A kialakult helyzetnek én is felelőse vagyok, de magamat még nem tudom kirúgni – nyilatkozta blogunknak Ocskay Gábor. A Sapa Fehérvár AV 19 szakosztályfőnöke reméli, egy játékos sem érzi úgy, hogy megbukott az edző, mert eddig bizony ők is megbuktak.
"Hétfőn délelőtt merült fel bennem először, hogy megköszönjük Ulf Weinstock munkáját. Nem azzal a céllal igazoltuk, hogy rövid időt töltsön itt. Bíztunk benne a kezdeti nehézségek után is, azt reméltük, nem történik meg az, ami már többször is, hogy szezon közben kell edzőt váltanunk. De sajnos így alakult. Mostanra egyértelművé vált, hogy elvesztette a fonalat. A határozottság, a keménység, az arculat, a tudatosság elveszett. Hatalmas hibákat követett el, zavarodott nyilatkozatokat adott. Megbocsáthatatlan hiba, ha egy vezető kritikus helyzetben elbizonytalanodik.
A menedzsment elé én szoktam felvezetni az edzőkérdést, és általában az a döntés születik, amit javasolok. Ezúttal is így történt, a felelősséget ezért vállalom. Jarmo Tolvanen nyári távozása előtt nem volt egyetértés a vezetőségben, én amellett tettem le a voksot, hogy ne hosszabbítsunk szerződést a finn edzővel, és végül ez a döntés született. Ulf Weinstockot is én javasoltam.
A 12 mérkőzés alapján egyértelmű, hogy csapatunk nem erősödött. Az is biztos, hogy ennél jóval többet kell ezzel a játékosállománnyal is mutatni. Az első sor végig jó, sőt sokszor kiemelkedő teljesítményt nyújtott, Hetényi váltakozóan, többször kiválóan kiválóan, máskor elfogadhatóan védett. A többiek a várakozás alatt produkálnak. Ki kicsit, ki nagyon a léc alatt van, közéjük nem tennék egyenlőségjelet.
Sokan hamarabb szerették volna elküldeni a svéd edzőt, de nem akartunk kapkodni, nem akartam, hogy a játékosok válláról levegyük a felelősséget. Óriási hullámvasúton ülünk idén, többet voltunk lent, de a mélypontok után mindig jött a levegővételt jelentő győzelem, ezek átmenetileg feledtették a durva vereségeket.
A nagyon gyenge teljesítmények után az elbizonytalanodott vezetőedző a fegyelmezési dolgokhoz nem jól közelített. Nem csak ő tehet mindenről, de ő volt most a rossz végén. Még egyszer mondom, a kialakult helyzetnek legalább ennyire én is felelőse vagyok, de magamat még nem tudom kirúgni. És ne felejtsük el, 23-24 játékos teljesítménye is nagyban hozzájárult ehhez az edzőváltáshoz.
Remélem, egy játékos sem érzi úgy, hogy megbukott az edző, mert eddig bizony ők is megbuktak. Ez az epizód nem azzal zárult, hogy az edző elment, mert a következő hetekben bármelyik játékos ugyanígy járhat.
Hihetetlen, ezt a csapatot mennyire szeretik a nézők, a sorozatos vereségek ellenére is telt ház van a mérkőzéseinken. De ha a színészek rendszeresen elfelejtik a szöveget, előbb-utóbb más színházba mennek a nézők. Ezt nem fogjuk megvárni. Mindenkinek önkritikusnak kell lennie magával szemben. Ha ez nem megy, mi fogjuk szembesíteni őket a valósággal.
Van néhány játékosunk, akiknek a teljesítménye és a sportemberi magatartása, a hozzáállása kiemelkedően gyenge. Őket alibistának nevezem. És van néhány játékos, akik gyenge teljesítményének okaira választ kell találnunk. Három-négy játékosunk az utolsó lehetőséget kapja meg, még egyszer bizonyíthatnak. Ha nem élnek vele, hosszú ideig nem maradnak itt, az biztos.
Akinek mindegy, hogy kikapunk, akin azt látom, hogy úgy jön ki az öltözőből, úgy jön le egy vereség utáni napon az edzésre, hogy nem érdeklik a történtek, azt nem nézem jó szemmel. Tudom, hogy mindenki máshogy éli meg a dolgokat, de látszik, ki az, aki komolyan veszi ezt a csapatot, és ki az, akinek igazából csak az a fontos, hogy hónap végén megkapja a fizetését.
A klub menedzsmentjében mindenkinek az a dolga, hogy a csapat számára biztosítsa a megfelelő hátteret. Ezzel nem lehet gond, minden feltétel adott a nyugodt munkához. De a folytonosságot a játékosoknak kell biztosítaniuk. Ki lehet kapni, akár nagy arányban is, de nem mindegy, hogyan tesszük ezt. Ha beleszarunk egy hat-hétgólos vereségbe, az nem ugyanaz, mint ha rosszul játszunk, pechünk van, de végig hajtunk és akarunk. Magas a kapott gólok száma, sok az összeomlás, jelentős probléma, hogy kimaradnak harmadok.
Sokan azt hitték, ha tavaly sikerült a rájátszásba kerülnünk, akkor idén még előrébb jutunk, akár a 4-5. helyre. Ez nem így működik, továbbra is a nyolc közé kerülés a reális cél. És azt is el tudom fogadni, ha ez nem sikerül, ha néhány ponttal lemaradunk, ez nem tragédia, ha a mérkőzéseken elfogadhatóan játszunk. Mert az EBEL egy olyan liga, ahol két erős csapat nem kerül a legjobb nyolc közé. Nézőink hatalmas támogatásban részesítenek minket, a tragikus kezdés ellenére Bécsbe százak utaztak velünk, a végén a 3-7 ellenére is megtapsolták a csapatot, füttyszót Fehérváron is alig hallani.
