Az Alba Volán a 2009/10-es szezonban is az osztrák bajnokságban indul, tudta meg a jégkorongblog id. Ocskay Gábortól. A szakosztály-igazgató közölte, két névadószponzor-jelölttel tárgyalnak, és van esély, hogy hároméves szerződést kössenek valamelyikükkel. Fehérváron olyan edzőt szeretnének, amilyen a fiatal Pat Cortina volt. A légiósok többsége aligha marad a csapatnál, fiatalok viszont a tervek szerint lesznek bőven.

– Miért március 3-án, két nappal az OB I.-elődöntők előtt küldte el Ted Satort? Mikor gondolt először arra, hogy nem ő az az edző, akire az Alba Volánnak szüksége van?

– November közepén, a Red Bull Salzburg elleni mérkőzés után jutott eszembe először. Ott indult el az a problémasorozat, amelyet akkor a vezetőedző megfoghatott volna. Három-négy tengerentúli játékosunk fegyelmezetlensége miatt elveszítettünk egy mérkőzést, majd hosszú időre esélytelenné váltunk az EBEL-ben. Ezt szankcionálni kellett volna. És nemcsak a mérkőzés után, hanem már az első két harmad alatt, amikor látszott, hogy gond lesz. Már ekkortól, novembertől tárgyalt a szakosztály-vezetés arról, hogy edzőt váltunk. Ha azon a mérkőzésen meghúzza a gyeplőt Ted Sator, és 5, 10, 20 százalékos pénzbüntetést helyez kilátásba annak, aki nem játszik fegyelmezetten, máshogy alakult volna a történet. Mivel ez nem történt meg, a csapat belezuhant a szakadékba, és az edzői gyengekezűség levét mi ittuk meg.

– Miért csak most szembesült a problémákkal mindenki?

– Tudom, hogy a hétfői-keddi események, döntések miatt mindenki engem szid. De akkor is úgy érzem, Ted Sator hiába nagyon nagy tudású edző, nincs már benne tűz, ambíció, nem konfrontálódik a játékosokkal. Hogy mást ne mondjak, egyetlen büntetést sem osztott ki ittléte alatt. Nálam az verte ki a biztosítékot, hogy a HC Csíkszereda elleni meccsünket egynek tekintette a szezonbeli nyolcvan közül. Előtte napokon át hangsúlyoztuk, mennyire fontos találkozó ez.

– Mi történt csütörtök és hétfő között a csapatnál?

– A HC Csíkszereda elleni mérkőzés után viharba került a hajónk. Beszéltem a kapitánnyal és a legénységgel, vártam, hogy a kapitány megoldja a helyzetet. Ehelyett csütörtökön eltűnt a hajó kajütjében, és hétfőig nem is állt a kapitányi hídon. Majd hétfőn az edzésen az öltözőben bejelentette, hogy elbúcsúzik a csapattól. Ehhez képest kedden meglepetten vette tudomásul, hogy mi sem vele képzeljük el a folytatást. Nyilván beszélt a szintén Székesfehérváron tartózkodó feleségével, aki menedzser, és aki azt tanácsolhatta neki, jobb, ha inkább tőle köszönnek el.

– Sokan az Alba Volán kötségvetésének lyukait is szóba hozták.

– Sok pletyka kapott szárnyra velünk kapcsolatban, képtelenebbnél képtelenebbek. Az egyik szerint spórolás miatt küldtük el Ted Satort. Ez fel sem merülhet. A szakosztály nagyságrendileg 350 millió forintos éves költségvetéséhez képest az edző egyhavi bére olyan elenyésző, hogy azt bőven kibírjuk. Ráadásul mint jeleztem, nincsenek gondjaink a bérek kifizetésével.

– Hogy búcsúznak el az amerikai edzőtől?

– Ted Satornek kedden felmondtunk. Mivel élő szerződése volt, tettünk egy ajánlatot az anyagiak lezárására. Ezt egyelőre nem fogadta el, de emiatt nem idegeskedem. Biztos vagyok abban, hogy néhány héten belül megegyezünk.

– Többen összefüggésbe hozták az Alba Volán helyzetét a válogatott vb-felkészülésével. Hogy érzi, hathatnak a történtek az A csoportos világbajnokságra?

– Egy játékos akkor idegeskedhetne nálunk, ha nem kapna fizetést. Erről szó sincs, az edzőváltás előtt és után is nyugodtak lehetnek a volánosok, mindenki megkapja a pénzét, a februári húszszázalékos büntetésen kívül. Persze ezzel együtt sem gondolhatom, hogy ez az egész ügy segített a magyar jégkorongnak.

– Ifj. Ocskay Gábor csapatkapitány, az ön fia lemondott. Ki került a helyére?

– A játékosok Tokaji Viktort választották. (Példa nélküli eset az Alba Volán történetében, hogy ősdunaújvárosi legyen a csapatkapitány – F. K.)

– Hogyan tovább?

– Ha március második felében ismét aranyérmet akasztanak játékosaink nyakába az OB I.-ben, az Alba Volán történetének tizedik győzelmét ünnepelhetjük. Akkor már nem nevezhetjük ezt rossz szezonnak. Szerdán tartunk egy játékosebédet, ahol bejelentem, hogyan változik a premizálási rendszer a hátralévő időben.

– Kiknek van a jövő évre is érvényes szerződésük a csapatból?

– Sorolom a neveket: Hetényi, Becze, Tokaji, Jobb, Ocskay, Kovács, Vaszjunyin, Sofron, Hegyi és Nagy biztos, hogy jövőre is itt marad. De természetesen szeretnénk megtartani a lejáró szerződésű játékosaink közül is azokat, akik értékesek. A farmcsapatból ketten-hárman kaphatnak ajánlatot: Tóth Adrián és Maklári Erik bizonyosan köztük lesz.

– Jövőre is indulnak az EBEL-ben?

– A bajnokság utáni első fontos lépés, hogy a jégpályát felújítsuk. Úgy látszik, a város mellettünk áll ebben a kérdésben is, augusztusig teljesen új technikai rendszert építhetünk fel a csarnokban. Ez fontos, mert ezután önállóan rendelkezünk hűtéssel, nem függünk mástól, gazdaságosabban tudunk jeget készíteni. Székesfehérvár városa és a névadó vállalatunk, az Alba Volán kinyilvánította, a következő szezonban is mellettünk állnak. Talán nem csökken a tőlük érkező támogatás összege, ez kellő alapot jelenthet.

– Jönnek mások is?

– Jelenleg két nagy csoporttal folytatunk névadó szponzori tárgyalásokat. Látok rá esélyt, hogy jelentős, hosszú távú, hároméves szerződést tudunk kötni valamelyikükkel. Ez óriási előrelépést jelentene. A szponzoraink közül sokan jelezték, mellettünk maradnak. Voltak olyanok is, akik sajnálattal bár, de elvesztették támogatásunk lehetőségét.

– Szakad a forint?

– A forint euróhoz viszonyított árfolyama valóban fontos, sok költségünk euróban jelentkezik, így ha annyi értékű pénzt akarunk előteremteni, mint az idén, 10-12%-kal többet kell gyűjtenünk forintban. Azt gondolom, el kell olvasni a híreket. Az EBEL-ben 4,5 millió eurós költségvetéssel részt vevő Innsbruck jövőre visszalép a szerepléstől. De a mi megyénkben a BL-győzelemig jutott Dunaferr női kézilabdázóival is mi történt? Ezek után ha van lehetőségünk, neki kell mennünk az EBEL-nek, csak azért is, mert idén 27 hazai meccsen 2500 feletti átlagnézőszámunk volt. Az élet eldönti, a világgazdasági válság hogy érint minket. Most fontos feladatunk mindenkivel, nézővel, játékossal, szakvezetővel, megbecsültetni, hogy Székesfehérváron 2009-ben egy ilyen csapat tud létezni. El kell gondolkodni azon, hogy máshol ezzel szemben megszűnnek a csapatok.

– Egyelőre Énekes Lajost nevezték ki vezetőedzőnek. Meddig tart az átmeneti állapot?

– Énekes Lajost ideiglenesen kértem fel, abban maradtunk, ha jön valaki, akkor jön, ha nem, akkor ő viszi végig a csapatot ebben a bajnokságban. Megkérdeztem, beleállt ebbe a feladatba, ha nem is kitörő örömmel.

– Milyen edzőt szeretne?

– Ha személyleírást kellene adnom, olyan fiatal edzőt keresek, amilyen 2004-ben Pat Cortina volt. Hozzá hasonló habitusú és hozzáállású, magas szakmai színvonalon dolgozó, nagy akaratú edzőt szeretnék Fehérvárra hozni. Az elnökségnek azt fogom javasolni, hogy elsősorban Európában nézzünk szét. Ha lehet, északon. Svéd vagy finn trénert képzelek most el. Ez persze nem zárja ki, hogy végül ismét kanadai vagy amerikai edzőnk legyen. De mindenképpen olyasvalakire van szükségünk, aki nemcsak az EBEL-csapatra, hanem lefelé is figyel. A farmcsapatra és az utánpótlásra is. Cortina ilyen volt, Sator nem.

– Mi volt a különbség?

– Cortina itt élt, a szabaidejét Magyarországon töltötte, érdekelte minden itteni dolog. Híreket nézett, tájékozódott. Enélkül nehéz. Ted Sator nem illeszkedett bele a magyar viszonyokba. Élte a maga életét, Prágába, Bécsbe, Velencébe járt. Ezzel nem akarom megbántani, hiszen nekem is vannak hibáim. De ha ambíciózus edző lett volna, akkor szerintem vasárnap Erzsébeten megnézte volna a Fradi–Dab meccset. Nem tette, ahogy szezon közben is alig járt a farmcsapat edzésein. Egy ellenfelünket sem térképezte fel. A fontossági sorrendekben nem értettünk egyet. Mindenki elhiheti, nem az állásomat féltem, amikor ilyen kényes kérdésben döntéseket hozok, hanem a csapatot és a szponzorainkat. Amíg a szemem nyitva van, elvezetgetem a jégpályát. De nem nézem el, ha valaki nem szívből-lélekből dolgozik az Alba Volánnál.

– Mikor kezdenek bele a jövő évi csapatépítésbe?

– Először lejátsszuk az OB I.-et. Már az elődöntő is nehéz lesz, nem beszélve a döntőről. Komoly ellenfeleink vannak. Egyelőre ez az elsődleges célunk. Aztán az utolsó mérkőzéstől adott az új feladat. Már megmozdult a piac, esnek ki a különböző bajnokságokból a csapatok szerte Európában. Szabadulnak fel játékosok, edzők. De most a zavartalan munka a lényeg.

– Az idei EBEL-keret idegenlégiósai közül hányat szeretne megtartani?

– Ha rajtam múlik, ketten maradnak. De egyelőre nem ezzel foglalkozunk, hanem a Dab.Docler elleni mérkőzéssel. Aztán először a magyar mag legyen meg, mert az is nagyon fontos. Még nem tudjuk, jövőre hány meccses lesz a szezon. Ha marad az 54-es alapszakasz, akkor az már biztos, hogy sokkal bővebb kerettel kell dolgoznunk. 25 mezőnyjátékos és 3 kapus kell ehhez a sorozathoz.

– Az EBEL-szereplés amúgy rendben volt?

– Vastag betűvel szedném játékosaim nevét. Kiemelkedően teljesítettek az első, a második és a hatodik körben. A köztes három széria az eltiltások miatt nehezen ment. A csapat legjobbjai brutális megterhelést kaptak ekkor, 86 bőr lett lehúzva róluk. Jövőre ezt másként kell csinálni.

– Hogyan?

– Módot kell adni a pihenésre. Már többször mondtuk, a koncepció lényege, hogy hozunk még fiatalokat a csapathoz. A farmból is feljöhetnek néhányan, és jó pár külföldön erősödő játékost szeretnénk hazahozni. Szóba került a Red Bull Salzburgnál játszó Kóger Dániel és Kiss Dávid, a svéd juniorbajnokságban egyre jobb teljesítményt nyújtó Bartalis István. De még sokakkal fogunk beszélgetni. Aki hozzánk jön, annak bele kell állnia a munkába. Ha itt profi körülményeket teremtünk, kőkeményen fogunk követelni is. A fejlődést ez szolgálja, és a közönségnek is a kedvében kell járni.