Történelmi videósorozatunk legizmosabb darabjához érkeztünk. Közel 55 perces filmet ajánlunk, amelyet a Dunaújvárosi Tv készített 1996-ban. A felvétel végigköveti az első újvárosi bajnokcsapat útját az aranyéremig. Interjúk, a két BS-beli döntő összefoglalója, Farkas emlékezetes vesszőfutása és a bajnoki ünneplés sem maradt ki belőle. A ma már legendás játékosok legendás nyilatkozatai is érdekesek.

A felvétel vhs-kazettán maradt meg, most egy jóakarónk digitalizálta, feltöltötte a hokiszponzor videómegosztóra, és elküldte hozzánk a linket. Látatlanban is nagy köszönet jár neki ezért az egész hokitársadalom nevében. Érdemes végignézni, miként nőtt fel a feladathoz a Szapporóban talán a csúcsra ért fiatal generáció jó néhány képviselője. Sorra láthatóak azok a pillanatok, amelyekről Kercsó Árpád beszélt egy korábbi videónkon, és amelyek klasszikussá váltak. A blogszerkesztők kedvence az a jelenet, amelyen Ladányi Balázs gólt szerez, 14:20-tól érdemes figyelni.

A felvételek megtekintése után csodálkozik az ember, hogy 13 év alatt honnan hová jutottunk. Az anyagban olyan arcok bukkannak fel, mintha 30 évvel ezelőtt forgatták volna a filmet. A videó után négy szereplő mondja el, milyen újra látni ezeket a képeket.

Szélig Viktornak elküldtük a felvételt. Miután megnézte az anyagot, a következőket írta: "Ez volt az első igazán nagy sikerem sportpályafutásom során, éppen ezért az egyik legkedvesebb is egyben. Úgy gondolom, hogy ez így mind szükséges volt ahhoz, hogy felejthetetlen emlék maradjon mindenkinek, aki ott volt. Mennyivel másabb álmaink voltak akkorjában! Örömmel tölt el, hogy a jégkorong rengeteget fejlődött az elmúlt 13 évben. Köszönöm, hogy újból átélhettem."

De hogy mennyivel voltak mások az újvárosi ifjak álmai, arról Ladányi Balázst kérdeztük: "Minden egyes sikernél az jár a fejemben, hogy hú, lehet hogy ez lesz a csúcs a pályafutásomban. De szerencsére eddig mindig sikerült feljebb tenni a lécet. Szapporóban is arra gondoltam, lehet, hogy innen már tényleg nincs tovább. 1996-ban annyira gyerekcipőben járt a jégkorong nálunk, ahhoz képest, ahol most tartunk, hogy akkor el sem tudtuk képzelni, hogy annál sokkal nagyobb eredményt is elérhetünk valaha. Elnézve a felvételeket könnyű megállapítani, hogy rengeteget fejlődtünk. Ahogy akkor emberelőnyben simán gólt lőttünk, úgy ma már nemigen lennénk eredményesek. Annál a bizonyos gólomnál is azt érzem, hogy manapság egy ilyenre már nemigen lenne esélyem egy normális hátvéd ellen, legfeljebb hatalmas mázlival. A kapusok is teljesen másképpen védenek, mint 13 éve a BS-ben. De nincs mit szégyellni, akkor ez volt a csúcs. Ma már sokkal több kell, hogy odaérj."

Az 1996-os csapatból ma Tőkési Lajos és Holló István játszik Dunaújvárosban. Időközben mindketten több klubban is megfordultak, de visszatértek. Tőkési Lajostól kértük, elevenítse fel az élményeket, húzzon párhuzamot az akkori és a mostani csapat között, ha lehet: "Húszéves és néhány hónapos voltam akkor. Több mint tízezer néző előtt játszani hihetetlen élmény volt. Az első tíz percben meg voltunk illetődve, megszeppenve játszottunk. Utána már nem látszott a hokinkon ez. Mai csapattársaim közül néhányan abba is majdnem beleremegtek, hogy 2500 néző előtt játszunk Fehérváron. Mondtam is nekik, mi lenne veletek, ha azt kellene végrehajtani, amit mi tettünk 1996-ban.

Kijelenthetem, a 13 évvel ezelőtti csapatunk sokkal jobb volt, mint a mai. Akkor ott játszott a válogatott jelentős része. Az akkori csapattal ma döntőznénk az Alba Volánnal. Most 13 évvel ezelőtti dolgokról beszélgetünk, de lehetek őszinte. És nem szabad elfelejteni, az akkori Fradi is jó volt. Oreskin, Dobos, Pindák erejük teljében voltak, 8-9 ezer szurkoló állt mögöttük, előtte sorra nyerték a bajnokságokat."

Ancsin János 33 évesen érkezett Dunaújvárosba, és ősújpestiként az első vidéken töltött évében újra bajnok lett. "Egy nagyon jól korcsolyázó, hihetetlenül motivált csapatba kerültem. A fiatalokkal az előző világbajnokságon egy csapatban szerepeltünk, tehát ismertük egymást. Nagyon szimpatikus csapat volt a Dunaferr. Tudtam, hogy már nem a régi a gyorsaságom, de négy szélvész játékos kellőképpen tud majd húzni. Ez tényleg így is lett. A csapatban akkor én voltam egyedül a nagy öreg, hál istennek gyorsan befogadtak, felnéztek rám, vártak, örültek nekem. Nagyképűségnek tűnhet, de a társaim mondták, hogy többüknek én voltam a példaképe. Érdekes helyzet volt. 13 évet fiatalodtam hirtelen, az átlag életkor 20 év volt. Nagyon jó három évet töltöttem Újvárosban, megújultam, és a két bajnoki aranyérem mellett három Magyar Kupát is nyertünk. Ennek az időszaknak köszönhetem, hogy 1998-ban a budapesti világbajnokságon a feljutásnál még ott tudtam lenni."

Az 1996-os bajnokok névsora: Ancsin János, Bali Zsolt, Baróti Zsolt, Berényi Norbert, Borsos Attila, Csata Csaba, Erdősi Péter, Holló István, Horváth András, Kővágó Kristóf, Igor Kugyimov, Ladányi Balázs, Pavel Mihonyik, Orsó László, Simon Csaba, Szélig Viktor, Tokaji Viktor, Tőkési Lajos, Dmitrij Tyeplakov, Vargyas László. Vezetőedző: Kercsó Árpád.

Sorozatunk korábbi részei:
1983 Magyarország-Kína 4-3
1990 Magyarország-Románia 2-2
1998 Magyarország-Románia 3-2
1990 Lehel–Ferencváros 6-0
2004 Magyarország–Kanada 2-9
2001 Franciaország–Magyarország 1-3
2002 Magyarország–Norvégia 3-1
2006 Alba Volán–Zürich Lions 2-3