Az EBEL-történelemben először tartják Székesfehérváron az osztrák bázisú liga közgyűlését. Az esemény szombat délben kezdődik, és osztrák források szerint komoly vitákra van kilátás. A Villach vezette reformisták szerint a tét nem kevesebb, mint a liga jövője, és négy klub nevében máris bejelentették, amennyiben nem fogadják el radikális javaslataikat, egy év múlva kilépnek az EBEL-ből. A fő téma a csapatok költségvetésének maximalizálása, az idegenlégiósok számának korlátozása, ezáltal a pontrendszer megváltoztatása, illetve megszüntetése lesz. Ocskay Gábor szerint minden ilyen változás a Fehérvár ligán belüli esélyét javítja.
Ausztria jégkorongsportjában a szlovákiai vb-kudarc után megint újrakezdésről beszélnek, és ez a világbajnokság utolsó hetétől kedve téma. Július végén beszámoltunk arról, hogy az EBEL vezetői a pontrendszer módosításán gondolkodnak, és a légióslétszámot szeretnék csökkenteni. A Villach vezetői élére álltak e kezdeményezésnek, és jelenleg úgy tűnik, három klubot leszámítva a többség a költségcsökkentés és a több hazai játékos szerepeltetése mellett nyilatkozik. Ráadásul a nyilatkozatokban előjön, hogy ami jelenleg az osztrák válogatottnak rossz, az a ligában érdekelt külföldi szelekciókat – így a magyar válogatottat is – erősíti. Megkeresésünkre Ocskay Gábor is a légióskorlátozás mellett foglalt állást, hozzátéve, hogy négyévnyi tapasztalata alapján az EBEL-ben az történik, ami az osztrák klubok érdeke. Az előzmények alapján előfordulhat, ezúttal az osztrák csapatok sem tömörülnek egy szekértáborba. Eközben bennfentesek arra emlékeztetnek, 2000-ben egyszer már tönkrement az osztrák klubhoki, nem szabad még egyszer elkövetni az akkori hibákat.
A jelenlegi probléma gyökéroka egy 2007-es változtatás. Addig ugyanis légióskorlátozás volt érvényben az EBEL-ben, hét külföldi játszhatott egy csapatban. A Vienna Capitals 2007 elején íródott állásfoglalásában az EBEL jövőjét féltette, és a szükséges lépésekről szólt. Azzal fenyegetőzött, kilép a ligából, ha nem törlik el a légióslimitet. Nagyrészt ennek köszönhetően jött létre az a pontrendszer, amely az évek során ugyan változott, de a mai napig fennáll, és az már biztos, hogy a 2011/12-es szezont is így játsszák végig. A VC alelnöke így érvelt négy éve: az osztrák játékosok fizetése magas, és folyamatosan nő; a játékosok menedzsereken keresztül tárgyalnak, ez tovább drágítja a boltot; a menedzserek kijátszhatják egymás ellen a csapatokat; az lesz a bajnok, akinek a legjobb osztrák játékosokat eladják. "Ezért az osztrák hoki egészsége érdekében fel kell szabadítani az EU-s játékosokat a korlátozások alól" – írták a bécsiek négy és fél éve.
Komoly előnyöket reméltek ettől, mint jósolták: az EBEL mellett a Nationalliga is erősödik, a színvonala közelebb kerül az EBEL-éhez, így újabb osztrák klubok csatlakozhatnak az EBEL-hez; lesz értelme egy farmcsapatrendszernek; a legjobb osztrákok juthatnak szerződéshez az EBEL-ben, ők keményebb harcra kényszerülnek, ettől tovább fejlődnek és ezáltal a válogatott is sokkal jobb lesz; a klubok anyagi helyzete javul, mert az osztrák játékosok fizetése csökken. Akaratukat sikeresen keresztülvitték a ligán, éppen az Alba Volán csatlakozásának évében. Elmondható, hogy az általuk vázolt pozitív fejleményekből vajmi kevés vált valóra. A Vienna Capitals fent említett nyílt levelében kijelentette, semmilyen körülmények között nem akar hét légiósnál többet foglalkoztatni – legfeljebb még néhány olcsó EU-beli játékost –, nem a korlátlan számú külföldi alkalmazásával kíván versenyelőnyt szerezni. Ehhez képest a következő két szezonban 17-17 légióst foglalkoztatott (ezekből négy honosított játékos volt), igaz, utána fokozatosan csökkentette a létszámot a jelenlegi 11-re, részben annak köszönhetően, hogy a 65 helyett ma már csak 60 pontos kerettel dolgozhatnak. Érdekes, hogy a szurkolói fórumon már 2007-ben sem voltak lelkesek az ötlettől, egy hozzászóló látnoki képességgel rendelkezve már akkor pontosan megjósolta, mi fog történni.
