A csapat arca attól függ, hogy milyen az aktuális ellenfelünk, mondta videósainknak Ted Sator. A magyar szövetségi kapitány szerint hihetetlenül sokat segítenek a válogatott szurkolói. Hajtás alatt nemcsak az interjút mutatjuk meg, hanem saját benyomásainkat is összegezzük kétszer hatvan perc után, a Horvátország elleni találkozó előtt. Update: a mérkőzés online szöveges közvetítését itt lehet majd nyomon követni.

Két mérkőzésen van túl Magyarország a szlovéniai divízió 1-es világbajnokságon. A közepes erősségű Koreát megvertük 4-2-re, ami letargiát váltott ki a magyar szurkolókból, majd az erős Lengyelországot történelmi 6-0-lal tudtuk le, ami eufóriához vezetett. Az igazság, mint majdnem mindig, középen van.

Azt írtuk az elején, hogy egy kicsi, egy közepes, két nagy és egy hatalmas lépésre vagyunk a feljutástól. Ebből tehát egy közepes és egy nagy megvan, ma a kicsinek kell következnie. De számolgatni nem érdemes, mind az ötnek meg kell lennie, semmit sem lehet megspórolni. Illetve egyet lehet, de ha tényleg meg akarjuk mutatni, kik vagyunk, ez úgysem következik be. Mert a harmatos Horvátországtól akár ki is kaphatnánk, ha utána a briteket és a szlovénokat is verjük. De a helyszínre utazó ezer és a tv előtt ülő több tízezer szurkoló miatt sem tehet ilyet válogatottunk. És saját maga miatt sem, mert az önbecsülés és minden szakmai szempont szerint is nyernünk kell.

Nem szabad szem elől téveszteni a célt, de fontos tudni, hogy még messze vagyunk tőle. Bízunk abban, hogy Lovrencicék nem okoznak a koreaiakhoz hasonló gondot, és szép győzelmet aratunk ellenük, de az sem ok a csüggedésre, ha nehezebben megy a vártnál. Ne induljunk ki a szlovénok 10-1-es horvátveréséből, ők sem fognak a mi lengyelek elleni 6-0-s hengerünkből tragédiát csinálni. Pénteken, ha ott tartunk majd, az előzmények nem lesznek érdekesek. De tényleg ne szaladjunk se előre, se hátra. Ha ma megverjük a horvátokat, akkor csak és kizárólag a Nagy-Britannia elleni szerdai derbire kell koncentrálnunk. Mert az a feladat is jelentős lesz, nem gyengék a britek, ezt már nemegyszer bizonyították.

Elkényeztetett minket a válogatott az utóbbi években és vasárnap is, a lengyelverés után erősebbnek érezhetjük magunkat, mint bármikor. De tisztában kell lennünk vele, hogy még mindig négy nagyon komoly csapat közül kell a legjobbnak lennünk, ha fel akarunk jutni. Most úgy tűnik, jó úton járunk, esélyesek vagyunk, de ha nem sikerül, akkor is csak az a fontos, hogy elmondhassuk, fantasztikusat küzdött a csapatunk.