"Ha egy csapat egy hétmeccses sorozatban már az ötödik mérkőzés után nyerni tud, akkor nem lehet kérdés, ki a jobb" – ismerte el blogunknak Jonathan Patrick MacCallum, a Dab.Docler edzője; a Mol Ligában ezúttal az ezüstérem járt csapatának. Nem sokkal később hozzátette: "Nagyon jó érzés volt az elvesztett Mol Liga-döntő után két kiváló csapatot legyőzve megszerezni a kupát." Sok mindent tisztázó és részletező riportot olvashatnak tovább után a kanadai trénerrel, amelyből többek között kiderül, hol játszott, hol edzősködött, mielőtt hazánkba érkezett volna, mit gondol a Mol Ligáról és a válogatottról, valamint, hogy mely ismert játékosok fizikai felkészítését irányítja.

J. P. MacCallum 2008 nyarán érkezett Dunaújvárosba. Ekkor még csak másodedző volt Vladimir Matejov mellett, de október elejétől ő irányította a szakmai munkát, és teszi ezt azóta is. A 35 éves kanadai edző 2009-ben irányította a junior válogatottat a kudarccal végződött debreceni világbajnokságon, majd állt a felnőtt válogatott kispadján is, amikor Ljubljanában szintén az utolsó mérkőzésen nem sikerült a feljutást jelentő győzelmet megszerezni.

MacCallum Halifaxban született 1975-ben, a Prince Edward Island-i Sherwoodban nőtt fel, jelenleg ismét Halifaxban él, amikor hazájában tartózkodik. 17 éves koráig lakóhelye környéki csapatokban játszott, majd két évre az Egyesült Államokba ment hokizni. Először a Westminster főiskolai csapatában szerepelt, majd az NCAA-ben érdekelt Union College-ben kötött ki. Ezt követően hazatért, és a halifaxi Saint Mary's University színeiben nyomott le két szezont. Korán abbahagyta a játékot, mert sokkal jobban érdekelte az edzősködés, abban szeretett volna magasabb szintre jutni. "Az volt a vágyam, hogy minél nagyobb tudást tudjak a játékosoknak átadni, hogy sikerhez segítsem őket. Mielőtt Magyarországra jöttem, három évig edzettem Saint Mary's University csapatát Trevor Stienburggal." Érdekes kérdés, hogyan került Magyarországra ebből a közegből. "2007-ben halasztottam egy évet az edzői egyetemen, mert Vancouverbe mentem tapasztalatot gyűjteni az NHL-es csapat edzőtáborába. A Canucks-tábor után európai körútra indultunk Marával, a feleségemmel. Szerettem volna megismerni az európai hokikultúrát, és az ilyen túrák a kapcsolatépítésre is jók. Diego Scandellával ekkor ismerkedtem meg, aki a magyar válogatott edzője volt Pat Cortina mellett. Amikor visszatértem Kanadába, felhívott telefonon, és azt kérdezte, érdekelne-e Magyarország. Megkérdeztem a feleségemet, és ő azt mondta, amire én is gondoltam, hogy persze, miért is ne? Dunaújvárosban adódott egy jó munkalehetőség, ez hozott ide.

Persze nem sokat tudtam a magyar jégkorongról, de próbáltam információkat gyűjteni, kutatásokat végeztem ideérkezésem előtt. Megmondom őszintén, igazán használhatót nem találtam. Így nagyon kellemes meglepetés volt találkoznom a csapattal. Fiatal, tehetséges játékosokat kaptam a Dab.Doclernél, a játék színvonala meglepően jó volt már az edzéseken is, és a meccseken látottak ezt csak megerősítették. Jó ezzel a gárdával dolgozni, sok csiszolatlan tehetséggel van dolgom, tudom őket formálni. Természetesen szükség van az edzői munkára, a tanulásra, de megvan bennük a vágy a fejlődésre, és megfelelő a szakmai színvonaluk is az előrelépéshez."

A fiatal kanadai szakember két év után elköltözött Duanújvárosból, nyártól Budapesten laknak. "Gyönyörű ez a város, jól érzi magát a családom, akik a legfontosabbak a számomra. A szülők és a kanadai barátok távol vannak, de a skype és az internet világában nem nehéz a kapcsolattartás. Már nem is hiányzom nekik annyira, mert a kislányom lépett az első helyre, én talán a 2–3.-ra csúsztam vissza. Szüleim büszkék arra, hogy ilyen lehetőséget kaptam, és Magyarországon lehetek edző."