Christian Feichtinger EBEL-menedzser 2011 júliusában ezt mondta: "A következő szezontól módosítani fogjuk az értékelés rendszerét. A játékosok szubjektív pontozása helyett a statisztikáik, az életkoruk és a korábbi állomáshelyeik alapján automatikusan generáljuk majd a pontértéküket. Van egy alapegyezség az EBEL-klubelnökök között, a 2012/13 szezontól intézkedéseket foganatosítunk annak érdekében, hogy még több fiatal hazai játékos játsszon a ligában, és a légiósok száma eközben lépésről lépésre csökkenjen."
Azóta többen megszólaltak az ügyben, és nem mondhatni, hogy rákaptak Feichtinger ötletére. A változások élére állt Giuseppe Mion, az osztrák válogatott csapatvezetője és a Villach főnöke, aki a szezon előtti lehetséges szakadásról beszélt a Kurier Ezt nem csináljuk tovább című cikkében, és ezzel lavinát indított el. A vehemens sportvezető odáig ment, hogy terveik lesöprése esetén kilépnek a ligából, akár a Grazcal együtt is. Ez nyilvánvaló túlzás, de a helyzet valóban súlyos. Az osztrák válogatottal komoly mentális problémák adódtak tavasszal, és ez már nem először fordul elő. Ráadásul a húzóemberek idősek, ezért az új szövetségi kapitánynak mindenképpen a fiatalítás lesz a feladata. Ausztria vb-kudarca minden feszültséget és problémát felszínre hozott.
"Egyre kevesebb az olyan osztrák játékos, aki klubjában felelősségteljes szerepkörben játszik – mondta Mion. – Éppen ezért számomra a szeptember 3-i ligaülés döntő jelentőségű. Tárgyaltam néhány EBEL-csapattal, így biztos vagyok abban, hogy Székesfehérváron a Villach, a Graz, a Jesenice és a Linz is azt fogja javasolni, hogy csökkentsük a költségeket és a légiósok számát. Újra egyre több terhet cipelni képes osztrák játékost kell kinevelnünk. Klubvezetőként természetesen a klubérdeket kell nézni. De emellett a teljes osztrák hokit is, elvégre ez a mi termékünk. Ebből élünk, ezt akarjuk eladni. Változásra van szükségünk, amire rá kell kényszerítenünk magunkat. Igazából két nagy ellenálló klubra számíthatunk, mert még a Klagenfurt is jelezte, hajlandóak az általunk elképzelt útra lépni. Értem, hogy a Red Bull Salzburg és a Vienna Capitals érdekei egészen mások. De ez mostantól már nem csak a klubokról, hanem a teljes osztrák hokiról szól. Jelen pillanatban a külföldi csapatokat tesszük egyre erősebbé. Az osztrákok meg egyre gyengébbek lesznek. A német szövetségi kapitány 40 proficsapat játékosaiból válogathat, a miénk hatból, nem mindegy, hány tehetséges osztrák játszik ezekben. Veszélyes játék ez, és ennek semmi értelme nincs már."
Mion megoldási javaslatai: A szövetség és a liga közti küzdelmet nemcsak a nyilvánosság elől kell eltüntetni, hanem a gyakorlati szintről is. Ötéves tervre van szükség, amely nemcsak a válogatottat és a ligát érinti, hanem az utánpótlást is. Klubonként néhány légióssal kevesebbet alkalmazni, helyettük utánpótlásedzőket foglalkoztatni. Közmegegyezés arról, hogy a válogatott a nemzeti jégkorongsport legkiemelkedőbb árucikke, mint Svájcban és Németországban. A legjobb játékosok többet keresnek, mint amennyit érnek. Mindenki szeretné, ha Koch, Pewal vagy Brandner nála játszana, mert ők jól eladhatók. De nem lehet egy osztrák játékosnak kétszer-háromszor annyit fizetni, mint ér, csak azért, mert itthon játszik. Közben pedig olyan játékosok, mint a legutóbbi vb-n is játszó Markus Peintner, a pontrendszer miatt nem jutnak álláshoz a ligában. Ez katasztrófa.
