A Mol Ligában meghatározó szerepet betöltő játékosokat bemutató sorozatunkban – Jánosi Csaba, Patrik Wallenberg és Ladislav Sikorcin után – a negyvenedik évében járó román Catalin Gabriel Geru, a Steaua Bucuresti legponterősebb játékosa következik.

Geru Galacon született 1969. december 17-én. 1977-ben kezdett el hokizni. "Leginkább édesapám volt rám hatással – meséli a Steaua jégkorongozója. – Kivitt magával minden focimeccsre, a sport felé hajtott. Ő vitt el a jégpályára is, mondván, próbáljam ki. Nyáron fociztam, mert nem volt jég, az FCM Galati kölyökcsapatában játszottam. Gyorsan rájöttem, hogy hokizni szeretnék, ezért ezt választottam. Nem tudom, miért, egyszerűen úgy éreztem, amikor döntenem kellett." Bármilyen meglepő, már 1977-ben fedett pályán hokizhatott, mert Galacon 1970-ben épült az ötezer férőhelyes jégcsarnok.

Utánpótláskorban a CS2 Galatiban szerepelt, mindvégig tagja volt az ifjúsági és a juniorválogatottnak is. A felnőtteknél a Dunarea Galatiban és a Steauában játszott. 15-szörös román bajnok, 17-szeres kupagyőztes. Elég későn lett először felnőtt válogatott. "23 évesen, 1993-ban. Lehettem volna korábban is, de mondjuk úgy, hogy a szövetség vezetése nem rokonszenvezett velem." Egyes kimutatások szerint 155, mások szerint 180 alkalommal szerepelt a felnőtt román szelekcióban. Kilenc világbajnokságon vett részt 1993 és 2007 között, háromszor a B csoportban játszott, a legjobb helyezése a hatodik volt. 14-szer vett részt európai kupaküzdelmekben, 9-szer a BEK-ben. 1992-ben a sport mestere, 1999-ben a sport nagymestere címet kapta Romániában. A 2008-ban megnyert divízió 2-es vb után Vargyas Lászlóval együtt bejelentette, hogy visszavonul a válogatottságtól. A Steaua focihonlapja így számolt be erről az eseményről: "Miután fogadta a szövetség elöljárói és a csapattársak gratulációit, Geru a legszebb módon hagyta el a jeget. Egyik kezében virágokkal, a másikban a kupával, nyakában aranyéremmel, szemében könnyekkel. Catalin Geru 1500 csíkszeredai nézőtől fogadhatta a tapsokat és a jó kívánságokat."

A Mol Ligában csapata messze legjobb pontszerzője volt. 36 mérkőzésen 29 gólt lőtt és 26 passzt adott, 55 pontot szerzett. Ezzel összesítésben a hetedik lett, a romám állampolgárságúak között Mihály Árpád mögött a másodikként, de megelőzve a legjobban termelő magyarországi csatárt, Jánosi Csabát. Több gólt csak Wallenberg, Mihály és Sikorcin ütött nála.

A pályafutása a végéhez közeledik, ez nem kétséges. Elégedett, vagy van hiányérzete? "Talán van, de azok apróságok. Az anyagiakról van szó, mert nem nagyon vagyunk megfizetve, és hát pénz nélkül nehéz, főleg, ha családot kell eltartanod. És persze akkor, ha már nem vagy húszéves, és tudod, hogy a tested is bármikor megadhatja magát. Már kell gondolnom az öregkorra is. Sikeres volt pályafutásom, de például az év játékosa nem voltam, nem is nagyon választottak korábban ilyet Romániában. Az tudom, hogy gólkirály kétszer lettem. Ilyen cím sem volt mindig hivatalosan, inkább csak a sajtó készítette táblázatok alapján nyert valaki. Olyan újságcím viszont volt, tisztán emlékszem: A gólkirály nem megy a világbajnokságra, mert nem illeszkedik Florian Gheorghe játékrendszerébe."

A román jégkorongban az utóbbi 10-20 évben Geru szerint nem történt túl sok változás. Ami volt, az is rossz irányba ment, főleg ami az infrastruktúrát illeti. "Négy nagy és elég széles jégpályánk van, ilyen körülmények között színvonalas jégkorongot nem lehet elvárni. Az utóbbi két-három évben azért a nívó sokkal magasabb. Ez annak köszönhető, hogy a megelőző évekhez viszonyítva sokkal jobb külföldiek érkeztek. Mert akkoriban nem igazán versenyképes játékosok jöttek. De változást hozott a felkészítés is. Húsz éve szabványedzéseket, szabványgyakorlatokat csináltunk, lehunyt szemmel is tudni lehetett, mit kell tennünk. Ma ott az internet, meg tudod nézni, mások hogyan készülnek, tudod használni az edzésmódszereket, sémákat, amiket máshol sikerrel alkalmaznak. A külföldi edzők ittléte is nyereség, új mentalitással érkeznek, és ez meglátszik."

