Mol Liga-játékosokat bemutató sorozatunkban elsőként Jánosi Csabával, a legtöbb pontot termelő magyarországi hokissal foglalkoztunk. Most a Mol Liga aktuális és alighanem végleges gólkirálya következik: az SC Csíkszereda svéd támadója, Patrik Wallenberg. Terjedelmes írásunkból egyebek közt az is kiderül, hogy Wallenberg egyszeres svéd válogatott. Arról is beszél, hogy kiket tart a Mol Ligából svéd szinten is jó játékosnak.

A maholnap 32 éves svéd csatár statisztikája döbbenetes. 30 mérkőzésen 42 gólt lőtt, 24 gólpasszt adott, ez több mint kétpontos átlag. Csak összehasonlító adatként írjuk ide, hogy 30 góllal az UTE Ladislav Sikorcinja és 28-cal a HC Csíkszereda Mihály Árpádja követi. Persze Wallenberg sem lenne egyedül az, ami: ellenállhatatlan gólvágó. Hű fegyverhordozója honfitársa, Johan Ramstedt, aki szinte ugyanezeket a mutatókat tudja, csak fordítva (17 gól, 45 assziszt). Most azonban maradjunk a történelmi nevű fiatalembernél.

A Hössebóban született, átlagos magasságú (177 cm) és testsúlyú (83 kg) jégkorongozó végigjárta a svéd korosztályos válogatottakat. Eljutott világbajnokságokra is, mi több, az ifjúsági vb-n bronzérmes lett (Ramstedttel együtt, 1995-ben), 1996-ban és 1997-ben a juniorvébén szerepelt, 1996-ban Kanada mögött ezüstérmes lett a svéd válogatottal. Olyan játékosok ellen játszott, mint a kanadai Jarome Iginla vagy az orosz Alekszej Morozov. S hogy ebben a korban mennyire látszott, ki mire viheti? "Őszintén szólva kettejük közül csak Iginlára emlékszem. Mindenki közül kitűnt játékával. Már akkor nagyon kemény és gólerős csatár volt, a kanadai válogatott vezéregyéniségének számított. Kiváló volt egyébként az egész kanadai csapat, de Iginla kimagaslott, és ha valakiről már akkor el lehetett mondani, hogy sokra viszi, az ő volt."

Wallenberg akkortájt aligha gondolt arra, hogy 31 éves korában Erdélybe igazol. (Az SC Csíkszeredához a csapat svéd edzője, Staffan Lundh kapcsolatrendszerén keresztül került. A 46 éves Lundh egyébként 1986-ban világbajnoki ezüstérmet nyert a moszkvai világbajnokságon Svédország színeiben.) "Mint minden svéd játékosnak, nekem is az NHL volt az álmom. Szerettem volna ott játszani. Az kellett volna hozzá, hogy stabil felnőtt válogatott legyek Svédországban. Ez lett volna a biztos út. Csakhogy otthon olyan sok kiváló játékos van, hogy rendkívül nehéz kitűnni. De azért elégedett vagyok az eddigi karrieremmel, nincs okom panaszra. Utánpótlásban 67-szer, felnőttként 1-szer játszottam a nemzeti csapatban."

18 évesen bemutatkozott a svéd Elitserienben, öt szezonon át zsinórban szerepelt a Färjestadban. Egy csapatban játszott például Hakan Loobbel és Jonas Höglunddal. Lgjobb idényeiben is csak 10-12 pontig jutott, ami egy csatártól nem túl fényes. Le is áldozott a csillaga, a másodosztályban találta magát. Ott viszont bebizonyította, korábbi eredményei nem a véletlenek összejátszásaiból eredtek. 2000 nyarán ismét első osztályú szerződéshez jutott, ezt követően 2002-ben és 2005-ben is, más-más csapatoknál, de sehol sem váltotta valóra a klubvezetés álmait, tovább kellett állnia.

A másodosztályban és a brit ligában majdnem mindig egy pont per meccses átlagot hozott, ami dicséretes teljesítmény, és ami alapján júniusban megjósoltuk, magyar mércével klasszist igazolt az SC Csíkszereda. Mivel hozzá fogható pályafutással még senki nem szerződött erre a vidékre, adódik a kérdés, miért döntött úgy, hogy Csíkban folytatja. "Sokáig játszottam Svédországban, majd Finnországban, az előző idényben pedig Nagy-Britanniában szerepeltem. Úgy éreztem, valami mást, valami újat is ki kellene próbálnom. A romániai ajánlat érdekesnek tűnt. Az igazat megvallva, azt sem tudtam, hogy itt is létezik hoki. Izgalmasnak, nagy kihívásnak tartottam a dolgot, ezért is írtam alá a szerződést a Sport Clubbal."