Idestova 15 éve foglalkozik erőnléti edzésekkel, a játékosok személyre szabott fizikai felkészítésével. Az utóbbi 11 évben már a saját nyári edzőtáborait szervezi, ez idő alatt rengeteg tapasztalatot szerzett, ahogy mondja, igazi top sportemberekkel dolgozhatott együtt. Szereti ezt a munkát, mert mindig újabb kihívások elé állítja. Lássuk, jelenleg kikkel dolgozik együtt (három játékosa mutatkozott be az NHL-ben, további négyet pedig draftoltak):

 
Arra kértük J. P. MacCallumot, értékelje a Mol Ligát maga és csapata szempontjából. "Ez a harmadik szezonom, amit Dunaújvárosban töltök, és bátran állíthatom, messze ez a legizgalmasabb. A Mol Liga nagyon érdekes bajnoksággá vált, az Újpest kivételével minden résztvevő versenyképes csapatot tudott kiállítani. Az első öt-hat csapat kifejezetten közel volt egymáshoz nagy versenyt vívott, bárki megverhetett bárkit, izgalmassá téve ezzel a versenyt. Remélem, a nézők is érdekesnek és élvezetesnek találták a sorozatot. Csapatom teljesítményével összességében nem lehetek elégedetlen, ám van hiányérzetem. Elsősorban azt a 10-12 pontot sajnálom, amit az alapszakaszban elhullajtottunk. Voltak ebben fájó vereségek is. Erre ráment a Mol Liga- és az OB I. alapszakasz-elsőségünk is. A döntőben sajnos sok gondunk akadt a helyzeteink kihasználásával, így a HSC Csíkszereda mögött ismét a második helyet tudtuk csak megszerezni."

A legjobb csapat nyerte a Mol Ligát? "Ha egy csapat a hétmeccses sorozatban az ötödik mérkőzés után nyerni tud, akkor nem lehet kérdés, hogy ki a jobb. Rengeteg helyzetet kihagytunk, kevés gólt lőttünk, a HSC kihasználta a helyzeteit, belőtte a megugrásait. Öt mérkőzésből négyszer győztek le bennünket, a döntőben ők voltak a jobbak, megérdemelték a győzelmet, mi csak gratulálhatunk nekik."

Ahogy Charles Franzennek, J. P. MacCallumnak is feltettük a kérdést: van-e olyan a Mol Ligában, amin változtatna a jövőben? "Alapvetően meg voltam elégedve az idei szabályokkal. A bajnokság érdekes volt, elég sok mérkőzésből állt, sok érdekes csapat vett részt benne. Talán az egyetlen, amin el lehetne gondolkozni, az az, hogy a hétvégi mérkőzések két egymást követő napon legyenek. Ez igazából akkor érdekes, amikor túrázunk, a pénteki és a vasárnapi meccs közötti üres szombat veszteség. A légiósszabály szerintem megfelelő, ha kevesebb légiós lenne, romlana a színvonal, ha több, a hazai játékosok valószínűleg kevesebb lehetőséghez jutnának. Legfeljebb hatra emelném fel a légiósok számát, ekkor egy kapust és egy teljes sort tudnának foglalkoztatni a csapatok."

A Mol Liga-döntő után egyből következett a Magyar Kupa négyes döntője Miskolcon. Hogy készültek erre, hogy értékeli az ottani szereplést? "A legfontosabb az volt, hogy sikerüljön a csapatot felrázni a Mol Liga-döntő elvesztése után. Igyekeztem egy kicsit levenni a játékosok válláról a terhet, alkalmat biztosítani a lelki és fizikai regenerálódásra. Ezenkívül kicsit átalakítottam a sorokat, úgy éreztem, hogy ebben az új felállásban most több ütőképes ötösünk lehet. Magam is kíváncsian vártam, hogy amit elterveztem, jól fog-e működni. Két remek és színvonalas mérkőzést játszottunk a négyes döntőben. A Miskolc ellen Peter Sevela fenomenálisan védett, mindennél többet mond erről, hogy kiválóan játszó ellenfelünk egyetlen gólt sem tudott szerezni. A 3-0-s végeredmény ellenére szoros meccs volt, bármelyik csapat nyerhetett volna.

A döntőben azt a Vasast győztük le, amellyel igen régen, a Mol Liga-szezon első felében találkoztunk utoljára. Azóta sokat erősödtek, a fiatalok is fejlődtek, és a vezetők nagyszerűen igazoltak. Minden dicséretet megérdemelnek a játékosaim azért, ahogy győzni tudtak ellenük. Nagyon összeszedetten és fegyelmezetten játszottak, és végre a góllövéssel sem volt baj."

Még egy jelentős sorozat vár a magyar csapatokra, a magyar bajnokság. "A Mol Ligához hasonlóan ismét csak azt tudom mondani, hogy roppant izgalmas sorozat előtt állunk. Sajnos a Mol Liga-szereplésünk miatt nem az első helyről vágunk neki a bajnokságnak, ami szorosnak ígérkezik. Rajtunk kívül a Miskolc, a Vasas és mint a legutóbbi hétvégén láttuk, a Ferencváros is komoly esélyekkel indul. A saját bőrünkön tanultuk meg, hogy a Volán-farmcsapatot sem szabad félvállról venni. Hogy milyen lesz a rájátszás, az nyilván attól függ, hogy a Fehérvár nagycsapata csatlakozik-e valamikor az OB I.-es mezőnyhöz. Így egyelőre a célkitűzéseinket a körmérkőzéses szakasz végéig fogalmazzuk meg. Ez pedig roppant egyszerű: mi szeretnénk a mezőny élén állni a 15 forduló után."