Sok nagy sikerre emlékszik szívesen, de az első a legfelejthetetlenebb. "1988-ban megnyertük a román kupát a Dunarea Galati csapatával. Megvertük a Steauát és a Dinamót is. 18 éves voltam, és azok a győzelmek mélyen megmaradtak. Sajnálom, hogy Galacnak most nincs csapata, mondanom sem kell, nagyon megérdemelné."

Sok jó játékos ellen játszott pályafutása során. Satan, Kovaljov, Bjakin ugrik be, ők NHL-es tapasztalatokkal rendelkező játékosok. "De példaképem csak egy volt: Doru Tureanu. Minden idők legjobb román hokisa. El voltam bűvölve, amikor a jégen láttam. Sajnálom, hogy akkor még kicsi voltam – körülbelül 10 éves –, így talán nem értettem eléggé, mennyire értékes játékos. Biztosan más szemmel néztem volna, ha idősebb vagyok, ellestem volna tőle pár dolgot. Szívesen játszottam volna vele egy sorban."

A Sport Club-os riválisok úgy gondolják, Geru és Timaru jelenti hosszú ideje a Steaua lelkét. Ezzel nagyrészt egyet is ért. "De nem két emberből áll egy csapat. Én és Ionica lelkesítjük a csapatot, megpróbálunk minél több hitet átadni a többieknek. Az öltözőben kiabáljuk, hogy gyerünk, fiúk, valahogy kötelességünkké vált a buzdítás, a lelkesítés." Amikor az ellenfél kapujára tör, mindig ott van a kezében a csel. Nem lehet a sablonjátékosok közé sorolni, akikről tudni lehet, hová lőnek. "Nálam minden egy pillanatnyi reakció, a másodperc törtrésze alatt döntöm el, mit csinálok. Függ ez a játékintelligenciától és a játékról alkotott gondolkodásmódtól is."

A legendás Steaua-Sport Club derbikre szívesen emlékszik. Mint mondja, 1996-ig túl nagy volt a különbség a Steaua és az SC Csíkszereda között, ritkán vesztettek a bukarestiek akár csak egy meccset is. "Lassan-lassan kiegyensúlyozódott a helyzet, most már pedig a Sport Club van előnyben. Őszinte leszek, ezeken a derbiken szerzett élményeimhez kapcsolódik, hogy mindig is azt szerettem volna, ha olyan a szurkolótáborunk, mint amilyen a csíki, ha olyan a hangulat, mint ott, és hogy úgy támogassanak minket is a drukkerek, mint a SC játékosait. Minden SC-meccsen motiváltak voltunk, nagy volt a rivalizálás."

Ezeken a derbiken botrányok is voltak. Melyik volt a legnagyobb? "Amikor döntőt játszottunk, akkor az utolsó meccseken. Emlékszem, amikor az utolsó percben a jégen verekedtünk, mindenki mindenkivel, ütővel és bármi mással. Nem számított semmi, csak az, hogy a harc közepén legyünk, és ne maradjunk egymásnak adósai." A harc nem állhatott messze tőle mint Steaua-játékostól. Törzszászlósi fokozatig vitte a román hadseregben. "Törzszászlós vagyok, de nyugdíjas", mondja.

Mindig érdekes kérdés, hogy azokkal, akikkel végigverekszi a jégen a pályafutását, milyen viszonyban van a jégen kívül. Ráadásul ez a kérdés Romániában a román–magyar viszonnyal is terhelten jelentkezik. Van-e például barátjá Gerunak a magyar játékosok között? "Az összes magyar fiúval jól kijövök. Nem mondhatom, hogy mit tudom én, mekkora barátság van közöttünk, de soha nem volt problémám senkivel a jégen kívül. Amikor Papp-pal volt az a baleset, akkor is egy hétre rá együtt koccintottunk. Nem vagyok az a figura, aki megsértődik, vagy bosszút áll. Nem vagyok haragtartó sem."

És ezek az ellentétek a válogatottnál sem jelentkeztek. "Mindenkit a tehetsége alapján fogadtunk be. A tehetség és a játék szeretete a lényeg. Legalábbis így gondolom. Az összes összetűzés, ami a jégen volt, a válogatottnál nem létezett, odébb voltak téve. Ott mindenkinek egy célja volt, a feljutás."

A Papp-afférra visszatérve egy csíkszeredai szemtanú visszaemlékezését tűzzük ide: "2005-ben, a bajnoki döntő második meccsén Papp (SC Csíkszereda) és Lupascu (Steaua) nagyon keresték egymást. Papp aztán elkapta a palánknál és rendesen odaverte. Amint Lupascu folyt le a falról, Geru közbelépett, a botja tollát Papp arca felé tolta, de Papp kihajolt, és behúzott neki úgy, hogy targoncán vitték ki.

Orosz bíró vezette a mérkőzést, végignézte a jelenetet, és engedte tovább a meccset. Később a szövetség kielemezte a felvételt, és megállapította, hogy Papp sportszerűtlen módon törte el Geru orrát, ezért letiltották hat mérkőzésre. Pont annyira, hogy a döntőben már ne szerepelhessen. A Steaua egy életre akarta kizáratni a hátvédünket a sportéletből, Geru botos cseléről nem beszéltek. Később Geru többször is azt nyilatkozta, meg fogja bosszulni a dolgot. Annyi lett belőle, hogy valamelyik idióta tévécsatorna meghívta őket bokszolni. Ezt Papp sérülés miatt kihagyta, helyette Moldován ment el. A bokszmeccsen, úgy emlékszem, döntetlent hirdettek, valami viccesnek szánt gyenge műsor volt á la Sztárbox."

Egy sorban játszott Elekessel 2003-ban a válogatottban. A vb-n Budapest Elekes három gólt ütött Magyarország ellen, Geru egy gólpasszt adott, majd egy gólt is szerzett. "Igen, az utolsó húsz másodpercben egyenlített Magyarország, akkor lett döntetlen. Sajnálom, hogy nem tudtunk nyerni. Ha megvertük volna Magyarországot, harmadikok lettünk volna, így ötödikek voltunk. Emlékezetes meccs volt, sok ilyet játszottunk a magyarokkal. De a válogatottban mindegyik tétmeccs komoly volt. Nekem nagyon fontos volt, hogy a csapatba kerüljek, mindig mentem, ha hívtak. Ezért is voltam ott olyan sok vb-n."

Ha már a román–magyar viszonyt érintettük, megtudakoltuk, hogyan fogadták a hírt a Steaua játékosai, miszerint a Mol Ligában szerepelnek? "Természetesen örültünk. Rossz érzés lett volna tudni, hogy az erős csapatok mind ott játszanak, és mi nem. Nem szerettünk volna kimaradni, és bár nehezen indult az együttműködés, de ott vagyok a Mol Ligában."

Van-e titka annak, hogy a negyven felé is ilyen hatékonyan tud játszani? "Nem hiszem, hogy lenne titok. Akarnod kell, hogy gólt üss, akárhányszor a jégen vagy. De legalább is arra kell törekedni, hogy egy gólpasszt adjál, azért, hogy a csapatodért tegyél valamit, hogy valamivel hozzájárulj a jó eredményhez. Egyébként a gólok a hokiintelligenciából jönnek, annak a következményei, hogy miként látod át a pályán a játékot. Az a tény, hogy a Steauában a legtöbb gólt ütöttem, mond valamit. Hogy 40 évesen még mindig ott vagyok az élmezőnyben, az is jelent valamit. Azt jelenti, hogy nem vagyok fölösleges a csapat számára. A Mol Ligában volt vagy hét-nyolc meccs, amikor sorozatban gólt, gólokat ütöttem. Ha csak rajtam múlna, meccsenként tíz gólt ütnék."

A Steauát örömmel fogadták a Mol Ligában, pedig többen is féltek a botrányoktól. A lejátszott bajnokság után elmondható, hogy a Steaua és játékosai rokonszenvesek Magyarországon. Ez Geru számára nem annyira meglepetés. "A csapat és személyesen én sem értjük, hogy miért gyűlöltek, vagy miért nem szerettek minket Magyarországon. Itt sportról van szó, nem másról. A harc csak a pályára korlátozódik. Örülök, hogy az ottaniak szimpatikusnak gondolnak minket, és rosszul esik, hogy nem tudtunk többet nyújtani, hogy nem tudtunk jobban játszani. Ha nagyobb játékoskeretünk lett volna, három-négy kiegyensúlyozott sorral, az más lett volna. Azt hiszem, emiatt voltunk gyengébbek."

Negyvenévesen a pletykák szerint utolsó romániai idényét húzta le. Igaz ez? És az igaz, hogy Luxemburgba költözik? "Az biztos, hogy ez lesz az utolsó idényem a Steauában. Egyébként addig akarok játszani, ameddig van játékkedvem. Nem arról van szó, hogy visszavonulnék, legalábbis nem a következő években. Addig fogok játszani, ameddig erőmből telik. Most Luxemburg az első számú lehetőség számomra, mert tavaly onnan volt ajánlatom. Meglátjuk, hogy ez nyáron is érvényes lesz-e. Ha igen, megyek. És azt követően? Miért ne vallanám be a folytatást, végül is most is voltak ajánlataim itthoni csapatoktól is."

(cikk elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönetet mondunk Mirela Basescunak és hokigóbénak. Fotók: sportfoto.ro és fcsteaua.ro.)