Beszéljünk akkor sorozatunk a legkényesebbhez témájához érkezett. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján sokan a magyar jégkorong gyorsabb fejlődésének a gátját látják a mai magyar játékvezetés színvonalában. Az edzők és a szurkolók rendszeresen a bírókat szidják, joggal és jogtalanul egyaránt. A helyzet megoldása a normális szakmai munka egyik alapvetően fontos kérdése. A jelszó talán az újrakezdés lehetne.

Soha nem volt játékvezetőözön Magyarországon, de az elmúlt időszak jelentős mérkőzésszám- és színvonalbeli fejlődését a zebratestületnél nem megfelelően reagálták le. Mára oda jutottunk, hogy alig van játékvezető, és olyan pláne kevés van, akire rizikós mérkőzéseket lehet bízni. Néha nem megfelelő fizikumú, nem elfogadható korcsolyázó tudású sípos emberek vezetnek (a cikkben a továbbiakban a játékvezető kifejezés alatt a vezető- és a vonalbírókat együttesen értjük), ami nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

Ahogy mi látjuk, most ott tartunk, hogy az országban összesen három játékvezető van, akivel szemben nincsenek kapásból ellenérzéseik a csapatoknak, Gebei Péter, Vladimir Babic és Kincses Gergely, bár utóbbival szemben az UTE komoly kételyt fogalmazott meg a bajnoki döntőben, hibáival indokolta, hogy a második mérkőzés után külföldi bírót kért. Van négy nagyon jó és fiatal vonalbírónk, Bedő Péter, Haszonits Miklós, Nagy Attila és Németh Márton, és még jó néhány rutinosabb, akik szintén magas szinten képesek feladatukat megoldani. És ne feledkezzünk meg Kovács Balázsról sem, aki bár mostanában Kanadában próbál szerencsét, de ő is szerves része a magyar hokibíró-társadalomnak.

A kialakult helyzetért nem tehető felelőssé a játékvezetői testület (jt) jelenlegi vezetése. Január végén érkezett új vezető és vezetés a jt élére. Csodát nem tudtak tenni fél év alatt, de egy folyamatot el kellett indítaniuk. Úgy látjuk, ezt megtették. Ennek látható jelei nyilván csak ezután lesznek. Úgy látjuk, Árkovics Miklós volt olyan bátor, hogy sok fiatallal vegye körül magát, akiknek hivatásuk és szenvedélyük a játékvezetés, és akik nyitott szemmel járják a világot. Tudnak és mernek tenni a megújulás érdekében, vannak ötleteik. Néhány tevékenységükről azon melegében beszámolunk a következőkben.

Az előző szezonban mindent beleszámítlva 55 játékvezetőt foglalkoztatott a jt. Összesen 11 vezetőbíró és 22 vonalbíró kapott meccset az OB I.-ben. Volt átfedés is, négyen vonalaztak és vezettek is. "Ezt az arányt fenntartjuk jövőre is, de lehet, hogy a létszámot kevéssel csökkentjük – elemezte a helyzetet Árkovics Miklós vezetőbíró, a jt elnöke. – Mivel közülünk senki sem főállású játékvezető, 10+20 fős első osztályú keretre biztosan szükség van." Újdonság, hogy a jt tervei szerint kialakítanak egy külön OB I.-es keretet, meghatározott számú vezető- és vonalbíróval. A felnőtt első osztályú meccseket csak ők vezethetnék. Aki fent fúj, fújhat alsóbb korosztályokban is, de fordítva nem. Az utánpótlásbírókat is osztályba sorolják. Az új OB I.-es keretet az eddigieknél komolyabb szellemi és fizikai tréninget jelentő, vizsgával záruló nyári edzőtáborban szeretnék kialakítani. "Vannak tehetséges fiatal és rutinos, jól bevált idősek a jelöltek között. A fontos a legjobbak kiválasztása. Hasonló a kérdés a felnőtt válogatottéhoz: hagyjuk még a rutinos öregeket egy kicsit a pályán, vagy tegyünk be helyettük fiatalokat?"

