1983 után 1990-ben rendezhettünk idehaza megint C csoportos vb-t. A torna előtt nem sok esélyünk volt a feljutásra. A kilenccsapatos mezőnyből csak a győztes léphetett a B osztályba, Jugoszlávia, Dánia és Kína jóval erősebb volt a mieinknél, és még ott volt az örök mumus Románia is, amelyet előtte 1938-ban vertünk utoljára tétmeccsen.

Két könnyű és nagy arányú győzelem, illetve a Kínától elszenvedett egygólos zakó után Románia ellen újabb sikert várt mindenki, és azt, hogy visszakapaszkodjunk a feljutásért folyó játékba. Akkortájt számunkra hízelgő megállapítás volt, ha két egyforma játékerejű csapatról beszéltünk. Szoros, nagy csata várt a nézőkre.

Ennek megfelelően telt ház előtt szerepelt a két csapat, sok szurkoló a csarnokon kívül rekedt. Ancsin János és Pápai révén kétszer is vezettük, de a románok egyenlítettek. A találkozó képe alapján Magyarország válogatottja tűnt jobbnak.

Emlékezetes bírói nyomás alatt játszottunk. A rendszerváltás utáni angolnyelv-tanulási láz első kézzel fogható eredményeként a találkozó végefelé és a lefújást követően több ezer torokból zúgott a "fákkjúedem" rigmus, utalva Adam játékvezető – aki a korabeli hírek szerint NHL-bíró volt – gyenge, részrehajló teljesítményére.

Érdekesség, hogy a válogatott jelenlegi csapatkapitánya, Kangyal Balázs már akkor is a a legjobbak közt szerepelt.

A magyar csapat összeállítása: Póznik György – Terjék István, Kovács Csaba, Ancsin János, Ancsin László, Pék György – Scheiber Zoltán, Paraizs Ernő, Farkas József, Hudák Gábor, Orbán György – Horváth Csaba, Kangyal Balázs, Pápai Miklós, Leleszi Zoltán, Kiss Tibor. Szövetségi kapitány: Boróczi Gábor.