A 46 éves Charles Franzen a szezon előtt érkezett Csíkszeredába, és a csapat négy nagy célja közül az első hármat máris teljesítette: továbbjutott a gárda a Kontinentális Kupa első selejtezőjéből, megnyerte a Mol Ligát, majd a román kupát is. A román bajnokság még hátravan, de a szezon legnehezebb feladatait már teljesítette a csapat. A svéd sikeredzővel a Mol Ligára fókuszálva alaposan átbeszéltük a szezonban tapasztaltakat.
Staffan Lundh és Ulf Weinstock után harmadszorra is Svédországból importált edzőt a HSC Csíkszereda. Franzen játékosként az alsóbb osztályban játszott hazájában, de 37 évesen már az egyik komoly utánpótlás-nevelő csapat juniorjait edzette. Egészen 2006-ig dolgozott a HV71-nél, majd egy év szünet után az Oskarshamm felnőttcsapatát vezette az Allsvenskanban, azaz a másodosztályban. Külföldön korábban még játékosként és edzőként sem dolgozott.
Őszintén beszél arról, mit adott neki a Mol Liga. "Mind szakmailag, mind lelkileg rengeteg tapasztalatot szereztem. Csíkszereda igazi jégkorongos város, ahol sokak szívügye a csapat szereplése. Sok nagyszerű emberrel találkoztam, olyanokkal, akik mind tenni akartak valamit a csapat érdekében. Érdekes, jó bajnokság volt, öt-hat olyan csapattal, akik egymás ellen nem mehettek biztosra. Nagy kihívás volt a sok utazás is, hiszen egy-egy túra 12 órás utazással járt, vagy még többel, csak az egyik irányba. Ehhez nekem is hozzá kellett szoknom, a végére már egészen belejöttem, meg tudtam tippelni, mennyit pihenhetek még, ha tudtam, merre járunk."
A döntőben feltűnően kevés gólt kaptak. Véleménye szerint ennek nincs konkrét oka, rengeteg dolognak kell működnie ehhez. "A kapusunk egész évben jól teljesített, de a rájátszásra sikerült igazán feljavulnia. Több apró dolgon is változtattunk, amivel igyekeztünk a játékunkat megbízhatóbbá tenni. Augusztus óta csiszoltuk ezeket az elemeket, és a rájátszásra teljesen összeálltak a dolgok. Van egy nagyszerű védőnk, Jozef Hruby, aki az egész szezonban képes volt mérkőzésenként 25-30 percet játszani. Amikor jégen volt, sokkal biztonságosabb volt a hátsó alakzatunk, ő olyan játékos, aki képes a dolgokat tisztába tenni a saját kapunk előtt. Jól működött a letámadásunk. Ezek így együtt mind egy-egy elemét jelentették annak, hogy nehézzé tettük az ellenfelek dolgát. Mindezek mellett a lélektan szerepét sem felejthetjük el. Igyekeztünk sokat dolgozni azon, hogy a helyzeteinket kihasználjuk. Ha a mi kapunk előtt nehéz az ellenfél dolga, mi pedig kevés helyzetből is gólokat szerzünk, akkor azzal elbizonytalanítjuk őket, mi viszont magabiztosabbá válunk. Sokszor pont ez a kis lélektani előny dönti el a mérkőzéseket."
Sokan azt mondták, a HSC Csíkszereda egysoros csapat, csak a légiósok miatt versenyképes. A svéd edzőnek határozott véleménye van ebben a kérdésben. "Számomra a csapat 22 játékosból, 2 kapusból és 4 sor mezőnyjátékosból áll. És nekem a legfontosabb a negyedik sor. Ezek a játékosok ugyanolyan keményen dolgoznak az edzéseken, mint a többiek, és sokszor csak pár percet kaphatnak a mérkőzéseken. Mégis remekül helyt állnak. Igen, van egy nagyszerű első sorunk, amelynek tagjai rengeteg gólt lőttek, de mellettük az egész csapat kitűnően játszott. A rájátszásra a második és a harmadik sorunk is nagyon feljavult az eredményességben, többször is ők döntöttek el mérkőzéseket."
Kétszer érezte úgy, hogy nehéz időszakot él meg csapata. Mindkét Kontinentális Kupa-forduló rengeteget kivett a játékosaiból. Messzire utaztak, kemény mérkőzéseket játszottak, és épphogy hazaértek, szinte már fordulhattak is vissza. Minden játékosára szüksége volt, rettenetesen elfáradtak, és az erőltetett menetben nagyon nehéz volt kipihenniük magukat. De a csapatról mint alkotóközösségről a kezdeti félreértések ellenére csak a legjobbakat mondhatja.
