A magyar válogatott csütörtökön belekezd története leghosszabb és legkeményebb tétmeccssorozatába. Legalább kilenc hatalmas csata vár ránk, három az olimpián, hat az A csoportos világbajnokságon. Ha hozzávesszük, hogy felkészülésileg a finnekkel, a norvégokkal és az oroszokkal is találkozunk a következő néhány hónapban, pláne elámulunk. Az biztos, hogy ez a menet megpróbálja majd a csapatot. Bele lehet bukni és meg lehet erősödni. Elvárások most nincsenek. Nem mondjuk, hogy muszáj ott lennünk Vancouverben, nem mondjuk, hogy nem szabad kiesnük Svájcban. Az eredmény másodlagos, ezért annyit mondunk, oda kell tennünk magunkat rendesen, és amire ebből futja, azzal elégedettek leszünk. A vb után meg alighanem új korszak kezdődik.

A rigai olimpiai selejtezőkön két A csoportos és két divízió 1-es válogatott igyekszik megszerezni a 2010-es olimpiai játékokra jogosító első helyet. A helyzet annyiban különös, hogy bár a házigazda lettek mellett a magyar válogatott tagja az elitnek, Olaszország és Ukrajna nem, utóbbi kettő mégis előttünk áll a világranglistán. Ezért van, hogy első mérkőzésünkön, csütörtök este 18:00-kor máris legerősebb ellenfelünkkel, Lettországgal szemben kell helytállnunk. Pénteken az olaszok jönnek, az ukránokkal vasárnap délben játszunk, nagy dolog lenne, ha komoly tétért léphetnénk még jégre.

A program:

február 5. 14:00 Olaszország–Ukrajna, 18:00 Magyarország–Lettország (Sport1, élő)
február 6. 14:00 Magyarország–Olaszország, 18:00 Lettország–Ukrajna
február 8. 12:00 Magyarország–Ukrajna, 16:00 Lettország–Olaszország

Ellenfeleinket bemutattuk egyenként, nem részleteznénk a részleteket ismét. A lett válogatott gerincét a világ második legjobb bajnokságában, a KHL-ben játszó Dinamo Riga játékosai adják, de van AHL-es gólvágójuk is. Az ukrán csapatban is vitézkedik jó néhány KHL-es, a többiek Fehéroroszországban, illetve az orosz másodvonalban idén szupererős Szokol Kijevben teszik a dolgukat. Az olaszok tavaly még A csoportosak volt, meglepetésre estek ki a franciákkal szemben, honosított kanadaiakra támaszkodnak, híveik úgy látják, többre képes keretet aligha hozhattak volna össze.

Izmos riválisok valamennyien. Ráadásul hogy, hogy nem, Lettországban, Ukrajnában és Olaszországban is az a kitűzött cél, hogy megnyerjék a csoportot. Ezúttal csak mi vagyunk szerények a kvartettben. Mi annyit szeretnénk – olvasóinkkal mély egyetértésben –, hogy a játékosok szívüket-lelküket kitegyék a pályára. Aztán meglátjuk.

Jussunk ki akkor az olimpiára is, írtuk kérdőjel nélkül, akkor, amikor kiderült, kik lesznek az ellenfeleink. Ez azonban nem elvárás, hanem csak a lelkesedés és a bizalom kifejeződése. Nem kérdés: ha sikerülne, az sokkal, de sokkal nagyobb csoda lenne, mint a szapporói diadal. Szapporóban csak egy olyan ellenfelünk volt – vagy ha a japánokat is ide vesszük, másfél –, amilyen most három lesz. Ahogy az előselejtezős siker után megjegyeztük: ha továbbjutnánk, csoda lenne. Ha a második helyen zárnánk, bravúr. Ha a harmadikon, akkor sem kellene búslakodnunk. Ha a negyediken, akkor sem kellene kardunkba dőlnünk. A lényeg, hogy hogyan fogunk játszani, fejlődünk-e tovább.

Jó, hogy a lettekkel küzdünk először, talán kevésbé fognak figyelni, mint a végén tennék, ha az életük múlna rajta. Jó, hogy az ukránokkal a végén futunk össze, talán addigra elmegy a kedvük az egésztől. Hajlamosak vagyunk azt hinni, az ukránok mérgesek ránk, amiért Szapporóban elintéztük őket. Furcsa módon azonban az ukrán sajtóban nem sok nyomát találni a fogadkozásoknak, velünk szinte egyáltalán nem törődnek. Még mindig nem vesznek bennünket komolyan. Éppen ezért őket okvetlenül el kellene kapni, hogy tudatosítsuk bennük és mindenkiben, nem véletlen volt, ami 2008 áprilisában történt.

Sok vitát vált ki mostanában a magyar válogatott összetétele. Pat Cortinát, aki összehozta a magyar jégkorong legnagyobb sikereinek egyikét, folyamatosan bírálják. Egyrészt azért, mert úgy válogat, hogy szezon közben nem látja a jégen játékosait. Másrészt azért, mert ragaszkodik sikercsapatának tagjaihoz, keveset változtat.