Talán még sosem volt módon nagy létszámú tanfolyamot indítottak a tavaszi hónapokban. Több mint ötven jelentkező hallgatta az órákat. A résztvevők között sok a jégkorongos múlttal rendelkező fiatal, a félszáz hallgató közül nagyjából húszan szeretnének a gyakorlatban is bíráskodni. Ez azt jelenti, hogy – számolva a lemorzsolódással és a visszavonulásokkal – 55-ről 60-65 fősre bővülhet a játékvezetői létszám.

A játékvezetői díjak publikusak, innen letölthetőek. Ebből látszik, hogy ma egy első osztályú játékvezető 12 ezer forintot kap számlára egy felnőtt bajnoki mérkőzésért. Hogy ez sok-e, kevés-e vagy éppen elég, ezt nem célunk megítélni. Az sem jó út, ha azzal példálózunk, hogy az EBEL-ben 7-8-szoros a gázsi. Mindenesetre a jt tájékoztatása szerint a következő évben minimálisan szeretnék megemelni a vállalási árakat, de csak a felsőbb osztályokban. A bírók terveit az MJSZ elnöksége még nem fogadta el. De a csíkos ruhások nem is a pénz miatt szomorúak, hiszen emlékezetes akciójuk során évek óta több millió forint értékben vezetnek ingyen és bérmentve a magyar csapatoknak felkészülési mérkőzéseket, ezzel is hozzájárulva a nehéz gazdasági helyzet átvészeléséhez.

A játékvezetők elsősorban azt hiányolják, hogy sem a szövetség, sem a jt nem állt és áll ki mellettük kellőképpen, hogy sokan minden probléma eredőjeként őket jelölték meg. A legfájdalmasabban a két évvel ezelőtti SC Csíkszereda–Alba Volán bajnoki elődöntő után történtek érintették őket. Ellenpéldaként említik Gebei Péter egy másik mérkőzését, amikor egy EBEL-rangadó után Pierre Page nem burkoltan korrupciót emlegetett élő tv-adásban. A válasz a liga részéről nagyon súlyos pénzbüntetés és eltiltás volt, az osztrák jt részéről pedig az, hogy a soron következő három fontos Red Bull Salzburg-meccsre Gebeit delegálták. A fiatal magyar bíró beszámolója alapján kiderül, Pagéval minden konfliktusa a múlté, a hírhedt NHL-tréner már mosolyogva köszön előre, a mérkőzéseken nem balhézik, utána gratulál. Az is fontos, hogy a múltbeli sérelmeket el kell felejteni mindkét oldalon, mert rá kell jönni, hosszú távon együtt kell dolgozniuk az edzőknek és a játékvezetőknek. Nincs annyi ember a magyar hokiban sem, hogy állandóan a a teljes mezőny lecserélődjön néhány bakit vagy vitása szituációt követően. Ugyanakkor az is fontos és továbbgondolásra sarkalló jelzés kell legyen, ha egy játékvezetőt az összes részt vevő csapat lehúz a listáról, és kéri, az ő meccseire ne küldjék.

Számunkra úgy tűnik, a jt törekszik a kialakult negatív imázs megváltoztatására. Ezért a holtszezonban is sokat tesznek. A tartalmi változtatásokon túl a külsőre is adnak. Elhatározták, új, egységes szerelésben korcsolyáznak ki szeptemberben, legalább az OB I.-es mérkőzésekre. Jó színvonalú reklámajánlatot készítettek, igyekeznek támogatókat bevonni. Ennek első eredményeként az UTA Magyarország Kft.-vel sikerült is megállapodniuk, a cég a bírói mezeken fog hirdetni. A jövő évi játékvezetői mez a tervek szerint nem a hagyományos függőleges csíkos lesz, hanem valamilyen egyedi dizájn, ahogy sok országban az már szokás, íme egy létező példa. Ebben olvasóink segítségét kérik a játékvezetők. Terveket várnak, hogy milyen mezben látnák őket az eddiginél szívesebben a szurkolók. Amint az összes felületre megtalálják a szponzort, indulhat a játék, addig konkrét minta hiányában nem tudnak terveztetni, jelezzük majd a start időpontját. Addig is érdmes látogatni a bírók hivatalos honlapját, amelyen naprakész információkat találni. Elsősorban természetesen szezon közben érdekesek az infók, többek között itt található meg az aktuális bíróküldés a legnaprakészebben.