A fejlődés a célunk, előremenekülünk évek óta. Sokan szimpatizálnak velünk, sokan szurkolnak nekünk, a játékosok felelőssége, azért kapják a fizetést, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. A mi első sorunkra nagyon büszke vagyok. Ha bárki megnézi a statisztikákat, akkor láthatja, minden EBEL-csapat örülne egy ilyen első sornak. A többieknek viszont sok tartozást kell törleszteniük a hátralévő időben.
Az előző szezonban nagy mázlink volt a sérülésekkel és az eltiltásokkal, idén ez már koránt sincs így. De a salzburgi mérkőzés arra nagyon jó volt, hogy megmutassa, nincsenek nélkülözhetetlen játékosok. Ebben a sportágban az első helyen az alázat áll, mindig. Ha ez nincs meg, nincs lehetőség komoly eredményre.
Továbbra is elsősorban a magyar játékosokra kívánom építeni a csapatot. Nem tudok más utat elképzelni. Bár sokan megkérdőjelezik, akkor is folyamatosan azért dolgozom, hogy a magyar válogatott minél jobb tudjon lenni. Az EBEL-szerepléssel ezt biztosítjuk, olyan lehetőséget kínálunk a magyar játékosoknak, amely a fejlődésüket szolgálja. Vannak, akik nem nézik jó szemmel, hogy magyar játékosokat igazolunk. De az egyáltalán nem igaz, hogy ezzel folyamatosan gyengítenénk a többi csapatot.
Igazából egyedül Orbán Attilát hoztuk át idén, a többiek visszatértek hozzánk. EBEL-szereplésünk óta egyszer sem igazoltunk nagy számban magyarországi csapattól, a meghatározó játékosok külföldről tértek vissza. De akik minket választanak, azok előtt sem a mézesmadzagot húzom el, az jön ide, aki úgy érzi, jó itt játszani, és akiről mi úgy gondoljuk, erősítést jelent számunkra.
Bár lenne 8-10 húszéves gyerek a Mol Ligában, akiben látnám a fantáziát, aki alkalmas lenne az EBEL-ben heti három kőkemény mérkőzésre. Világos, hogy megkeresnénk, és ajánlatot tennénk neki, hogy folytassa nálunk, mert ez az élet rendje. Ezzel szemben, és ezzel nem akarok senkit sem megbántani, a Mol Ligában legfeljebb három-négy olyan játékost látok, akinek esélye lenne idekerülni, és megállná a helyét az EBEL-ben. Látni kell, ez egy más kávéház, itt egy Gratton-féle sorral szemben kell az embernek helytállnia, amelyik ötös nyilvánvalóan más dimenzióban dolgozik. Hajós Roland éppen vasárnap szembesült ezzel a helyzettel két harmad erejéig.
Az EBEL-ben játszani ma a legnagyobb lehetőség egy magyar fiatal számára. Itt jelentősen lehet fejlődni akár rövid idő alatt is, erre bizonyíték a válogatott előrelépése. Innen egzisztenciálisan előre lehet lépni, ha valaki kitűnik, komoly ajánlatot kaphat akár a ligából, akár más elit bajnokságból. Elgondolkodtató, hogy szemben néhány szlovén játékossal, ez magyar jégkorongozóval három év alatt még nem történt meg, senkiért nem álltak sorban az elmúlt szezonok után. Ki tudja, ha Sofron István ilyen tempóban halad tovább, lehet, hogy nyáron kiemelkedő ajánlatai lesznek. Ezt csak remélni tudom, mert ez is a fejlődés jele lenne. Szerencsére Ladányi Balázs rátett egy lapáttal a tavalyi teljesítményére, ez is nagyban hozzájárul az első sorunk eredményességéhez. Mindenkinek ehhez kell megpróbálnia felnőni.
Egyértelmű, hogy kemény, ostoros edzőt szeretnék a csapat élén látni. Körülírhatom az edzőideálomat is: 185-190 centi magas, jól beszél angolul, kemény, mint a böllér a disznóölésen, nagyon jól ért a hokihoz, és Pat Cortinának hívják. Ilyen embert keresek, meglátjuk, találunk-e hasonlót. Néhány éve a sors összehozott egy ilyen emberrel, nagyon jó korszakot éltünk át együtt, sok játékos életében a mai napig meghatározó az a néhány szezon. Még egy ilyen edzőt szeretnék találni.
A menedzsmenttel azt döntöttük el, hogy olyan szakembert keresünk, akiben hosszabb távon tudunk gondolkodni. Egy éve Jarmo Tolvanenben bíztam, azt gondoltam, hosszú távon megoldhatja az edzőkérdést. Utólag is azt mondom, le a kalappal előtte, hazai pályán tavaly a második legjobb teljesítményt érte el a csapattal, és ezt senki nem vitathatja el tőle. A célokat is teljesítette, de több dolog szólt a távozása, mint a maradása mellett.
Most Énekes Lajosnak azt mondtam, azt szeretném, ha két mérkőzésen irányítaná a csapatot. Nem biztos, hogy addig sikerül megtalálnunk a megfelelő vezetőedzőt, de jövő héttől heti három mérkőzésünk lesz, komolyodnak a feladatok. Viszonylag hamar megoldást kell találnunk. Egy biztos: kemény kapitány kell a hajóra."
Az utolsó 100 komment: