Mol Liga-játékosokat bemutató sorozatunkban egyelőre a csatároké a főszerep. Kezdtük Jánosi Csabával, folytattuk Patrik Wallenberggel, most az UTE szlovák támadója, a kanadai táblázat éllovasa, Ladislav Sikorcin jön. Talán kevesen tudják róla: Szlovákiában juniorválogatott és felnőtt bajnok is volt, korosztályának egyik legponterősebb csatára.

Az UTE szlovák sora a liga leghatékonyabb támadótriója. Sikorcin Zlochával és Dubekkel 84 gólt lőtt eddig. Fontos az is, hogy csak hatodennyi gólt kaptak. Nagyban teljesítményüknek köszönhető, hogy a szezon előtt nem eléggé komolyan vett Újpest a Mol Ligában és az OB 1-ben is a legjobb helyen álló magyar csapat. Ladislav Sikorcin kézsérülése miatt kihagyott néhány mérkőzést az elmúlt hetekben, így 32-szer lépett pályára, 31 gólt lőtt, 43 értékesített passzt adott, tehát 74 pontja van.

"Talán gyerekkoromban voltam ilyen eredményes utoljára – állapította meg a fiatal jégkorongozó. – Tény, hogy ez a váltás most nagyon jót tett nekem." Hat egységgel előzi meg Wallenberget. Az NZ-Stars ellen megkapta élete első végleges fegyelmijét, amelyet a lilák edzője erősen kétségesnek tartott mérkőzés utáni nyilatkozatában.

Sikorcin 21 éves koráig a Dukla Trencin színeiben nevelkedett. A kezdetekre jól emlékszik a még ma is csak 23 éves fiatalember. "Négyévesen, családtagjaim hatására kezdtem korcsolyázni Trencsénben. Édesanyám műkorcsolyaedző volt, a nővérem is nála edzett. Lábamra műkorcsolyát húztak, de már akkor jobban tetszett a hokisok korija. Kértem szüleimet, inkább olyat adjanak rám. Így kezdődött jégkorongos pályafutásom Bakos és Bobcek edzők irányításával."

Utánpótláskorban mindig sok pontot termelt, rengeteg különdíjat kapott a tornák, bajnokságok végén. Társai, edzői megbíztak benne, szinte végig csapatkapitány volt eddigi pályafutása során. Azt mondja, minden meccs, amit játszott, adott neki valamit. "Ötször jártam Amerikában nagyszabású tornákon, ahová nem a klubcsapattal mentünk, hanem egy Szlovákiából összeválogatott játékoskerettel, mondhatnám, a korosztályos válogatottal. Az első ilyen úton kilencéves voltam. A szlovák juniorbajnoki cím is kedves emlék számomra, amelyet nem is olyan rég nyertünk meg."

Szerényen elhallgatja, hogy igen fiatalon, 17 évesen mutatkozott be a juniorok között. Kiemelkedően ponterős játékának jutalmául a 2003/04-es szezon vége felé a Dukla Trencin felnőtt extraligás csapatában is pályára léphetett egy alkalommal. Ennek jelentősége abban áll, hogy ezáltal egyszeres szlovák bajnoknak vallhatja magát a felnőttek között is.

A következő, tehát a 2004/05-ös év hozta az általa is említett sikert. A Dukla Trencinnel megnyerték a junior extraligát. Ehhez a sikerhez valóban nagy mértékben hozzájárult ponterős játékával. A HC Kosice elleni, két győzelemig tartó döntőben 2-1-re nyertek. Bár a finálé három mérkőzésén csupán két gólpasszt adott, a bajnokság kanadai táblázatán a harmadik helyen végzett. Ha egy ponttal többet szerez, akkor sok góljának (a góllistán ezüstérmes lett) köszönhetően megnyerte volna.

Ebben az évben ezen kívül is egy életre meghatározó élményeket szerzett. Az NHL-szünet évében hazaigazolt jó néhány szlovák NHL-játékos. Sikorcin így együtt játszhatott és edzhetett Demitrával, Gaborikkal, Marian Hossával, Mezeivel. Korábban együtt szerepelt az idővel szintén NHL-ig jutó Andrej Mészárossal és Sekerával. (A trencséni csapat amúgy sem szűkölködött tehetségekben. Olyan játékosok nevelődtek és/vagy szerepeltek itt a felsoroltakon kívül is, mint Zdeno Chara, Zigmund Pálffy, Robert Petrovicky, Miroslav Satan – a bal oldali képen gyermekként vele látható –, Robert Svehla vagy éppen Andrej Nederost.) Ebben az évben a másodosztályban is szerepelt párhuzamosan, és a Piestany színeiben szerezte meg első felnőtt pontjait.