A Mol Liga színvonaláról pozitívan nyilatkozik, jelzőinek értékét növeli, hogy a svéd bajnokságokkal való összehasonlításkor nem köntörfalaz. "Tulajdonképpen meglepett a színvonal, várakozásom fölötti, amit tapasztaltam. Minden csapatban vannak nagyon jó játékosok, a ligában jellemzően érdekes, jó meccseket játszunk. Hozzá kell tennem,  szerintem a csapatoknak és a szervezőknek nagyobb súlyt kellene fektetniük a hazai játékosokra. Ez nemcsak erősebb ligát, de versenyképesebb válogatottakat is eredményezne. A svéd ligákhoz nem tudnám hasonlítani a színvonalat, mert egészen más jellegű a jégkorong itt és ott. Szerintem túl nagy a hátrány, lehetetlen összemérni. A brit liga szintén erősebb ennél, de csak egy kicsivel."

A Mol Ligából két nevet említ, akik megállhatnák a helyüket a hazájában. "Mihály Árpád a HC-ből úgy, ahogy van, megfelelne Svédországban is. A másik tippem Péter Róbert lenne az SC-ből. Nagyon jól korcsolyázik, erős, jó a keze, gólerős, és ha beleszokna a svéd stílusba, bizonyára ott is sokra vihetné. Nyilvánvalóan vannak többen is, de most így hirtelen ez a két név ugrik be nekem."

A szimpatikus és a svédek emberekről kialakult képhez képest barátkozó és őszinte játékos a jövővel kapcsolatban azért diplomatikusan fogalmaz. "Egyelőre nem gondolkodtam azon, meddig maradok Csíkszeredában. Most a rájátszásra igyekszem koncentrálni. Azt szeretném, ha a Sport Clubbal az élen végeznénk. Trófeákat akarok nyerni itt. Rendkívül sajnálom, hogy a román kupában kudarcot vallottunk, ezért is szeretném, ha jól  szerepelnénk a Mol Liga-rájátszásban, és sikerre vinnénk a csapatunkat. Mindent meg fogok tenni ennek érdekében. Bárhol szerepeltem mostanáig, mindig igyekeztem a maximumot nyújtani, és a továbbiakban is ezen leszek. Szeretek küzdeni, szeretem a kihívást, nem szeretem a lazsálást a jégpályán. Majd a szezon végén gondolkodunk és tárgyalunk a folytatásról."

A kérdésünkre, ajánlaná barátainak, ismerőseinek, hogy a Mol Ligába igazoljanak, határozottan igennel válaszolt, mi több, ezt már meg is tette. "Johan Ramstedtet én hívtam Csíkszeredába. (Míg Wallenberg június elején írt alá az SC-hez, addig Ramstedt csak augusztus végén érkezett próbajátékra – Hblog.) Ő is nagyon jól érzi itt magát. Természetesen ha a helyzet úgy hozza, másnak is szólnék. Szerintem mindenképpen érdemes idejönni. Ez egy másfajta hokiiskola, sokat lehet itt tapasztalni."

Pályafutását még nem érzi befejezettnek. "Remélem, hogy még nem értem el képességeim határára. Mindig a maximumra törekszem, akárhol is játszom, és bízom abban, hogy van még bennem, amit ki lehet hozni." Végül is még csak 32 éves, ez hokiban nem kor, mi több, egy pályafutás csúcsa körüli időszak. Wallenberg elmesélte, milyen tervei vannak a közelebbi és a távolabbi jövőben. "Úgy érzem, eleget mozogtam már a világban, szeretnék hosszabb időre megállapodni valahol, és ott folyamatosan azon dolgozni, hogy minél többet nyerjünk. Évek múlva szeretnék gyerekekkel foglalkozni, szeretném a kicsiknek megtanítani a hoki alapjait. Most azonban kizárólag csak az foglalkoztat, hogy a Sport Clubbal a legmagasabbra jussunk."

Végül mozgóképeket ajánlunk, amelyen Patrik Wallenberg mesél magáról, valamint a Mol Ligáról, miközben mérkőzés alatti mozgása, mezőnymunkája és az FTC-nek legutóbb lőtt gólja is látható.

(a cikkben szereplő akciófotókat Csíki Zsolt készítette)