A magyar jégkorongban elérkezett az idő a fontos stratégiai döntések meghozatalára. El kell dönteni, merre látja a szövetség a fejlődés útját – nyilatkozta blogunknak Ted Sator. A magyar válogatott szövetségi kapitánya vb utáni interjúnkban sokkal konkrétabban fogalmazott, mint általában szokás. Szerinte például jót tennének a magyar hokinak az innen elszármazott észak-amerikai játékosok, azt ugyanakkor nem tudta eldönteni, egy újabb EBEL-csapat vagy a hazai bajnokság megerősítése jelentene-e igazi előrelépést.
– Milyennek látta a budapesti világbajnokságot?
– Fantasztikus hét van a magyar jégkorong mögött. Remek hangulatú, kiválóan szervezett tornán vett részt a magyar válogatott, olyan közönség előtt, amilyenről máshol csak álmodni lehet. Egyetlen dolog hiányzik a maradéktalan boldogsághoz: sajnos csak az ezüstérmet sikerült megszereznünk.
– Elégedett a csapattal? Van hiányérzete?
– Edzői szemmel teljesen elégedett vagyok, a pályán azt kaptam a játékosaimtól, amit kértem tőlük. Óriási munkát végeztek, mindenki igyekezett a legjobb tudása szerint megoldani a feladatát. Hogy néha hibázott valaki, az benne van, ezért senkit nem szabad pellengérre állítani. A sport arról szól, hogy megpróbáljuk hibákra kényszeríteni ellenfelünket, és kihasználni ezeket a hibákat.
– Van játékos, akivel nincs megelégedve, illetve akitől többet kapott, mint amit várt?
– Szeretném csak a legkellemesebb meglepetést megemlíteni. Úgy érzem, Sofron István személyében olyan játékos nőtt fel az elmúlt években, aki képes lesz vezető szerepet vállalni a válogatottban akkor is, ha a nagy generáció valamennyi tagja elbúcsúzik. Rengeteget komolyodott, felelősségteljesebb lett, nem túlzás, ha azt állítjuk, élete legjobb formájában játszott az egész szezonban. Nagyon örülök, hogy a világbajnokságon folytatni tudta a remeklést.
– A japánok visszalépése óta tudtuk, igazából egy komoly mérkőzés lesz a vb-n, és azt elvesztettük.
– Nagyszerű mérkőzést játszottunk az olaszokkal, méltó befejezése volt a világbajnokságnak. Szerintem A csoportos színvonalú találkozó volt, két egyforma tudású csapat között. Mindkettőnek voltak lehetőségei a győzelemre a rendes játékidőben. Sajnos hamar hátrányba kerültünk, de óriási munkával, hatalmas energiák mozgósításával sikerült egyenlítenünk. Azután volt négy-öt hatalmas gólhelyzetünk, amelyeknél csak a szerencse segített ellenfelünknek. Úgy érzem, akkor játszott a legjobban a válogatott, amióta én vagyok a kapitánya. Szerintem abban az időszakban eldőlhetett volna a mérkőzés a javunkra. Nem sikerült gólt szereznünk, hosszabbítás jött, az olaszoknak egy korcsolyán megpattanó lövésből sikerült betalálniuk. Ilyen a sport, a két remek csapat közül csak az egyik nyerhetett. De rendkívül büszke vagyok a játékosaimra, akik talán életük egyik legjobb mérkőzését játszották. Úgy érzem, ha itt lettek volna a japánok, akkor is az utolsó meccs döntött volna a feljutásról. Nem lett volna mindegy, hogy az olaszok a japánok, míg mi a spanyolok elleni meccs után állunk ki. Elképzelhető, hogy a japánok visszalépésével pihenőt kapott olaszok frissebbek voltak szombat este, de nem hiszem, hogy ez döntött volna. A másik oldalon ugyanis ott áll, hogy mi mérkőzésből érkeztünk, ami jobban felpörgette a játékosokat, mint egy akármilyen intenzív edzés.
– Miben változott a csapatunk a tavalyi, ljubljanai vb óta?
– Egyértelmű, sokkal erősebb volt az idei válogatott, mint a tavalyi. Minden poszton erősödtünk, egyre nagyobb a választási lehetőség. Különösen nagy előrelépés, hogy végre a centereknél is a bőség zavarával küzdöttünk. Nagy öröm, hogy nemcsak a Fehérvár EBEL-játékosai, hanem a Mol Ligából érkezettek is kivétel nélkül bizonyították, helyes döntés volt beválogatni őket. Nemegyszer EBEL-játékosokat szorítottak ki a keretből. A dicsőség ezért elsősorban a klubedzőket illeti, akik nagyszerűen készítették fel őket. A magyar jégkorongnak még sok J. P. MacCallumra volna szüksége, de mellette a Vasas vagy a Miskolc edzőjét is kiemelhetném. Remélem, mindannyian folytathatják a munkát csapataik mellett, hiszen kitűnő szakembereknek tartom őket.
– Mi kell a továbblépéshez?
– Bár észrevehetően nőtt a válogatott közelébe került játékosok száma tavalyhoz vagy még inkább a korábbi évekhez képest, továbbra is azzal kell szembenéznünk, hogy kevés hokisból válogathatunk. Elsősorban a védőjátékosoknál okoz ez gondot. Idén sikerült előrelépnünk, de még több fiatal védőre van szükségünk. A kapitány dolgát mindig megnehezíti, de a válogatottét megkönnyíti, ha sok jelölt közül lehet választani. A nagyobb versenyhelyzet sokkal jobb teljesítményre sarkall. Meg kell nézni az olasz válogatottat. A tavalyi kiesés után jelentősen átalakították a csapatukat, ennek ellenére nem volt kérdés, hogy idén is ők a feljutás legnagyobb esélyesei. Hogy ehhez kerestek észak-amerikai olaszokat is, az egy dolog. Biztos, hogy a magyar hokinak sem tenne rosszat, ha az észak-amerikai magyar származású játékosok közül jó páran Magyarországon játszanának.
Azt hiszem, a magyar jégkorongban elérkezett az idő fontos stratégiai döntések meghozatalára. El kell dönteni, hogy merre látja a szövetség a fejlődés útját. A feladat az, hogy a játékosok minél komolyabb kihívásokkal találkozzanak minél fiatalabban. Sok dolgot kell mérlegelni. A legkönnyebben elérhető lehetőség az, ha még egy EBEL-csapata lesz az országnak. Ez gyakorlatilag azonnal még egy csapatnyi játékost állít heti három alkalommal komoly feladatok elé. Kérdés, van-e még egy EBEL-csapatra való játékos. És persze ez azt is jelentené, hogy a hazai bajnokság meggyengül, hiszen ezek a játékosok hiányozni fognak onnan, az itthon maradó csapatok pedig sokkal nehezebben jutnak pénzhez.
A másik irány a hazai bajnokság erősítése. Tíz napot tölthettem Dunaújvárosban, hogy tanácsaimmal segítsem J. P. MacCallum edző munkáját. Láttam, hogy több csapatnál is színvonalas munka folyik, az idei bajnokság jó kiindulási alap az előrelépésre. Többek között itt jöhetnek képbe azok a kanadai, amerikai játékosok, akik magyar gyökerekkel rendelkeznek, kellően erősek, szívesen jönnének Magyarországra játszani. Biztos, hogy segítségükkel tovább lehetne emelni a bajnokság színvonalát. Mellettük a megfelelő szakmai munka is lényeges. Remélem, hogy a kanadai és skandináv edzők, akik új szemléletet és A csoportos hokikultúrát hoztak az országba, tovább tudják folytatni a megkezdett munkát.
Sajnos, hallottam rossz híreket is, kérdéses a Vasas sorsa, pedig értékes, roppant erős csapattal vettek részt a legutóbbi bajnokságban. Az említett két dolog sajnos nem megy egy időben, itt egyértelműen fájdalmas döntést kell hozni. A magyar jégkorong azonban egyre erősebb, egyre szélesebb alapokra támaszkodik. Évről évre több fiatal jégkorongozik, örömmel láttam Dunaújvárosban, hogy reggeltől estig tele van a csarnok, és ahogy hallom, ez a helyzet máshol is. Nagyon fontos, hogy a fiataloknak is megfelelő kihívásokat nyújtsunk. Nagy öröm volt számomra, hogy az edzői stábban részt vett Kevin Primeau, aki amellett, hogy a Volán edzője, egyúttal az ifjúsági válogatott kapitánya is. Számos fiatal játékosra hívta fel a figyelmünket, akik közül például Kiss Dániel talán a felnőtt vb-re is el tudott volna jutni, ha meg nem sérül. Elsősorban a fiataloknál tartom lényegesnek, hogy ha lehet, menjenek külföldre tanulni.
Ma még Magyarországon nincs elég lehetőség 17-18 évesen elég kemény mérkőzést játszani, az igazán tehetséges játékosoknak ki kellene próbálniuk magukat külföldön. Persze nem mindegy, hogy hol. Fokozatosan minél erősebb ligákban kell játszaniuk, ahol elegendő jégidőt kaphatnak. Hadd említsem meg Bartalis István nevét, aki néhány Svédországban töltött év után a magyar hoki egyik legnagyobb ígéretévé vált, és a világbajnokságon is nagyszerűen helytállt. Remélem, hogy a fiatal játékosokkal folytatott munkába előbb-utóbb bekapcsolódnak a jelenlegi válogatottak is. Számos játékosomat nagyon szívesen látnám edzőként az utánpótlásban. Például a védők képzésében Sille Tamás vagy éppen Tokaji Viktor rengeteget tudna segíteni tapasztalatai átadásával.
– Mi a programja a vb után?
– Hazautazom az Egyesült Államokba. Össze kell rendezzem a gondolataimat, írásos jelentést kell készítenem a magyar szövetség számára. Aztán szeretném egy kicsit kipihenni magam, pár hétig nem is szeretnék jégkorongra gondolni. A folytatásról az MJSZ-nek kell döntenie, ha megkapja a beszámolómat.
A válogatott vb-mérkőzései:
2011. április 17., Magyarország–Hollandia 7-3
2011. április 18., Magyarország–Dél-Korea 6-3
2011. április 22., Magyarország–Spanyolország 13-1
2011. április 23., Magyarország–Olaszország 3-4