A klubcsapat mellett három év alatt már két válogatottnál is dolgozott. "A junior válogatott felkérése igazi megtiszteltetést jelentett nekem. Komoly tapasztalatot szereztem az U20-as csapat élén. Voltak remek pillanataink, sok örömöm volt ebben a munkában is. Még akkor is, ha a végén nem sikerült megnyernünk a világbajnokságot, mert büntetőlövésekkel legyőztek minket."

Nem sokkal ezután a felnőtt válogatott szakmai stábjába is bekerült. "Amikor Ted Sator lett a felnőtt válogatott szövetségi kapitánya, megkért, hogy vegyek részt az első edzőtáborban. Ez olyan jól sikerült, hogy az egész szezont végigdolgoztuk együtt. Örömmel töltött el, hogy Ted igényt tart a későbbiekben is a közös munkára, a ljubljanai vb-re is együtt mentünk. Ez újabb fantasztikus tapasztalat volt az életemben, felnőtt világbajnokságon a kispadon állni. A magyar válogatott bámulatos volt, a játékosok nagyon profik, még akkor is, ha ezúttal az aranyérem megszerzése nem sikerült. Idén újra ott lehetek, ami óriási dolog számomra, hiszen áprilisban Budapesten lesz a vb. Ez hatalmas nyomást jelent a csapatnak és nekem is, de az extra motivációt igyekszünk kihasználni."

Beszéljünk még kicsit a 2011-es divízió 1-es világbajnokságról. Milyen reális esélyeink lehetnek a budapesti vb-n, és mibe kapaszkodhatunk, ha a feljutásban akarunk bízni? "Tavasszal Szlovéniában láttuk, milyen közel vagyunk a következő szinthez, ott voltunk az A csoport kapujában. A Szlovénia elleni döntő mérkőzésünkön megszerzett tapasztalatokból kell építkeznünk. Vendéglátóként magunk javára kell fordítanunk a hazai pálya előnyeit, a közönségünk elképesztő támogatását. De ehhez a hibákat ki kell küszöbölnünk. Tudjuk, kikkel állunk majd szemben, kemény meccsek várnak ránk. Japánt nem szabad könnyen vennünk, okozhatnak bosszúságot, nehézséget, jó csapatuk van. Dél-Korea erős lesz, revánsot akarnak venni rajtunk a tavalyi vereségért. Hollandiával egy ideje nem játszottunk, meglátjuk, mire képesek.

Olaszország lesz a legnagyobb rivális, erősek, nagyon hajtósak, most estek ki az A csoportból, azon lesznek, hogy visszakerüljenek. Igazából az a csapat viszi el az aranyat, amelyik képes lesz egy hét alatt mind az öt meccset győztesen megvívni. Ha fel tudják idézni a srácok azt az érzést tavalyról, hogy milyen volt annyira közel lenni, és ezek után milyen keserű pillanat az ezüstérem érintése a nyakukban, akkor hazai jégen jobb szájízzel zárhatjuk a világbajnokságot. Bízom benne, hogy nagyszerű élménnyel tudjuk megajándékozni a magyar szurkolókat."

Elcsépelt a kérdés, mégis feltesszük, mert kíváncsiak vagyunk, a messziről jött ember miben látja a különbséget az EBEL-ben és a Mol Ligában szereplő játékosok közt. "Az EBEL erősebb, gyorsabb, magasabb tudásszintet követelő bajnokság, ahol más a játék sebessége. A legtehetségesebb magyar hokisok közül a legtöbben a Fehérvárban játszanak, rengeteg magas színvonalú mérkőzésen lépnek jégre, még jobbak lesznek. A Mol Ligában játszók közt is vannak néhányan, akik fel tudnának nőni arra a szintre, és megállnák a helyüket az EBEL-ben. Játékosaim közül például ilyen Magosi Bálint. Ha ő az EBEL-ben játszhatna, és akarná a fejlődést, jobb, erősebb játékos válhatna belőle, mint amilyen most.

Aki nem tud meccsről meccsre mindig egy kicsivel többet nyújtani, nem tudja felvenni az ott diktált tempót, előbb-utóbb kiesik. Annak a játékosnak a helyére, aki nem hajt és nem tud gyorsabb lenni, mindig pályázik egy olyan, aki tud. Látni kell, hogy Észak-Amerikában is megvannak a lépcsőfokok, különböző szintek vannak a bajnokságok közt. Az NHL a csúcs, de ott van alatta az AHL, majd a többi, az ECHL, a CHL és még folytathatnám. Alulról indulva mindig egy kicsivel magasabb színvonalú bajnokság következik. Amelyik játékos nem akar fejlődni és nem hozza az ott szükséges formát, az nem maradhat meg sokáig, egy szinttel lejjebb kerül. Ugyanez a helyzet itt is, az EBEL egy szinttel jobb bajnokság, magasabb színvonalú, mint a Mol Liga."

A posztba beemelt videóanyag készítése során a Sport Tv Pakk jégkorongmagazinjának készítői egy teljes napot együtt töltöttek J. P. MacCallummal. Cikkünkhöz az adásba be nem került információkat is felhasználtuk, az összes érintett fél hozzájárulásával. A képekért Mudra Lászlónak és a dabdocler.hu-nak tartozunk köszönettel.