Az első harmadban bebizonyította a zágrábi együttes, hogy ha mi is játsszuk a legszebb játékot, mint azt edzőjük megállapította, akkor az övéké a fizikailag legjobban felkészített csapat. Óriási iramban, nagyon kemény stílusban hokizott a Medvescak az első húsz percben végig, nagyjából úgy, ahogy az Arena Zagrebben tette 1-3-nál az egyenlítés érdekében. Jogos volt a kétgólos vezetésük. Kevésbé volt megérdemelt, hogy a középső harmadban egy góllal sem kerültünk közelebb. Ekkor a mi akaratunk érvényesült, rengeteg ziccert hagytunk ki, olyanokat, amelyeket az előbbi három meccsen sorozatban belőttünk. Ezúttal nem, de hát ilyen ez a játék, nincs ezzel semmi gond. Küzdött a Fehérvár, hajtott, és az is nagy dolog, hogy két harmadon át nullán tartotta a góllövésről egyáltalán le nem mondó ellenfelet. A záró periódus is magyar fölényben telt, annyira már nem volt éles a csapat, de jó néhány gólhelyzetet kidolgoztak Sofronék. Hogy mégsem lőttek gólt ezen az estén, az csak az ellenfél szerencséjének és Ouzas kapus kiváló védéseinek volt köszönhető, a horvát hátvédek sokszor semmit sem tudtak kezdeni a Fehérvár csatáraival. Végig bírtuk a hihetetlen iramot, és az utolsó percekben is domináltunk. Mindez nem kevés a Medvescak ellen. A vége 0-3 lett, egy üres kapus góllal. A Ljubljana 5-1-re verte a Salzburgot, a Pance család négy gólt és hét pontot szerzett, a vendégeknél negyven percen át egy 1994-ben született kapus védett, Phillip Zopf ezúttal debütált. A Linz 3-1-re győzött Klagenfurtban, így csak a Medvescak előzte meg a Fehérvárt, a magyar csapat a harmadik helyen áll, három pontra vagyunk az ötödik helytől.