"Peintner nem az első áldozata a szisztémának. Az elmúlt három évben összesen 30-60 játékost vesztettünk el. Peintner valaha 70 ezer eurót keresett. Akkor még volt légióskorlátozás. Most a fele összegnél tart, és nem talál helyet magának, mert sehová sem illik a pontrendszer miatt. Ez egyszerűen megmagyarázhatatlan. Csak együtt tudjuk megmenteni az osztrák hokit, különben összeomlik. A regionális bajnokság elgondolása a mai Európában nem rossz. De nekünk nincs meg az a feltételrendszerünk, mint Észak-Amerikának. Mi most a horvátokat, a szlovéneket tesszük erőssé. Az utánpótlás-játékosaikat is kineveljük. Aztán ők hazamennek a nemzeti válogatottjaikba, és Ausztria ellen játszanak. Hosszú távon a célunk az kellene legyen, hogy egy Dornbirn, Feldkirch vagy Innsbruck újra a ligában játsszon. Ha volna kilenc osztrák csapatunk, akkor három-öt külföldi csapat is jöhetne, de így túlzott az arányuk."
Mion és szövetségesei komolyan bírálják a Red Bull Salzburg gyakorlatát. "Legalább 35 000 eurót kell fizetni egy évre egy harmadvonalbeli légiósért, aki az ECHL-ből érkezik. Pierre Pagé inkább hoz valakit külföldről, akit pár éve draftoltak az NHL-ben, és segíti őt abban, hogy az NHL-be kerüljön, minthogy egy potenciális osztrák válogatott játékosnak rendszeres lehetőséget adjon. Az itthoni történéseknek kell megint előtérbe kerülniük." Mindezt az osztrákok olimpikon kapusa, Claus Dalpiaz mondta, aki egyetért a villachi csoport törekvéseivel. Rajta kívül is egyre több meghatározó játékos mondja el nyíltan a véleményét. Az élesen kritizálókhoz érthető módon felzárkózott Christoph Harand is, a válogatott csatárnak a héten bontotta fel a szerződését a Vienna Capitals, miután eltörte a lábát: "Létezniük kell olyan struktúráknak, amik védik az osztrák játékosokat. A légiósok számát lépésenként csökkenteni kell, mert a jelenlegi pontrendszer az idősebb osztrák játékosok sportpályafutásának halálos ítéletét jelenti. Ha egy fiatal elég jó az EBEL-hez, az így, vagy úgy, játszani fog." Dalpiaz és Harand véleménye mellett további ikonok is kiállnak, mint Roland Kaspitz és Marco Pewal. A ligavezetés mellett a klubokat is bírálják, őket szűklátókörűséggel vádolják, mert csak nyerni akarnak, más szempont nincs előttük. A végkövetkeztetésük szerint egy lépésenkénti változtatás elkerülhetetlen, ha nem akarják, hogy a liga összeomoljon.
A hokiügyekben felettébb jól értesült Kleine Zeitung internetes kiadása úgy tudja, az utóbbi napokban még a bécsiektől is olyan vélemények érkeztek, amelyek szerint a hazai utat kellene erőltetni. A Salzburg és a Medvescak véleményét azonban senki nem ismeri. Idézik Manny Viveirost, a Klagenfurt edzőjét, aki a szövetségi kapitányi poszt egyetlen jelöltje. "Túl sok a légiós. Sokkal jobb lenne az utánpótlásképzésre költeni ezt a pénzt. Ezzel hosszabb távon a válogatott járna jobban. A legutóbbi világbajnokság világosan megmutatta a problémákat."
A publicista ugyanakkor nem kongat vészharangot. Összefoglalta, az EBEL miért jóval több mint pusztán egy működőképes liga. "Az EBEL egy remekül működő termék, amely évről évre több nézőt vonz. A 2009/10-es idényben a tíz csapat vetélkedése átlépte az egymilliós össznézőszámot. Ezzel a határokon átívelő liga az európai hetedik helyre tört előre, még a szlovák extraligát is maga mögött hagyta. Mindennek elismerése volt, hogy hetedik teljes jogú tagként felvételt nyert az európai bajnokságokat tömörítő Hockey Europe-ba. Klagenfurtban és Villachban gyakorlatilag nem lehet új bérlethez jutni. Az emelkedő árak ellenére a szurkolók tódulnak a meccsekre. Bécsben, Linzben és másutt is emelkedő a tendencia. A nézőkrőzus Zágráb többet szinte már nem is remélhet, a legutóbbi idényben 225 800 nézőjük volt a 29 hazai meccsen, ez 7786-os átlagot jelent.
