A vasárnapi Alba Volán–Graz EBEL-mérkőzés után mindenképpen rendet kell tenni a fejekben. És nem elsősorban a játékosokéban, arra ott van Sator és Énekes mester.

Kedves barátaim, szögezzük le: a csapat szezonbeli leggyengébb játékával vereséget szenvedett egy verhetőnek tűnő ellenféllel szemben. A csapat bosszantóan játszott, dekoncentráltan, rengeteg hibával. Csak hogy a húzóembereket állítsuk negatív példának: Ocskay gyönyörű gólt lőtt, de aztán eltűnt, kevés megmozdulása marad emlékezetes, Palkovics hatalmasat küzdött, de fifikás húzásai nem jöttek be, ráadásul a jégen terpeszelő kapus mamutja alá lőtte az ajtó-ablak ziccert.

Rossz jég ide, rossz jég oda, Horváth András olyan csatát vesztett el az egyik gól előtt a támadóharmadban, amilyet legutóbb talán az úttörőbajnokságban, Fekete két méterről lőhetett volna a szinte üres kapuba, de a korong fölött zúdította el ütőjét.

De, és ez a lényeg, az első időszak lezser hozzáállása után feleszméltek a játékosok, hogy ez kevés, és mindenki elkezdett kaparni. Csakhogy ez ilyen játék, nem lehet feljönni a pincéből csak úgy. Ugyanaz történt vasárnap a Volánnal, mint az ukránokkal a vb-n, éppen ellenünk. Nem tudták kellő mértékben komolyan venni az ellenfelet, pedig lett volna miért. Az ukránoknak elég lett volna megnézniük az első négy magyar meccset, az Alba-játékosoknak pedig elég lett volna megnézniük, kik is játszanak a Grazban.

Annyit szeretnénk mondani, hogy hihetetlenül rutinos csapat a Graz, még ha tudása az EBEL-átlag alattinak tűnik is. A csapat több mint fele A csoportos világbajnokságokon edződött, három egykori NHL-es nyomul benne, több AHL-es pontzsák, mi kell még?

És valóban ide jutottunk. Egy ilyen csapat ellen úgy szenvedünk szoros mérkőzésen vereséget, ha nem pörgünk fel a mérkőzésre, ha koncentrációhiányosan játszunk, ha semmi, de semmi nem jön be, miközben ziccerek sorát kihagyjuk. Emlékezzünk három sorsfordító szituációra: Palkovics, Fekete és Hegyi ajtó-ablak helyzetére, amelyekkel egyenlíthettünk vagy felzárkózhattunk volna, és akkor minden másképpen alakul. Vagy azokra az utolsó passzokba csúszott hibákra, amelyekből hasonló szituáció alakulhatott volna ki.

Gondoljuk csak végig. Bár az előnyös helyzetekben impotensek voltunk, a játék végig kiegyenlített volt, megkockáztatom, több nagy helyzetünk volt. Menjünk néhány évet vissza: sündisznóállásban védekeztünk, ha kiütöttük a harmadból a korongot, őrjöngtünk, hogy milyen jó. Emlékezzünk a tavalyi szezonra: ha szorosan tartottuk az ellenfelet, és csak egy-két góllal vezetett, vagy kicsit nyert, már elégedettek voltunk.

Ehhez képest ítéljük meg azt, ami tegnap történt: esélyesként vártuk a mérkőzést, és ezt sem a csapat, sem a közönség nem tudta feldolgozni, a helyén kezelni. Rossz volt hallani a füttyszót, érthetetlen azok viselkedése, akik szidják, becsmérlik a játékosokat, ahelyett, hogy biztatnák őket ilyenkor. Azokat, akiket egy hete még istenítettek.

Kár érte, de nem baj ez. Közel nyolcvan mérkőzés vár ezekre a fiúkra 8-9 hónap alatt. Háromnaponta játszanak. Sokszor bizonyíthatják majd még, érdemes értük rajongani. Kedden Bécsben máris elkezdhetik.

Egyvalamit ne feledjünk. Az Alba Volán úgy halad előre, hogy közben évről évre fiatalokat épít be a keretébe, ad nekik lehetőséget a fejlődésre. Az elmúlt szezonban megbecsült felnőtt játékossá vált Hetényi és Sofron, és nagyon úgy tűnik, az idén sikerülhet ez Hegyinek és Nagynak, és Jobb is talán tehetségének megfelelően szerepelhet új csapatában. S mindeközben Kógerről se feledkezzünk meg, aki 18-19 évesen innen indulva bejátszotta magát az egyik legerősebb játékoskeretű csapatba, a Red Bull Salzburgba. Mindez a magyar válogatott jövője miatt nagyon fontos.

Mindenkit bosszant ez a vereség, már csak azért is, mert a megszokott hozzáállással ezt a Grazot tízből nyolcszor meg kell vernünk. Két dolgot azonban gondoljunk végig. Egy: hol álltunk tavaly ilyenkor; kettő: tegye fel a kezét, aki mindennap úgy végzi munkáját, hogy annál jobban nem is lehetne. Ennyi.

Hajrá, Alba Volán! Hajrá, magyar jégkorong!