Eric Thurston kanadai mentoredző első világbajnoksága kudarccal végződött, nem sikerült egy osztállyal feljebb juttatnia a magyar juniorválogatottat. A donyecki világbajnokságon nem csak az ukránok, de a hollandok is legyőzték a mieinket, és végül csak a harmadik helyen zártunk. Egy korcsoporttal lejjebb, az ifjúságiaknál egy osztállyal magasabban szerepel Magyarország, a harmadik vonalban. Székesfehérváron rendkívül nehéz öt mérkőzés vár legjobb U18-as játékosainkra áprilisban. Az osztrák, a fehérorosz, a kazah, a lengyel és az ukrán válogatott részvétele mellett a cél a biztos bennmaradás lehet. A kanadai szakembert tapasztalatairól és terveiről egyaránt kérdeztük.

– Mit tenne másképp ha most állnánk az U20-as világbajnokság előtt?

– Minden tekintetben jól felkészültünk a tornára és jól használtuk ki a rendelkezésünkre álló időt. Talán egy sportpszichológust kellett volna magunkkal vinni, aki együtt dolgozott volna velünk és a srácokat mentálisan tudta volna felkészíteni a mérkőzések előtt. Jó lett volna összehozni egy találkozót egy korábbi, vagy még jelenleg is aktív felnőtt válogatott játékossal, aki beszélt volna a nemzeti mez büszke viselésével együtt járó felelősségről, azaz a dicsőségről és a megszégyenülés veszélyéről.

– A játékosok kiválasztása megfelelően zajlott?

– A játékoskeret kialakítása szerintem teljesen rendben volt. El kell mondjam azonban, hogy több észak-amerikai és európai korosztályos elit ligában játszó, meghatározó, sokszoros utánpótlás-válogatott játékos szerepeltetése is tervbe volt véve, ami különböző okok miatt meghiúsult, de ez is egy külön sztori. Akik viszont itt voltak, azok végig nagyon keményen dolgoztak és ott akartak lenni a világbajnokságon, küzdöttek hazájuk sikeréért.

– A holland meccs után igen kritikusan és csalódottan nyilatkozott. Hány játékos veszítette el akkor a bizalmát?

– Néhány játékosban valóban nagyot csalódtam. A bizalom egy kétirányú dolog, de itt most ráadásul arról van szó, hogy nem csak az én bizalmamat vesztették el páran, de a csapattársaiknál is elszakadt a szál.

– A közös gyakorlat hiányában hogyan sikerült Hári Jánost beépíteni a csapatba?

– Hári Jánost svéd csapata csak korlátozottan tudta rendelkezésünkre bocsátani. A felőle érkező hírek és a Kevin Primeau-tól kapott információk alapján azonban arra jutottunk, hogy az ő szerepeltetése bármilyen feltételekkel is megkérdőjelezhetetlen a csapatban. Olyan srácok mellé került, akiket ismert, hiszen nem először játszottak együtt. Úgy gondoltuk, hogy ebben az összetétellel Hári is komfortosan érzi majd magát, és a csapatszellem tekintetében is helyén kezeljük a dolgot.

– Mi hiányzott ahhoz, hogy megnyerjük a meccset Ukrajna ellen?

– Azon a továbbjutásról döntő meccsen nagyon keményen dolgoztunk, és egy pillanatra sem adtuk fel, de jobb védőmunkára lett volna szükség, és szorosabban, kevesebb teret engedve kellett volna játszanunk az ellenfél kiemelkedő képességű játékosaival szemben.

– A hollandok elleni verség teljesen váratlanul jött. Milyen okok vezettek ehhez a kudarchoz?

