"Úgy érzem, fejben kell helyrejönnöm" – mondja Mihály Árpád, a Sapa Fehérvár AV19 csatára. A székely támadó az előző szezonban ontotta a gólokat, csak egy egységgel teljesített a meccs/pont átlag alatt az EBEL-ben, csapata legeredményesebbje volt. Az idén szeptemberben nem tudta folytatni hatékony játékát, nem megy neki. A legutóbbi két meccsen mintha felfelé ívelő formát mutatott volna, ám egy rossz mozdulat miatt jelenleg négyfordulós eltiltását tölti. Sokan kikezdték, ezt mi kicsit sem tartjuk jónak.

"Természetesen nem akartam sérülést okozni a klagenfurti játékosnak. Az én nézőpontom szerint vállal ütköztem le, de nagyon gyors jelenet volt, érthető, hogy a játékvezető nem látta jól az esetet. Csak azt látta, hogy az ellenfél arca véres az esés után, megértem, hogy végleges kiállítást adott. Mindkettőnk balszerencséje volt, hogy az ütközés után arccal a jégre érkezett az ellenfelem, ha háttal vagy oldalt ér jeget, akkor lehet, kiállítást sem kapok. A kontaktus szabályos volt, a videó alapján is ezt gondolom. Sajnálom, hogy eltört a klagenfurti hokis orra, és kár, hogy négymérkőzéses eltiltást kaptam."

Felmerül a kérdés, az ehhez hasonló kéthetes kihagyások alatt milyen munkát végez egy játékos. "Ilyenkor még keményebben kell edzeni, hiszen a mérkőzések alatti terhelések kimaradnak, így ha versenyben akarok maradni, pluszmunkát kell végeznem az edzéseken és az edzések után is. A napi egy óra tréning kevés, kint maradok korcsolyázni és erősíteni. Amolyan mini edzőtábort tartok addig, amíg vissza nem térhetek."

A pontok ebben a szezonban nem jönnek úgy, mint az előzőben, 9 mérkőzésen 2 gólt lőtt és 1 gólpasszt adott, 3 pontnál tart Mihály. Ettől függetlenül a játék még lehet jó. Így van-e? "Nem, nincs így. Egyik szempontból sem lehetek elégedett magammal. A pontok száma és a játékom sem olyan, mint szeretném, mint elvárnám magamtól. Ennek számtalan oka van. Idén eddig nem kaptuk el a sorokat, összevissza játszunk, nem kaptam meg a helyem a csapatban. Új edző jött, új ötletei vannak, új játékot játszunk, még nem derült ki, milyen játékost akar belőlem csinálni. Azt teszem, amit kér tőlem. Ha a harmadik-negyedik sorba rak, akkor ott kell játszanom.

Minden sportoló életében benne van a hullámvölgy, a gyengébb forma. Kétségkívül ilyen szakaszban vagyok, pontosabban úgy érzem, már jövök kifelé belőle. Tavaly Palkoviccsal jól ment nekünk együtt, de idén valahogy még nem kerültünk igazán össze. De a gyengébb kezdés után az utóbbi meccseken úgy éreztem, mérkőzésről mérkőzésre haladok a jó irányba. Úgy érzem, hamarosan kilábalok a hullámvölgyből.

Palkovics Krisztiánnal érezzük egymást a jégen, épp a Klagenfurt-meccs előtt újra összerakott minket az edző, egész héten jól ment a gyakorlás, és az első csere után mondtam is Palkónak, hogy ma mind a ketten gólt fogunk lőni. Sajnos nem sokkal később kizártak a játékból, de a társam tényleg gólt lőtt. Be voltunk indulva mindketten, a kapust is felborítottam igyekezetemben, az sem volt okos dolog, de vitt előre a lendület és az akarás. Mindent meg akartam tenni azon a mérkőzésen."

A nyári felkészülést egyénileg végezte Mihály Árpád, a megszokott módon, Amerikában. Az AHL-ben szereplő Wilkes-Barre Scranton Penguins játékosaival gyakorolt, ebben a csapatban játszott néhány évvel ezelőtt. "Nyáron mindig velük edzek, mert ott egész évben van jég a csarnokban, és egy jó ismerős beenged minket délelőtt korcsolyázni. Gyakorlunk, játszunk, karbantartjuk magunkat. Figyelek arra is, hogy ne legyek túl sokat jégen, mert nyáron fontosabb a száraz felkészülés, a konditerem és a futás. Így mindig megfelelő állapotban tudom kezdeni a szezont.

Most is így történt, a kondíciómmal semmi probléma nincs, úgy érzem, fejben kell helyrejönnöm. A jégkorong gyors játék, kicsi dolgokon sok múlik. Tizedeken, millimétereken múlik, a tied lesz-e a korong, vagy az ellenfélé, a kapuba vagy a kapu mellé lövöd-e, a siker ezekben a pillanatokban dől el. Van, amikor minden bejön, de most nem ez az időszak van. El kell kapnom a fonalat, és akkor a tavalyi Mihály Árpádot láthatják a fehérvári nézők a jégen. Addig dolgozom, addig nem nyugszom, míg ez nem lesz így."

Nyílt titok, hogy Mhály Árpád azért játszik magyarországi csapatban, mert magyar válogatott szeretne lenni. "Csató Imrével együtt ezt találtuk ki, ez volt a tervünk, amikor tavaly a Volán mellett döntöttünk. Közel vagyunk álmunkhoz, jól érzem magam Fehérváron, de tudom, még egy évet várnom kell. A magyar válogatottság a nagy célom."

Közel hetven mérkőzésnyi tapasztalata van az EBEL-ről. Milyen színvonalú ez a liga az AHL-hez és az olasz élvonalhoz képest? "Akik hétről hétre nézik, láthatják, az EBEL az elitligák színvonalán van. A Salzburg és a többi osztrák csapat példája bizonyítja, az itteni csapatok versenyképesek Európa élmezőnyével. A minőségbeli különbségek elsősorban a pénzügyi különbségből adódnak. Míg a finn vagy a svájci élvonalban három-négy erős sorra van pénz, addig az EBEL-ben ez egy vagy két sort jelent.

Amerikát nem keverném bele ebbe az összehasonlításba, egyszerűen azért, mert teljesen más ott a játék. Sok a verekedés, a kavarodás, az ütközés, durva hoki, ami az AHL-ben vagy az ECHL-ben megy. Fiatalon nagyon szerettem azt a játékot, nagydarab is vagyok, feküdt nekem a hajtás. Ma máshogy van, jobban érzem itt magam. Itt sem könnyű gólt szerezni, de úgy látom, valamennyivel azért jobb Európában."

Magyarországra érkezése óta folyik a találgatás Mihály beceneve körül, megkérdeztük, miért hívják Pirének. "Ez gyerekkori történet. Csíkszeredában nőttem fel, a házunk udvarán egész télen hokiztunk. Ha volt jég, korcsolyában, ha csak hó, akkor letapostuk, cipőben csúszkáltunk. Ilyenkor csak egy percre ugrottunk haza enni. Amikor visszajöttünk, kérdezték a többiek, ki mit evett. A kedvencem a krumplipüré volt, mindig azt kértem odahaza. Innen ragadt rám ez a becenév, a többiek elneveztek Pirének."