Az első lépéseknek kezdeti eredményük máris van. Megérkeztek az IIHF-től a szezonbeli bíróértékelések. A világbajnokságokon, a nemzetközi kupákban és az olimpiai selejtezőkön közreműködő minden magyar játékvezető teljesítményét jónak értékelték, Sándor Zsuzsanna két tornán is kiváló minősítést kapott. Az értékelések többek között a legjelentősebb supervisoroktól, Bob Nadintól, Pavel Halastól és Gerhard Lichtneckertől érkeztek, mindhárom ellenőr tevékenykedett az A csoportos világbajnokságon is.

Essen szó a problémákról is. A szurkolói természetből érthetően következik, hogy a bolhából elefántot csinál. Nem egyedi és szélsőséges eset, amikor egy mérkőzés egy vitatott jelenetéből generációkon átívelő prekoncepciós elméleteket gyártanak, és a kedvencek hatvanpercnyi szenvedését egy rossz ítélet tükrében el is felejtik. Ezzel semmi probléma nincs, mint írtuk, belefér az ilyen a szurkoló lélektana című történetbe. Ám az, hogy a csapatok vezetőedzői is belemennek ebbe a játékba, több, mint elgondolkodtató. A vereségek nagy részénél szakmai és egyéb indokok helyett a játékvezetői hármas gyatra közreműködéséről szóltak a meccs utáni nyilatkozatok, a szakmai értékelések. Ez nagyon rossz út, amin változtatni kell.

Természetesen nem kell, hogy a fejünket a homokba dugjuk, néha elképesztően rossz ítéleteket hoznak a játékvezetők, de ez vélhetően feladatuk természetéből is következik. Még azt sem mondjuk, hogy ne szidják őket az edzők. Bár nem elegáns, néha nyilván rászolgáltak az erős kritikára. A hangsúly azon van, hogy ne zsigerből és megszokásból történjen mindez, először talán nézzen mindenki magába, keresse arrafelé a hibát. Idén több olyan mérkőzést is láttunk, amikor egy-két találkozó elején történt vitatható ítélet után a maradék ötven-egynéhány percben már csak a bíró szidásával és ítéleteinek folyamatos kétségbe vonásával volt elfoglalva valamely vezetőedző vagy segítője a kispadon. Az ilyen hozzáállás nem vezethet jó eredményre. Átragad a játékosokra, akik rossz megoldásaik és eredménytelenségük alól felmentve érzik magukat.

Az is figyelmeztető jel, hogy ma bármelyik magyar szakemberrel történő beszélgetés során előjön a játékvezetés színvonalának kérdése. Nyugodt körülmények között is úgy látják, változtatni kell, emelni muszáj a színvonalat, egységesíteni, közelíteni a nemzetközi trendekhez. Ezt a felnőtteknél és az utánpótlásban dolgozó trénerek és vezetők szinte egyöntetűen állítják. A bíróknak meg kell hallgatniuk az ő véleményüket, és lehetőség szerint tenni az ügy érdekében.

