A debreceni jégkorong nagy lendülettel halad afelé, hogy saját nevelésű játékosaira építve OB I.-es csapatot indítson. Tavaly hároméves programot alkottak, aminek a végén a 2011-es első osztályú indulás szerepel. Az ötletet teljes mellszélességgel támogatja a város szabadidejében jégkorongozó polgármestere, Kósa Lajos. Az ezzel kapcsolatos tervekről és az OB I./B-ben szerzett bajnoki címről beszélgettünk vele.

A polgármester az első kérdésre határozottan leszögezte, feltett szándékuk, hogy induljanak a felnőtt első osztályban. Továbbra is ez a tervünk, mondta. Aztán hozzátette a kötelezőt: "A mai helyzetben nagyon sok pénzünk nincsen." Ez a hoki nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy jelentős mértékben szeretnének támaszkodni a náluk nevelkedő fiatalokra. "Úgy látjuk, az utánpótlásunk minőségi javuláson megy keresztül, egyre versenyképesebbek leszünk. Így van értelme a jövőn gondolkodni. Nem akarjuk légiósokkal telezsúfolni a csapatot. Ráadásul létszámban is szépen gyarapodunk. Egyelőre egy fedett jégpályánk van, itt most kellett bővítenünk az öltözőket, hogy elférjenek benne a sportolóink. A jégkorongozókon kívül műkorcsolyázók és short trackesek is szép számmal edzenek Debrecenben. Már-már ott tartunk, hogy nem tudunk jégidőt biztosítani a közönségnek a versenysport miatt. Hajnaltól éjfélig be van táblázva a mostani csarnok. Ezért azt tervezzük, hogy az Oláh Gábor utcai szabadtéri jégpályát befedjük,  2-3 ezres csarnokot építünk a helyén, mert bőven elkelne még egy létesítmény nálunk."

Kiderült, Debrecenben csak önkormányzati finanszírozásban képzelhető el az üzemeltetés, piaci alapon nem lehet fenntartani a jégcsarnokot. "Mind a versenysporthoz, mind a szabadidőshöz támogatást nyújtunk. Ha a közönségkorcsolyázás belépődíjáról gondolkodunk, akkor úgy tűnik, két óráért lehet elkérni egy mozijegy árát. Ennyiért van fizetőképes kereslet."

Kósa Lajos amatőr jégkorongozó, öregfiúkcsapatban játszik. "13-14 éves korom óta játszom ezt a csodálatos játékot. Persze akkor még műkorcsolyám volt, és kisméretű gumilabdát ütögettünk seprűnyéllel a jégen. Ez volt akkor a mi hokimeccsünk."

Egy kis értékelésre kértük a politikust, miként látta a Debrecen–Jégtörők másodosztályú finálét. "Tetszett az OB I./B döntője, nyilván azért, mert volt játék. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy ez csak a másodosztály, tulajdonképpen amatőr liga. A Debrecenben vannak néhányan, akik akár az OB I.-ben is játszhatnak majd, de sok meghatározó játékos, köztük a 49 éves Razov Igor már nem a jövő embere. Sajnos feltűnő volt, hogy a játékvezetők felfogása nagyon eltér attól, ahol a világ tart. Ez baj, mert ahhoz kell szoknunk, amerre a világ megy. És nem a bírók hibáival van a probléma, hanem a felfogással. A test test elleni harcok, a feltartások, a palánkra szorítások megítélésére gondolok elsősorban, az itt sokkal szigorúbb. Ami itt két perc, azt Kanadában nem veszik észre. És ez a mérkőzésekre is rányomja bélyegét, sok a kiállítás mindkét oldalon. Érdekes volt a Jégtörők elleni döntő azért is, mert 16 és 49 év között minden korú játékos megfordult a pályán. A vendégeknél sok ügyes fiatal hokis volt, de a rutinosok is szép dolgokat műveltek. Eszembe jutott, hogy ők is amatőrök, meg az a csapat is, ahol játszom, mégis mekkora a különbség. Néztem, hogy mi itt korongba nem érnénk."

Nagyon népszerű a jégkorong Debrecenben, mára amatőr bajnokságot is tudnának rendezni, de ahogy Kósa Lajos fogalmazott, egyelőre a lustaságuk miatt elmaradt ez, inkább páros mérkőzéseket játszanak a csapatok. "Azért szeretem ezt a játékot, mert a férfias jellemzőkön túl fantasztikus benne, hogy egy hatvanéves is értékesen tudja űzni. Nem annyira veszedelmes, mint a foci, ahol sűrűn előfordul komoly sérülés, a szalagok és a csontok károsodnak. Jégkorongban sosem kell félni. Nemrég mentem össze Csősz Imrével, aki képviselőtársam és Barcelona cselgáncsozó bronzérmese. Jóval több mint százkilós ember, kellő lendülettel érkezve odakent a palánkhoz, semmi bajom nem lett. A focipályáról egy hasonló találkozás után a mentők vittek volna el."