A New York Rangers-legenda Adam Graves hallhatatlan lett, mezszáma felkerült a Garden mennyezetére. Ezzel olyan társak mellé került, mint Ed Giacomin, Rod Gilbert, Mike Richter, Mark Messier és Brian Leetch. Nemcsak kiváló játéktudása, hanem a pályán kívül mutatott példás élete is közrejátszott abban, hogy a Rangers nagyjai közé emelkedett.

Graves Tecumsehben született 1968. április 12-én. Itt kezdett hokizni a várostól északra lévő King Cityben. Az 1985/86-os szezonban mutatkozott be az OHL-ben, a Windsor Spitfires csapatában, ahol első évében 1 fölötti pont/mérkőzés átlagot ért el. Ez a teljesítmény elég volt ahhoz, hogy felfigyeljen és az 1986-os draft első körében lecsapjon rá a Detroit. Úgy látszott, a Red Wings igazi gyémántot talált, mert Graves 66 meccsen kerek 100 pontot termelt a következő szezonban.

Csakhogy megtorpant, eredményessége visszaesett a továbbiakban. A következő három évben mindössze 35 pontot csinált a Detroitban és a farmcsapatban. 1989-ben elcserélték a kor legnagyobb csapatához, az Edmonton Oilershez. Ez alapjában meghatározta  további pályafutását, itt játszott először Messier-vel. Az Edmonton negyedik sorában a "Kid Line" tagjaként (Graves-Gelinas-Murphy) megszerezte élete első bajnoki címét. Ám a nehéz gazdasági helyzetben lévő Edmonton nem tudta megtartani sem őt, sem csapattársait, ezért a bajnoki győzelem után egy évvel szabadügynökként New Yorkba került.

Élete első Rangers-mérkőzésén 11-es mezben lépett jégre. A következő napon az Edmonton Mark Messier-t elcserélte New Yorkba, így a szezon második mérkőzésén már a kilences volt az övé. A bajnoki címre törő Rangersben kiválóan játszott az első sorban. A csapatot alapszakaszgyőzelemhez, Messier-t MVP-címhez segítette játékával. Az első év után a legnagyobb közönségkedvenc lett, nemcsak játéka, hanem humanitárius tevékenysége miatt is.

Pályája meredeken ívelt felfelé, 1994 tavaszán ért a csúcsra. A Stanley-kupa megnyerésén túl számtalan jelentős egyéni díjat kapott, illetve csúcsot döntött. 52 góllal megjavította Vic Haidfield szezonrekordját a Rangersnél, részt vett az 1994-es All Star-gálán, beszavazták az idény második ötösébe, megkapta a King Clancy Memorial Trophyt. A liga minden évben azokat a játékosokat díjazza ezzel a címmel, akik a pályán és a pályán kívül is példamutatóan viselkednek, valamint jelentős mértékben jótékonykodnak. A New York-i szurkolók hagyományos év végi szavazatai alapján 21 Rangers-díjban részesült 10 év alatt. Ezek közül kiemlekedik 2 MVP-cím 93-ban és '4-ben, 4 játékosok játékosa díj, 5 Steven McDonald Extra Effort Award és 7 Ceil Memorial Saidel Award. Utóbbi 12 díját kivétel nélkül a pályán kívül elvégzett példamutató munkájáért kapta.

Bár hivatalosan sosem nevezték ki, népszerűsége, példamutató viselkedése és a szurkolók szeretete révén abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Messier hiányzása esetén mezére került a C betű. Sem előtte, sem utána nem volt két csapatkapitánya a Rangersnek ugyanabban a szezonban. Sikerekkel teli 10 év után 2001-ben távozott a Gardenből. Ugyanebben az évben a liga is elimerte munkáját, megkapta a Bill Masterton Memorial Trophyt. San Joséban még két évet levezetett, hogy aztán visszatérjen New Yorkba, és folytassa munkáját.

Azóta aktív résztvevője és szervezője a Rangers keretein belül működő jótékonysági és humanitárius rendezvénynek. Legyen szó alapítványok támogatásáról, beteg gyerekek látogatásáról, vagy fiatalok hokiiskolájáról. Ám ez csak az egyik fele annak, amiért legenda lett. A másik a kupagyőzelem, a díjak és a 770 mérkőzésen elért 507 pont. Mégis az előbbiért büszkék rá a csapatnál, és ezért szeretik mindennél jobban a Rangers szurkolói. Sam Rosen röviden tömören így jellemezte: "Adam Graves: Heart of a Rangers." Példakép lehet mindenki előtt.