Az edzői megnyilvánulásokból egyértelműen körvonalazódik, hogy ma a trénerek kevés és lehetőség szerint közel egyenlő számú kiállítást hozó mérkőzéseket várnának a bíróktól. Elfelejtik, hogy ehhez két apró peremfeltételnek kellene teljesülnie: kevés kiállítást érő szabálytalanságokat kövessenek el a játékosok, és azt legalább megközelítőleg fele-fele arányban tegyék. Másrészt a nélgy évvel ezelőtti IIHF-szabálymódosítások nem ebbe az irányba mozdították el a sportágat.

De az is igaz, hogy a játékosok és edzők oldaláról nézve nincsenek könnyű helyzetbe a szereplők. Nagy kihívást jelent, hogy a játékvezetők sokféleképpen húzzák meg a szabálytalanságok határát, és ez nem csak idehaza fordul elő. Teljesen más felfogással találkozhattunk az elmúlt szezonban a Mol Ligában, az EBEL-ben, az olimpiai selejtezőn Rigában (ahol a szabálykönyv betű szerinti értelmezése volt szem előtt, minden kampót, minden testre ütést büntetés követett), vagy a világbajnokságon, Svájcban. Itt tornán belül is éles kontraszt volt a csoportmecsek és a negyeddöntők kiállításdömpingje, és a későbbi szakaszban zajló régi idők hokija között, ahol már jellemzően csak a durva és valóban látványos, nagy szabálytalanságokat büntették a zebrák.

Jelentős probléma, hogy a leghangosabb kritikusok, a nézők szinte egyáltalán nem ismerik a szabálykönyvet. Ennél súlyosabb gond, hogy az edzők és a játékosok sem. A legtöbb vitát a kiállítások megítélése és azok aránya okozza továbbra is, a legtöbb esetben emiatt találják meg a játékvezetőket a résztvevők. Nyilván nem tesz jót a renoménak az sem, ha vezetőbíróink egymással szórakoznak. Mint ahogy az is természetes, hogy a bírókérdéssel kapcsolatos anomáliák nemcsak idehaza jönnek elő témaként.

Nagyon fontosnak tartanánk, hogy a játékvezetők is kísérjék figyelemmel saját teljesítményüket. Ehhez sok feltételnek kell teljesülnie. Érdemes lenne kialakítani egy egységes bírói szemléletet, és egy megbízható, szintén egységesen képzett ellenőri hálózatot, akik visszajelzései és értékelései alapján következtetéseket lehet levonni. Ezek alapján kialakulhatna egy rendszer, aminek következményeként a jt a felmerülő problémákra azonnal reagálhatna. Ehhez elengedhetetlen, hogy ha kell, szezon közben is haladéktalanul megbeszéljék, elemezzék a gyakorta vagy típusosan előforduló eseteket, ezekben állást foglaljanak, a nagy horderejű ügyekben közleményt adhatnának ki. Egyszóval egy nem az események után kullogó bírói kar látszatát kellene kelteniük. Egy fenti példánál (Gebei kontra Page) maradva, olyan működést lenne jó kialakítaniuk, amelyből a sportágban részt vevők azt tapasztalnák, hogy a játékvezetőket érdeklik a felmerülő problémák, és válaszokat adnak a történésekre.

Emellett nagyon fontos, hogy a játékvezető érezze, állnak mögötte, az őt ért támadások esetén megvédik, ha hibázik, lesz lehetősége a javításra. És igenis fontos, hogy ebben a helyzetben – átérezve, hogy minden félnek szüksége van jó magyar játékvezetőkre – a klubok, az edzők és a játékosok (a szurkolóktól nem kérnénk ilyet), önmérsékletet tanúsítsanak, és türelemmel legyenek abban az időben, amíg a helyzet elindul a megoldás felé. Mert mindenkinek csak ez lehet az érdeke. Éppen ezért jó lenne, ha a következő szezonban az eddigieknél több türelmet és megértést kapnának a játékvezetők. Ne feledjük, tizedmásodpercek alatt kell dönteniük, és utólag nem változtathatnak. Tévedhetnek, hibázhatnak, de nincs módjuk a javításra. Ilyen szakma az övék.