Április 13-án kezdődnek a divízió 1-es világbajnokság küzdelmei Szapporóban. A szakvezetés nem mond ilyet, de mi miért ne mernénk megkockáztatni: a cél a feljutás a világelitbe. Bravúr lenne, úgyhogy ha nem sikerül, akkor sem kell kardunkba dőlni.

Magyarország–Kína 7-1, Magyarország–Spanyolország 6-1, Magyarország–Korea 6-0, Magyarország–Litvánia 14-0, Magyarország–Románia 3-2. Ezeket a mérkőzéseket 1998. március 22–28. között játszotta a magyar válogatott a C-csoportban, és eggyel feljebb jutott értelemszerűen. Hogy a következő évben kapásból kiessen megint – sorrendben a németektől, az észtektől, a szlovénoktól, a kazahoktól és a dánoktól kaptunk ki. 2000-ben újra feljebb léptünk Pekingben, és a némi ide-oda szervezések és átalakítások árán létrehozott divízió 1-ben landoltunk; 2001-től nevezzük – némi leegyszerűsítéssel élve – a korábbi B csoportot divízió 1-nek, a C-t divízió 2-nek. Ám utóbbi bennünket azóta nem érdekel, és reméljük, hogy ez sokáig így marad.

A fent említett eredmények lényegében egy évtizeden belül születtek, és azért érdemes felidézni őket, hogy lássuk, honnan hová jutottunk igen rövid idő alatt.

A tényleges felívelés/újjászületés dátuma és helyszíne pontosan meghatározható: 2001. április 19., Grenoble. Az eredmény: Franciaország–Magyarország 1-3. Az volt az az összecsapás, amelynek végkifejlete láttán elhittük: többre hivatott a magyar jégkorong annál, amit annakelőtte elért. 2002-ben aztán mi rendezhettünk divízió 1-es világbajnokságot, amelyen – többek között a norvégok legyőzésével – az utolsó fordulóig, a dánok elleni csatáig volt esélyünk a világra szóló sikerre. Nem jött össze, 6-2-re nyert az ellenfél Székesfehérváron.

A hat évvel ezelőtti teljesítmény ahhoz elegendőnek bizonyult, hogy azóta minden évben titkos esélyesnek tekintsük magunkat a soros világbajnokságok előtt. Különösen így volt ez tavaly, megint csak így van az idén. És a titkos jelző lassan lekopik.

Eddig még mindig megbotlottunk a küszöbben – sőt, sosem álltunk olyan közel a bravúrhoz, mint 2002-ben –, de a progresszió jelei egyre egyértelműbbek.

A 2000-es évek elején úgy vertük/szorítottuk meg a norvégokat vagy a szlovénokat, hogy ők támadtak-lőttek, mi védekeztünk-kontráztunk, ügyesen, szerencsésen. A magyar játékosok technikásak és fineszesek voltak, de lassúak, körülményesek, gyengék.

Mígnem a siker íze meghozta az étvágyat, az étvágy az igényt a munkára, a munka meg a fejlődést. A jégkorong azon kevés magyar sportágak közé tartozik, amely egyre jobb és jobb, és ez nemcsak a számszerűségben, hanem a minőségben is meglátszik.

A magyar jégkorong-válogatott a divízió 1 élmezőnyébe tartozó csapatok ellen ma már nem úgy lép jégre, hogy csak akkor nyer, ha minden összevág, és tizenöt lövésből eggyel több gólt talál, mint a másik negyvenből. A magyar jégkorong-válogatott benyomásaink és reményeink szerint simán egyenrangú ellenfele Ukrajnának vagy Japánnak, nemcsak technikában, hanem gyorsaságban, kraftban, taktikában is. Ehhez több mindennek kellett egy irányba hatnia: a nemzetiszínben elért győzelmeknek, a felkészült szövetségi kapitány megtalálásának, az idősebb játékosok beérésének, a fiatalabbak feltörésének, az Alba Volán EBEL-szereplésének.

Jelentheti-e mindez azt, hogy több esélyünk van megnyerni a szapporói tornát, mint riválisainknak?