– Nem a kudarc kifejezéssel lehet a legjobban jellemezni a történetet. Az az igazság, hogy a megelőző napon az ukránok ellen ellőttük az összes puskaporunkat. A játékosok szívüket-lelküket kitették a pályára a győzelem érdekében. A hollandok ellen csalódottan, motiválatlanul, hitehagyottan és érzelmileg kiüresedve játszott a csapat. Kiégettnek éreztem a játékosokat, hiányzott a játékosokból az érzelmi telítettség, az a mentális és fizikális hozzáállás, ami egy győzelemhez feltétlenül szükséges.

– Mi maradt meg fényként és árnyékként a donyecki szereplés vonatkozásában?

– Elmondhatom, hogy alaposan megismertem a játékosokat. Megtudtam, valójában kire számíthatok és kitől mit várhatok. Ez már önmagában nagyszerű dolog, hiszen erre az ismeretemre tudok majd a későbbiekben építeni. A legrosszabb élményem az, hogy nem tudtuk megnyerni a tornát. Ezen azóta sem tudtam túltenni magamat és azóta is őrülten zavar a két elveszített mérkőzés gondolata.

– Levonta az eseményből a konzekvenciákat és foglalkozott már azzal a kérdéssel, hogy mi módon lehetne elkerülni a jövőben ezeket az esetleges hibákat?

– Bizonyos dolgokhoz a jövőben egészen másképpen fogok hozzáállni. Ez tükröződni fog a játékosokkal szembeni viselkedésemen és az általam támasztott etikai elvárásokon is. A könnyű győzelem értéke nem túl nagy, azt sokan meg tudják csinálni, de az arra érdemes kiválasztottaknak, ha szükséges, meg kell tudni izzadniuk a sikerért.

– Tervezi tapasztalatainak a megosztását az U18-as válogatott jelöltjeivel és az érintett klubedzőkkel is?

– A játékosokat felkészítő szakemberek teljesen jogosan büszkék a kiválasztott tanítványaikra, ugyanakkor ez azzal is együtt járhat, hogy elfogultak velük szemben. Én bízom a velem dolgozó szakemberekben, és úgy gondolom, hogy a csapatokat is láttam már jó párszor ahhoz, hogy képes legyek a szereplőket helyzetbe hozni. Mellesleg a klubokkal is igen jó a kapcsolatom, és örömmel mondhatom, remek kooperáció alakult ki a felek között.

– Az ukrán juniorválogatott fele itt lesz az ifjúsági világbajnokságon is. A fiatalabb magyar válogatott képes lesz arra, hogy legyőzze a keleti szomszédot?

– Ez egy jó kérdés. Erre csak a torna után kaphatunk választ. Az ukránok valóban remek csapattal érkeznek majd, és a legyőzésükhöz egyszerre lesz szükségünk hátul a jó kapusteljesítményre és a mezőnyben a legjobb tudásunkra.

– Most már teljes erejével az U18-as vb-re koncentrál, vagy egyéb feladatok is lekötik az idejét?

– Nagyrészt az ifjúsági bajnokság küzdelmeit fogom látogatni, de továbbra is végzem a mentoredzői feladatokat, azaz a klubedzőkkel együtt csináljuk azt a fejlesztő munkát, ami a magyar jégkorongot napról napra versenyképesebbé teszi. Ez az én küldetésem, aminek minden percét nagyon élvezem.

– Mi lesz a cél a székesfehérvári ifjúsági vb-n? Mi a siker és mi a kudarc áprilisban?

– Az én célom az, hogy felkészítsem a csapatot a győzelemre. Ha nem így állnék hozzá, akkor az egy rövid távú gondolkodást tükrözne. Őszintén megvallva, az összes csapat kemény ellenfél lesz. Nagyon erős a mezőny, és nekünk kell majd a legkeményebb munkát mutatnunk a jégen. Olyan csapat benyomását kell keltenünk, amelyik felismerhetően jól kialakított játékrendszerben játszik, és képes az okos és fegyelmezett hokira. A legrosszabb az lenne, ha nem lennénk képesek egy meccset sem megnyerni, de az nekem olyan érzés lenne, mintha egy tőrt döfnének a szívembe.