"Megkövetelem, hogy a játékosaim kövessék az általam kijelölt utat. Ha ez nem sikerül, akkor veszem a kalapom. Soha nem volt egyetlen olyan alkalom sem, amikor a jégkoronggal kapcsolatos elképzeléseimet nehezen tudtam volna elfogadtatni jelenlegi csapatomnál. A klub vezetői igyekeztek biztosítani a megfelelő hátteret, nem volt más dolgom, mint a jégkoronggal foglalkozni. Sokat dolgoztunk, hogy előrelépjünk. Vannak dolgok, amelyekhez hosszabb idő szükséges, vannak, amiket nagyon gyorsan elértem. Például amikor ideérkeztem, a 10 óra sokaknak 10 óra 5 percet jelentett. Ezt a kérdést tisztáztuk, és első szóra megszokta mindenki a pontosságot. Nagyon fontosnak tartom, hogy az edzések, a mérkőzések előtt megfelelő legyen a bemelegítés, utána a levezetés. Fontos, hogy a játékosok megfelelően nyújtsanak, hogy ezzel is megelőzzék a sérüléseket. Ez sem volt általános, amikor ideérkeztem, de nagyon hamar gyakorlattá vált, most már mondanom sem kell, a játékosok megértették, hogy mindez a javukat szolgálja."
Mint blogunknak elárulta, ez az első trófeája edzőként. "Voltak már csapataim, amelyekkel feljutottam egy osztályt, érmeket, kupát azonban csak a legfelső osztályban osztanak. Így edzőként még egyetlen trófeám sem volt eddig, a Mol Liga-győzelem az első. Játékosként egyszer már voltam kupagyőztes."
Egyértelműsíti, a fontossági sorrendben a Mol Liga-győzelem áll az első helyen, a román bajnokság és a román kupa csak ez után következik. "Ez a leghosszabb, legkeményebb sorozat az idén a számunkra, így ennek van a legnagyobb értéke. Nagyon fontos volt a Kontinentális Kupa is, elsősorban az egyesület számára. Óriási lépés volt ez nekünk, mindenekelőtt azért, mert bebizonyosodott, hogy igenis lehetséges a felzárkózás a nagyobb hokinemzetekhez. Másrészt egy egészen más mentalitást tanulhattak meg a klub képviselői. A nemzetközi színtéren való eredményes szereplés sokkal professzionálisabb hozzáállást követel meg a klubtól, ebbe is belekóstolhattunk. A szervezést illetően egyébként nagyszerű munkát végeztek a vezetők. A HSC-nél év közben váltás volt, nem azok állnak most a klub élén, akik elkezdték a szezont. Nagyon komoly feladat mind a leköszönő, mind az új vezetéstől, hogy az ügyek átadása zökkenőmentes legyen. Mi nem éreztünk a váltásból jóformán semmit."
S hogy a Vasas vagy a Dab.Docler ellen volt nehezebb játszani a rájátszásban? "Ha a rájátszás előtt kérdez, azt mondtam volna, a Dab lesz a nehezebb feladat. Mivel most beszélgetünk, a döntő után, már annak a tapasztalataival együtt azt mondom: most a Vasast tartom keményebb ellenfélnek. Nehezebb volt ellenük játszanunk a rájátszásban, mint a Dab ellen. Tele vannak tapasztalt, öreg rókákkal, akik pontosan tudják, mi a különbség a rájátszás és az alapszakasz között. Nagyon kemény playoffhokit játszottak."
Megkértük arra is, tippelje meg, melyik lesz közülük jobb a magyar bajnokságban. "Nem könnyű erre válaszolni. Elnézve a Vasas legújabb igazolásait, azt kell mondjam, a Dunaújvárosnak nagyon nehéz dolga lesz, ha a döntőbe szeretne jutni. Hoztak egy kitűnő kanadai csatárt a Volánból, aki biztosan sokat segít majd elől, és egy nagyszerű védőjátékost igazoltak Finnországból. Roppant erős csapattá váltak, szerencsére nem most játszottunk ellenük elődöntőt. Természetesen a Dab.Docler képes bármikor bárkit legyőzni Magyarországon."
