ha együtt játszhatnának velük. Sajnos azonban van jó néhány olyan légiós is a csapatban, akikre nem feltétlenül lenne szükség, mert hasonló képességű hokisokat itthon is találni, és ők éppen a honi ifik, juniorok elől veszik el a lehetőséget. A tétmeccseken általában nyolc magyarnak jut hely a légiósok mellett, ebből három a tartalék, negyedik sor tagja, akik nem túl sok játékidőt kapnak. További negatívum, hogy nehézkesen indult a szezon, és nagyon sok légiós melléfogásnak bizonyult, el is kellett küldeni őket. Ezzel gyakorlatilag a jó bajnoki pozíció is odalett. Nem lehet feszültségmentes a hangulat a liláknál. Nagy tervekkel vágtak bele ebbe a szezonba (is), jelentős költségvetéssel, és ebből csak a negyedik helyet sikerült kihozni. Persze ne temessük őket előre, végtére is hazai pályán fogadják ellenfelüket. Igaz, az Alba Volánt.

A három legjobb pontszerző: Anton Lezo 19+22=41 (32), Vladimir Dubek 19+12=31 (35), Jozef Voskár 11+18=29 (33).

5. FTC-Érsekújvár. Amatőr alapok, szlovák licenc, az utánpótlás-nevelés megszüntetése, érdekes és meglepő névválasztás, új otthon, Pesterzsébet. Ezek a Ferencvárosi Torna Club jégkorong-szakosztályának 2007/08-as fő jellemzői. Mint Rieb György blogunknak elmondta, a hoki tényleg mostohagyerek a kilencedik kerületben. Reméljük, hogy ahogy ígérte, ez a múlt, a jövő fényesebb. Ennek egyik jele lehet, hogy újra beindult az utánpótlásképzés, igaz, mindent teljesen elölről kell kezdeni ez ügyben. Más kérdés, hogy ehhez az anyaegyesületnek mennyi köze van. Az érsekújvári szlovák első osztályú (ez az extraliga mögötti második vonal) klubbal kialakult együttműködés alapján odaát HK FTC-Nové Zámky néven szerepel a csapat. Ebben jellemzően három FTC-játékos játszott a szezonban, de volt, hogy többen is. A lehetséges maximum öt. A csapat két legjobb pontszerzője a két válogatott csatár. Ők tavaly ott voltak a divízió 1-es világbajnokságon, ez évben azonban csak Hoffmann kapott szerepet a felkészülési mérkőzéseken, ő is csak a legutóbbi hollandiai tornán. Ha a szezont végigjátssza, valószínűleg előzte volna őket az orosz Fegyasov, aki 7 meccsen 9+2-t produkált.

A három legjobb pontszerző: Hoffmann Attila 16+19=35 (31), Jánosi Csaba 15+16=31 (33), Kiss Gábor 10+17=27 (27).

6. Alba Volán SC. Örömteli, hogy a fiatalok ilyen sok időt kapnak. Két szezon alatt megizmosodtak, sokat fejlődtek, ez egyértelmű. A nyáron többen külföldre távoztak, néhányan ez évben EBEL-éretté váltak. A jövőről azonban alaposan el kell gondolkodni. Nem túl motiváló a fiatalok számára, hogy végigizzadják az alapszakaszt, majd beteszik őket a sufniba, és jön helyettük 25 jobb. Ötletünk továbbra is az, hogy válasszuk ketté a dolgokat. Legyen egy csapat a fiatalok számára, meg egy másik. Ez utóbbinak találjunk lehetőséget arra, hogy harcolhasson a magyar bajnoki címért. Természetesen az alapszakaszt nem tudja végigjátszani, mert az EBEL mellett nem fér bele neki. Ezt tudomásul kell venni. Képmutatás azzal érvelni, hogy nem lehet kiemeltként kezelni őket, és playoffhelyet biztosítani nekik. Ebben a bajnokságban is ez történt, díszcsomagolásban. A mi verziónk annyival mindenképpen tisztább, hogy őszinte, és hogy nem szívatunk 25 fiatalt. Lenne miért küzdniük jövőre: a saját jogon kivívott és megélt rájátszásért.

A három legjobb pontszerző: Németh Ádám Péter 6+14=20 (30), Németh Péter 15+2=17 (25), Borostyán Gergely 4+8=12 (28).

7. Miskolci JJSE. Biztató, ami Miskolcon történik. Egri István elnökletével kis költségvetéssel, szigorú gazdálkodás mellett, jó edző vezérletével évről évre erősebb csapat formálódik. A hangsúlyt az utánpótlásképzésre fektették. Impozáns új csarnokukban rengeteg gyermek kezdett komolyan, új alapokon jégkorongozni. Helyenként a nézőszám is elfogadható. Ha jönnek majd az eredmények, ez azért várhatóan még odébb van, úgy tűnik, jó kis közönsége lesz Miskolcon a hokinak.

A három legjobb pontszerző: Kocsis Tamás 14+15=29 (32), Michal Karcák 10+14=24 (36), Sike Zoltán 11+9=20 (36) és Béres Roland 10+10=20 (33).

Összefoglalásul. A legjobb ez évben a Dab.extra.hu, az Alba Volán és a Miskolci JJSE fiataljainak fejlődése. Az Alba esetében a tavalyi Fehérvári Titánokról és az idei alapszakaszos fiatalokról beszélünk. A dunaújvárosiak ebből a szempontból jelenleg más minőséget képviselnek. Bár a másik két csapat esetében, elsősorban idegenben, becsúszott néhány vízilabda-eredmény, de az egykori pofozógépekből mára mindenki számára igazi ellenfél kerekedett. Árnyaltabban fogalmazva legalábbis olyan csapat, amelyik ellen figyelni kell, különben kellemetlenül járhat az ellenfél. Erről az UTE és az FTC is tudna mesélni.

Sok mérkőzés ért véget játék nélkül, és sajnálatos módon összesen hétnek az eredménye a versenybíróság előtt dőlt el. A három ügy emlékeztetője: 1. HC-SC, 2. HC-Alba Volán, 3. SC-FTC. Ez utóbbi történetben az a szomorú, hogy egyik csapat részéről sem volt érzékelhető, hogy nagyon le szeretné játszani az elmaradt három meccset. Márpedig a bajnokság arról szól, hogy a benne részt vevők egymás ellen megmérkőznek. Még akkor is, ha a helyezések nagyjából eldőltek, és a jobbik csapat a rájátszásra készülődik, a vendég meg utazási pénzt és egyéb járulékos költséget kíván spórolni.

A szövetség honlapján szintén olvasható egy összegzés az alapszakaszról. Olvassák el azt is, ha van kedvük, idejük.

A megfelelő helyre klikkelve megtalálják a bajnoki tabellát és az eredménysort, illetve a teljes kanadai táblázatot.