A médiavisszhang is évről évre erősödik. A Servus TV belépésével a jéghoki ma már mindenki számára szabadon elérhető. Szlovéniában, Magyarországon és Horvátországban is sok mérkőzést közvetítenek a tévében. A Znojmo belépésével most Csehországot is meg lehet hódítani. A liga értékesítése sokat lépett előre, de van még mit tenni. Több ligaszponzorral és ennek nyomán több pénzzel a belépést olyan klubok részére is vonzóbbá lehet tenni, mint az Innsbruck vagy a Feldkirch.
A másik oldalról nézve viszont, van ami ellene szól, ami figyelmeztető jel lehet az EBEL számára, az legelsőként is a 11 évvel ezelőtti történet. 2000-ben a Klagenfurt a Villach ellen megszerezte története 26. bajnoki címét, mindezt egy légiósoktól hemzsegő négycsapatos ligában tette. Az idény végén a Feldkirch és a Wiener Eislöwen összeomlott, a 90-es évek versenyének következtében – amely a Feldkirch 1998-as BEK-győzelmében csúcsosodott ki –, és vissza kellett lépnie. Az osztrák hoki a padlóra került, csak a KAC és a VSV maradt talpon.
Ekkor kezdődött az újjáépítés. Sok fiatal osztrákkal, mert a légiósok számát korlátozták. A lecsökkent költségvetés miatt olyan fiatal tehetségek jutottak szóhoz, mint Thomas Koch, Daniel Welser vagy a már említett Roland Kaspitz. Egyre jobbak és jobbak lettek, hamar kulcspozícióba kerültek. És most mi van? Legyen szó emberelőnyről vagy emberhátrányról, alig látni osztrákot a jégen. Helyettük megszámlálhatatlan jól megfizetett légiós játszik. Mindennek az utánpótlás és a válogatott issza meg a levét. Eközben gazdaságilag sok klub veszélyeztetett helyzetben van. Ha valaki a nagy hármast – Salzburg, Klagenfurt, Vienna Capitals – akarja megszorongatni, annak erőn felül kell teljesítenie anyagilag is. Mielőtt a klubok egymás után bedobják a törölközőt és a válogatott még mélyebbre száll, érdemes a 2000-es évre gondolnunk, és egyúttal levonnunk a következtetéseket. Egy lépés hátra nem feltétlenül jelent visszalépést."
Végezetül blogunk megkérdezte a magyar részről érdekelt és a szombati közgyűlés házigazda szerepét betöltő Sapa Fehérvár AV19 szakosztály-igazgatóját, Ocskay Gábort, miként látja a légióskorlátozás kérdését: "Az eddigi tapasztalatok szerint a hat osztrák klub összezár, amikor szavazásra kerül sor, az előre egyeztetett érdekük szerint szoktak dönteni. A négy-öt külföldi csapat nem tudja érvényesíteni akaratát, mert ezen az oldalon mindig van olyan ok, ami miatt nem alakulhat ki egyetértés. A légióskérdésben például a Medvescak aligha szavaz majd arra, hogy maximalizáljuk a létszámot. Pedig szerintem mindenképpen korlátozni kell. Természetesen nem radikálisan, mert az az EBEL-színvonalnak nem tenne jót. Ezért nagyon nehéz kérdés ez, mert más a liga, más a csapatok és más a válogatottak érdeke, és ne feledjük, ezt a kérdést az egyes klubok is saját büdzséjükhöz képest ítélik meg. Például a Vienna Capitals és a Medvescak most már 6-7000 fős jégcsarnokot akar megtölteni, hetente akár többször is. Ehhez jó színvonal kell, megfelelő cirkusz, amihez jelenleg legalább 12-14 külföldire van szükségük. Nehéz tehát megtalálni ebben a kérdésben a legkisebb közös többszöröst. A Fehérvár sosincs tele légióssal, még a 30%-ot sem érte el az arány nálunk. Aligha születik olyan döntés, amely a mi helyzetünket nehezítené, azt gondolom, bármilyen légióskorlátozás csapatunk ligán belüli versenyképességét javítaná."