Charles Franzen blogunknak is elmondta azt az értékelését, amit a Pakkban is láthattunk: a HSC Csíkszereda volt a legjobb csapat a Mol Ligában. "Az alapszakasz 32 fordulója után mi vezettük a mezőnyt. A rájátszás végén ismét mi voltunk elöl. Ez nyilván nem lehet véletlen. Igen, szerintem a mi csapatunk volt idén a legjobb a ligában. Néha szerencsénk is volt, de a jó csapatoknak is szükségük van erre. Ugyanakkor a jó csapatok meg is érdemlik a szerencsét, hiszen sokat is tesznek azért, hogy eljussanak addig a pontig, ahol már ez is döntő lehet. Nyertünk és vesztettünk is mérkőzést a rájátszásban büntetőkkel vagy hosszabbításban. Szerencsénk is volt, de azért volt a legtöbbször nekünk szerencsénk, mert mi voltunk a legjobbak. Igyekeztünk a rájátszás alatt burokban élni. Megbeszéltünk mindent az öltözőben, tartalmas beszélgetéseket folytattunk. Nemcsak én beszéltem a játékosoknak, ők is elmondták a véleményüket nekem. De mindezt mint egy zárt közösségben, igyekeztünk a döntő végéig az öltöző falain belül tartani, kizárni a külvilágot. Az utolsó mérkőzés után természetesen mindez megváltozott, nagyon jó volt átélni a közönség szeretetét és együtt ünnepelni velük."
A Mol Liga fejlesztésével kapcsolatban is vannak elképzelései, szívesen osztotta meg blogunk olvasóival, milyen gyenge pontokat látott a szezonban. "Nagyon érdekes idényünk volt. Volt öt-hat olyan csapat, amelyik igazán jó színvonalon játszotta a jégkorongot. Pár dolgot említek, amelyen érdemes lenne javítani. Az első talán a bíráskodás. Meg kellene tisztítani a ligát a testre ütésektől és a kampózásoktól. Amikor ideérkeztem, láttam, hogy a játékosok sokszor úgy használták az ütőiket, mintha horgásznának. Szerintem ebben a tekintetben a játékvezetők túl engedékenyek. Amit itt nem fújnak le, azt nemzetközi szinten komolyan büntetik. A játékvezetőknek is szükségük van segítségre. El kellene kezdeni a játékvezetőknek, a kluboknak és a szövetségnek közösen azon dolgozni, hogy hogy lehet egységes elveket kialakítani, ki kell választani az alkalmas játékvezetőket és velük együtt dolgozni azon, hogy a játékvezetés együtt fejlődjön a játékkal.
A légiósok létszámára vonatkozó szabály szerintem nagyon jó, nem kell sem több, sem kevesebb külföldi játékos a ligába. Szükség van a hazai játékosokra, és a jelenlegi szabály lehetővé is teszi, hogy ők is kellő szerephez jussanak és fejlődjenek. Amin érdemes lenne elgondolkozni, az az, hogy azok a játékosok, akik magyar vagy román állampolgárok, ne számítsanak idegenlégiósnak a ligán belül. Érdemes lenne megpróbálni a ligát kibővíteni is. Elsőre azt mondanám, jó lenne egy szlovén csapatot bevonni, de hogy honnan jön a bővítés, az tulajdonképpen másodlagos. Néhány újabb versenyképes csapat rengeteget jelentene. És persze vannak egészen apró dolgok, amiken lehetne javítani. Ilyen például, hogy ha egy csapat idegenbe megy, legyen edzéslehetősége, az edzéshez kapjon korongot, legyen egy öltöző, ahová be lehet költözni egy-két napra, és amelyet fűtenek is, hogy másnapra megszáradjon a felszerelés. Apró dolgok ezek, de sokat számítanak a mérkőzéseken. Ha ezeket sikerülne szabályozni, akkor megint sokat lépnénk előre."
Mint mondja, ebben a pillanatban még nem tudja, hol dolgozik a következő szezonban. "Dolgozik az ügynököm, tudom, hogy Svédországból 3-4 csapat is érdeklődött. Tudok egy megkeresésről Ausztriából is. Szerintem a HSC is fog ajánlatot tenni nekem. Nagyon jól érzem magam Csíkszeredában, az egyetlen, amit kissé nehéz elviselni, az az, hogy messze van a barátnőm és a családom, mivel ők otthon maradtak Svédországban."