Egy évre rá, a 2005/06-os szezonban, kinőtte az utánpótlás-korosztályt, és végig játszott a felnőttek trencséni csapatában. Az egész szezonban egy gólig jutott és néhány assziszotot jegyzett. A másodosztályban bizonyította tehetségét, ott pont/meccs fölött teljesített.

Két bajnoksággal ezelőtt ismét bajnoki döntőbe került a trencséni csapat. Negyedik soros csatárként a meccsek kétharmadán jutott szóhoz, 2-2 gól és assziszt jött össze ezalatt. A Slovan Bratislava 4-0-val söpörte el őket a fináléban, Sikorcin az utolsó mérkőzésen kapott játéklehetőséget.

Ezután trencséni edzőjét, Vladimír Hiadlovskyt, akit remek szakembernek tart, Zsolnára hívták, ő pedig néhány régi tanítványát magával vitte. Így 2007 nyarán életében először klubot váltott, Zsolnára költözött. 54 mérkőzést játszott az előző szezonban, 4 gól és 1 gólpassz a mérlege. Innentől ismerős a történet, 2008 júliusában Újpestre érkezett. A szurkolók kezdetben távolságtartással figyelték a szlovák játékosimportot, aminek oka az előző évi invázió kudarca volt. Az éles szemű UTE-hívek először a nyári iglói torna után fantáziáltak a csapat életében eljövendő szép időszakról.

Sikorcin meséli: mezszámot kétszer változtatott életében. Mario Lemieux miatt 66-osban kezdett, majd az új ideált, Paul Kariyát követve 9-esre cserélte a mezét. Újpestre kerülésekor a 18-as került rá először, és azt a sikerre tekintettel meg is tartotta.

Az adatok alapján hatalmas a külünbség a szlovák Extraliga és a Mol Liga között. Míg ott alig szerzett pontot, itt gőzerővel termel. "Nincs ekkora a különbség. Az edzőt kedveltem Zsolnán, de a szezon elején, amikor ő irányította a csapatot, sérülésekkel bajlódtam. Aztán sajnos Hiadlovskyt menesztették. Ezt követően felépültem, de az új edző csak a negyedik sorba tett. Volt, hogy pályára sem léptem, néha adott 3-5 perc játéklehetőséget. Ezért volt ilyen kevés pontom."

Ekkor kereste meg az Újpest. Jozef Jakócs segített a liláknak szlovák játékosokat igazolni. "Azt mondták, gólerős csatárt keresnek, Jakócs a szóba jöhető lehetőségek közül rám gondolt. Én pedig eljöttem Budapestre, hogy kipróbáljam magam. Nem kapkodom el, ha kijelentem, bejött." Hogy miben különböznek a zsolnai és az újpesti tréningek? "Nem lehet összehasonlítani, nem tudom megmondani, hogy melyik a jobb. Mindegyik más. Nagyon sok jó edzővel találkoztam már, és mindannyian tudtak újat mutatni."

A magyar hokiról minden információja Zlochától – vagy ahogy Sikorcin hívja, Janótól – származott. Jól ismerték egymást nevelőegyesületéből. "Azt mondta, jó meccsek vannak, színvonalas a bajnokság, gyorsan fejlődik a sportág, a csapatok is erősek. Arról pedig természetesen én is hallottam, hogy idén a válogatott feljutott az A csoportba."

Az Extraliga után sem érezte visszalépésnek a mi bajnokságunkat, hiszen itt sokkal több játékidőhöz jut, ami nagyobb lehetőséget biztosít a fejlődésre. "Sok tanulságos meccset is játszunk. A romániai csapatok indulásával nagyon jó bajnokság alakult ki. Karrierem eddigi legjobb döntésének tartom, hogy ide igazoltam. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki itt, Újpesten a csapatunkért dolgozik, szurkol nekünk. A vezetőségnek is hálával tartozom a bizalmukért. Szuperül érzem magam az UTE-nál, már csak azért is, mert itt semmi probléma nincsen, mindenki kedves, rendes, aranyos. A szurkolók fantasztikusak, nagy erőt tudnak adni nekem és a csapatnak. Ez fontos, amikor pályán vagyunk. Egy picit lehetnének többen, de a meglévőknek óriási köszönet jár, hogy biztatnak minket."