Ebben a polémiában egészen határozottan a szövetségi kapitány mellett állunk. Utolsó divízió 1-es vb-nk előtt, egy éve azt szerettük volna, ha Cortina bátrabban nyúl a fiatalokhoz. Most másképp látjuk. Olyan feladatok előtt állunk, amelyek megoldásához nem fiatalos hévre, hanem megfontoltságra és rutinra van szükség. Igenis helye van a válogatottban Kangyalnak és Svaszneknek, Majorossnak és Sillének. Nemigen tudunk náluk jobbakat, megbízhatóbbakat. A statisztika nem minden, a kapitánynak nem a Mol Liga kanadai táblázata, hanem tudása, tervei és a bizalom alapján kell döntéseket hoznia. Arról már nem is beszélve, hogy azok, akik kivívták a világra szóló sikert, megérdemlik, hogy megkapják a lehetőséget még ebben a szezonban is.

Amíg be nem bizonyosodik, hogy a kritikák célpontjai már nem bírnak magas szinten játszani, addig helyük van a csapatban. Ne feledjük: zsinórban nyolc tétmeccset nyert meg ez a válogatott, ebből a Szerbia elleni győzelmen kívül egy sem volt magától értetődő, ha az elmúlt tíz év eredményeit nézzük. És legyünk biztosak abban is, Pat Cortina lecseréli, akit alkalmatlannak talál, ahogy Benk és Gröschl formáját ezúttal elégtelennek találta. Továbbá: ha Sille és Kangyal 1969-es születési évét nem tekintjük, akkor egyáltalán nem nevezhetjük idősnek a csapatunkat.

A dolgokra nem a pillanatnyi állapotuk szerint kell figyelni, a tendenciákat kell észrevenni. A magyar válogatott fejlődésének történetében 2009 kivételes év. A legnagyobb kihívások éve ez. A nagy generáció elért valamit, megkapja a sanszot, hogy még egyet lépjen. Nem értünk egyet azzal sem, hogy a frissítés halogatása miatt baj lesz, ha a Palkovics–Ocskay nemzedék letűnik a színről. Részint ez még odébb van – az első két sor 33-34 éves tagjainak 3-4 remek évük még lehet –, részint igenis tűnnek fel új nevek. Jobb Dávid először tétmeccsel, Sofron István és Kóger Dániel mögött is csak a novemberi összecsapások vannak. Ha tornánként három új játékos előkerül, néhány év alatt akkor is kicserélődik névsor. Ez így van jól. Nincs miért kapkodni.

Énekes Lajos edző jót mondott erről: "A most kimaradó és a 25-ös keretbe be sem került játékosok nincsenek reménytelen helyzetben. Fontos, hogy érezzék, számítunk rájuk, lesz lehetőségük a csapatba kerülni. Nincsenek kétségeink afelől, hogy vannak játékosok a mostani keretben, akik nem tudják tartósan azt a szintet hozni, mint korábban. Ennek megállapítására is nagyon jó lesz az olimpiai selejtező, és a nagyon jó ellenfelekkel szemben hátralévő felkészülési mérkőzéseink. Még bőven tudunk változtatni a világbajnokság előtt, van ideje a szakmai stábnak a legalkalmasabbak kiválasztására."

A magyar válogatott egyébként Rigában ugyanabban a szerelésben lép jégre, mint a novemberi budapesti előselejtezőn. A világbajnokságon használt Nike-mezt csak áprilisban kapja meg a csapat, addig ebben játszik.

Néhány mondat a szabályokról. Az olimpiai selejtező mérkőzésein a győztes három pontot kap, a vesztes nullát. Döntetlen esetén hirtelen győzelemig (sudden victory) tartó ötperces hosszabbítás következik, 4-4 mezőnyjátékossal. Ha ez sem hoz eredményt, büntetőlövések következnek. A hosszabbításban kiharcolt sikerért 2 pont jár, a vesztes is kap 1-et. A legtöbb pontot elérő csapat a torna győztese, tehát a 2010-es vancouveri téli olimpia résztvevője. Azonos pontszám esetén – sorrendben – az egymás elleni eredmény, a jobb gólkülönbség, illetve a több lőtt gól számít.

Végezetül: a vancouveri téli olimpián 12 csapat vehet részt, a világranglista első kilenc helyezettje automatikusan résztvevő. A maradék három helyért küzd – illetve küzdött – a többi szóba jöhető nemzet. Mostanra 12 kandidáló maradt, de vasárnap estére már mindössze hárman lesznek. A másik két csoport beosztása: E csoport (Hannover): Németország, Szlovénia, Ausztria, Japán; G csoport (Oslo): Norvégia, Dánia, Franciaország, Kazahsztán.