Az eddig leírtakkal szemben messze nem feltétlenül. Arra már nem építhetünk, hogy az erősebbek nem vesznek komolyan bennünket. Mindenki tudja, hogy az első két helyre mindenekelőtt a házigazda japánok és az A csoportból 2007-ben kizuhant ukránok pályáznak, de harmadik sanszosként említenek minket is. Oda fognak ránk figyelni.

A japán válogatott hazai jégen természetesen mindent megtesz majd, a keretük sem gyenge, évek óta szeretnének visszakapaszkodni az A-ba, nem lesz könnyű ellenük.

Ami az ukránokat illeti, tavaly májusban úgy tűnt, összeomlanak végleg, az orosz szuperligások lemondták a válogatottságot, eluralkodott a világvége-hangulat, úgy érezték, kampec a jégkorongnak abban a nagy országban. Csakhogy néhány hónap múltán felébredtek a dermedtségből, újjászervezték a szövetség vezetését, szerződtettek rutinos és képzett mestert, rábeszélték néhány klasszisukat a visszatérésre, lendületbe jöttek. Orosz szuperligás szintű támadótriója senki másnak nem lesz Szapporóban. Ukrajna fásultsága elszántsággá vált, megmutatjuk ezeknek mentalitással repültek a Távol-Keletre.

És arról nem is beszéltünk, hogy az észtek jobbak, mint bármikor, legjobb klubcsapatuk az A csoportos lett bajnokságban is megállta a helyét, de arra sem szabad fogadni, hogy a litvánok harmatosak lesznek.

Mi szólhat mégis mellettünk? Mitől leszünk jobbak, mint tavaly?

A keret nyolc helyen változott, magunk is meglepődtünk, amikor végignéztük a 2007-es és a 2008-as listát, azt hittük, kevesebb a korrekció. Főként, mert elsőre kissé morcosak lettünk amiatt, hogy Pat Cortina nem mert merészebben fiatalítani. Aztán magunkba szálltunk, elgondolkodtunk, és arra jutottunk: legfeljebb két olyan játékost tudunk szóba hozni – Sofront és Ondrejciket –, akiknek talán ott lenne a helyük a világbajnokságon. Magyarán, nem igazán van min vitatkozni, állítható, hogy a legerősebb jégkorongozókkal megyünk csatába. Közülük is a meghatározó játékosok életük legjobb formájában küzdötték végig a szezont, Palkovicstól Ocskayn és Ladányin át Vas Jánosig. Van két kiváló kapusunk, legalább két izmos hátvédpárunk, három ütős csatártriónk.

Mi kell még? Mikor, ha nem most?

Nyilván ezekre a kérdésekre is van válasz. Mégpedig ez: ha nem most, hát legközelebb. Hiszen ott leszünk jövőre is. Megyünk előre, nem állunk meg. De ha most a harmadik hely is a realitás, akkor is jó lenne ezt írni a végén: Magyarország A csoportos. A magyar jégkorong eleve megérdemelné, ez a generáció meg különösen megérdemelné.

A program (k-európai idő szerint):

április 13., vasárnap, 1. forduló: Ukrajna–Horvátország 6.00, Magyarország–Észtország 9:30, Japán–Litvánia 13.00
április 14., hétfő, 2. forduló: Ukrajna–Észtország 6.00, Magyarország–Litvánia 9:30, Japán–Horvátország 13.00
április 16., szerda, 3. forduló: Észtország–Horvátország 6.00, Ukrajna–Litvánia 9:30, Japán–Magyarország 13.00
április 18., péntek, 4. forduló: Észtország–Litvánia 6.00, Magyarország–Horvátország 9:30, Japán–Ukrajna 13.00
április 19., szombat, 5. forduló: Litvánia–Horvátország 6.00, Japán–Észtország 9:30, Ukrajna–Magyarország 13.00

Emlékeztetőül a magyar keret:

Kapusok: Szuper Levente, Hetényi Zoltán.
Védők: Tokaji Viktor, Horváth András, Szélig Viktor, Sille Tamás, Svasznek Bence, Kangyal Balázs, Ennaffati Omar.
Csatárok: Ocskay Gábor, Palkovics Krisztián, Vaszjunyin Artyom, Vas Márton, Peterdi Imre, Ladányi Balázs, Gröschl Tamás, Holéczy Roger, Kovács Csaba, Benk András, Majoross Gergely, Fekete Dániel, Vas János.