A magyar játékosokkal is jól kijönnek, egy célért küzdenek, összetartó a csapat. A soruk sikerességének titka, hogy jó barátok alkotják, a pályán és azon kívül is. "Nagyon örülök, hogy velük játszhatok, Dubótól (Vladimír Dubek) és Janótól sokat tanulhatok. Mindenki maximális teljesítményt akar nyújtani, talán ez lehet a titok nyitja."

Amikor szóba kerül, hogy miben kell még fejlődnie, általános választ ad, merthogy az ellenfeleinek nem szabad megtudniuk, mik a gyengeségei. Érzi, sokat kell még tanulnia, "mindenben és mindig, hogy jobb és jobb legyek". Kiskora óta maximalista, mindig talál új célokat, rendkívül ambiciózus, tartja róla a családi legendárium.

Szerződése erre a szezonra szól, a folytatásról egyelőre nem is igen mond semmit. "Utálok előre gondolkozni. Ebben a pillanatban egy dolog jár a fejemben, az nem más, mint a rájátszás. Ígérem, minden energiámat erre fogom áldozni, minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy elérjük céljainkat. Egyelőre nem érdekelnek az erősebb bajnokságok, az EBEL és az NHL sem." A pénz nem játszik nagy szerepet élete jelenlegi szakaszában, ezért is lehet, hogy Magyarországra igazolt. "A szezon előtt volt cseh extraligás ajánlatom is, ott kevesebb játéklehetőséget és több pénzt ajánlottak, mint Újpesten. Nem fogadtam el, mert maximalista vagyok, mindig jégen akarok lenni, és menni, menni előre. Csak akkor fejlődhetek még, ha sokat játszom."

A Mol Liga legjobb játékosának Jan Zlochát tartja. "Fantasztikusan játszik 40 évesen is, öröm vele a játék, felnézek rá. A magyarok közül Borbás, Berta, Hüffner nagyon jó játékosok. Sorolhatnék még sok embert a csapatunkból. A választásom is egyértelmű, azért közülünk mondok neveket, mert a csapattársait ismeri a legjobban az ember."

Azért valamelyest mégiscsak tervezget, ez kiderül, amikor arról beszél, szeretné befejezni felsőfokú tanulmányait, amit már megkezdett. Építésznek készül, édesapja példáját követi. "Ez azonban még várhat, most a hoki az első az életemben." És már azon is gondolkodott, hogy pályafutása befejezése után edzösködni próbál. Gyerekekkel foglalkozna, de egyelőre szeretne minél tovább játszani, akár 40 évesen is. Ebben is Zlocha a példaképe, de csak akkor, ha olyan kitűnő fizikai állapotban lesz, mint ő.

A hírek szerint magyar állampolgárságért folyamodik. Hogy áll a dolog, és mik az okok? "Az édesanyám és a nagyszüleim magyarok. Már összeszedtük a szükséges papírokat, reméljük, ez elég lesz az állampolgárság megszerzéséhez. Nagyon szeretném, ha sikerülne, óriási megtiszteltetés lenne. Arról, hogy mikor kapom meg az állampolgárságot, vagy hogy megkapom-e egyáltalán, nem tudunk semmit. Most van a türelmes várakozás időszaka." Adódik a kérdés, ha lehetősége lenne rá, szeretne-e a magyar válogatottban szerepelni. "Persze, nagyon szeretnék. Legalább annyira, mint állampolgár lenni. Bármilyen eseményen hatalmas megtiszteltetés és dicsőség lenne jégre lépni a magyar válogatottban, legyen az nemzetközi torna, világbajnokság, esetleg olimpia."

A magyar válogatott szövetségi kapitányát, Pat Cortinát, nem ismeri személyesen, de sikereiről hallott. Magyar válogatottságát szlovákiai előélete nem nehezíti meg. Mert bár kilencéves korától a junior korosztályig szerepelt északi szomszédunk szelekciójában, hivatalos IIHF-rendezvényen nem járt. Így a hatályos szabályok szerint két naptári évet kell választott hazája bajnokságában lejátszani ahhoz, hogy új országa nemzeti csapatában szerepelhessen. Érdekes kérdés, hogy miért pont a magyar válogatottban szeretne játszani. "Mert itt mutattam meg, valójában mit tudok. Ez az ország, ez a bajnokság adta meg a lehetőséget ahhoz, hogy tudásom legjavát adjam."

(A cikkünk elkészítéshez nyújtott segítséget nagyon köszönjük Cziller Andreának, aki a játékossal és édesanyjával beszélgetett. A fotókat Bogár László, az utehoki.hu és a családi archívum bocsátotta rendelkezésünkre. A videó Atish munkáját dicséri.)