Remelem a magyar valogatott olimpiai szereplese nem fog szervezesi nehezsegekbe utkozni ;-)

Ennek tükrében a 2014-es olimpia utáni évek akkor úgy néznének ki, hogy egyik évben májusban vb szeptemberben VK utána meg másfél évig semmi és május VB... Ezt még körül kell járniuk rendesen.

Hát ez a Világkupa így elsőre komplett baromságnak hangzik, mintha csak az IIHF-fel akarnának kicseszni...

Tehát ha jól sejtem, a világkupa NHL szervezés lenne, NHL szabályok szerint, a mélyen tisztelt Gary denevérember által meghatározott csapatokkal?
Na és persze a tengerentúlon.....
Olimpia évében meg a "kicsik" majd szotyizhatnak otthon.
Nem lenne így még súlytalanabb az IIHF?

@vaze: Persze, ez még az IIHF-honlap cikke miatti alázás része. Eleve ott kezdődik, hogy ez a Bettmann olyan dologba ugat bele, amihez semmi köze. Hasonló alapon az IIHF is javaslatot tehetne a Stanley kupák lebonyolítási rendszerének megváltoztatására...

szegény Rene Fasel, annyiszor megalázkodott, hogy az már ciki. Hosszú távon ez elég kérdőjeles stratégia. Az a cikk az IIHF honlapján egyébként tényleg elég odamondós volt, de szerintem nem igazán volt benne kifogásolható dolog, mert tök igazuk volt.

akkor remélem az Olimpia is 16 csapatos lenne, mert különben borul sokminden.

Erről az ominózus cikkről lehet kérni egy hevenyészett fordítást az idegen nyelvekkel hadilábon állóknak?:)

@1116001: melyikről?

@1116001: Íme a cikk a tárból, mert az iihf.com oldalon ugye már nincs fenn :)

Saying no to your country
Too often players forget what brought them riches and fame
19-05-10
Players who say no to representing their country at the World Championship without a legitimate reason turn their backs not only on the team and its fans but also to the system which developed them and made them rich and famous. They should pay back, but they don’t.

You have heard this many times before: “It’s an honour to represent your country. I feel proud every time I put on the jersey.”

Well, pride and honour seem to be very selective qualities. When a player wants to play – in the Olympics, for example, where he finds the stage big enough and the setting appealing enough – he talks about pride and honour.

But when he doesn’t feel like showing up when the national team is calling – despite being healthy – representing his country is suddenly not honourable, and wearing the jersey that represents your entire hockey system is no longer a matter of pride.

Any excuse can be put forward as more important than paying back your development system, and every reason seems to be valid enough when dismissing the calls from the national team coach and the fans who have been paying for tickets and TV time which solidified the player’s considerable fortunes.

I am tired.
I am not motivated, and I am thus of no use to the team.
I am injured (…but had my team advanced to the next round of the playoffs I would have played)
I don’t want to leave my family. Three weeks is an awfully long time away from home.
I have no contract for next season. If I am injured, my career is in jeopardy.
I have this summer cottage in Europe, and the sooner I can start working on it the sooner it will be finished.
I promised to fold napkins for my cousin’s wedding.

An estimated 100 players (probably closer to 120) who could have played at the 2010 IIHF World Championship have declined to participate. Many of them turned down invitations; some of them communicated at an early stage “if I am out of playoffs, don’t even bother asking me”; and, some of them cited injuries which were serious enough to prevent them from playing in Germany, but which would have been no obstacle had their pro teams advanced in the playoffs.

This is by no means exclusively an NHL/Stanley Cup issue. Players who earn serious money in European professional leagues are also too tired or too unmotivated. Several Swiss, Swedish, and Finnish players, for instance, who play in various European pro leagues, turned down calls from their coaches listing a variety of reasons which didn’t prevent them from locking horns in the playoffs.

Swiss forwards Julien Sprunger and Beat Forster rejected new coach Sean Simpson. Swedish trio Johan Davidsson, David Petrasek, and Martin Thörnberg (all from national champion HV71) said “thanks, but no thanks” to Bengt-Åke Gustafsson, while former Team Finland linemates Niko Kapanen (Ak Bars Kazan) and Jukka Hentunen (Helsinki Jokerit) also took an early vacation.

When the players become rich and famous this is what they forget:

It was due to the efforts of the national federation and its affiliated clubs that made it possible for the player to join a youth hockey program where the player developed into a star.
It was the national federation and its regional affiliate that educated the coach who was ready to teach fundamentals when the player joined the program for the first time. The same organizations funded the clinics that educated the referee who stood there at centre ice when the player took his first faceoff in his first novice game at the age of six or seven.
It was thanks to the funding from the national federation and regional affiliate that the local club could build a rink.
It is because of the very costly national team program that the player could play his first national team games at under-16 or under-17 invitational tournaments testing his skills against the best youngsters from other countries.
The national federations organize annually the Four Nation Tournaments for U17, U18, and U20 which furthermore contribute to the development of the players. These tournaments very costly, but generate no real income for the associations who organize these events.
It is thanks to the national federations’ and the IIHF’s efforts that the World U18 and U20 Championship programs were established. It is in those events where the players are scouted by professional teams, laying the fundament for a future career where the average NHL salary is two million dollars.

The IIHF member national associations spend substantial money – often earned by organizing junior championships or from revenue generated by the IIHF World Championships or Olympics – on development programs designed to increase the skill level of players.

The National Team Development Program (NTDP) in Ann Arbor, Michigan has cost USA Hockey millions and has laid the foundation for the development of players such as Patrick Kane, Jack Johnson, Erik Johnson, Phil Kessel, Ryan Suter, Zach Parise, John-Micheal Liles, Mike Komisarek, and Ryan Kesler.

Thanks to this program, USA Hockey has had tremendous success at the IIHF World U18 Championship and is an annual gold-medal contender at the U20 event (World Juniors). But primarily, thanks to this program, American prospects are fundamentally better educated than ever before, which of course boosts their chances of a successful career.

When Canada re-entered international competition in 1977, not many observers where impressed by the general skill level of Canadian players. But it was during that period that Hockey Canada invested serious resources into the Program of Excellence which today has paid off in two Olympic gold medals, five men’s IIHF World Championship gold medals, and 15 World Junior gold medals.

In the beginning of this decade the Swedish development system suffered immensely and the Tre Kronor junior teams were closer to relegation to Division I than to winning a medal. At that point the Swedish federation created a 100-point program addressing everything that had gone wrong in the system.

Since then Sweden has surpassed all European rivals when it comes to developing skilled players. The generation of players such as Victor Hedman, Oliver Ekman-Larsson, Magnus Pääjärvi-Svensson, Erik Karlsson, Mikael Backlund and Jacob Markström is a result of this centralized upgrade of the system.

These are just three examples of how a national federation program develops players who become world class athletes and in many cases go on to have splendid careers in the NHL and the European pro leagues.

But when the players eventually reach the professional level – and become established players who make incredible money – they forget where they came from. Not all, mind you. But many. That’s bad enough.

Slavomir Lener, one of the few Europeans to hold assistant coaching jobs in the NHL (Calgary and Florida) and who led the Czech national team in the late 1990s, has just recently been hired by the Czech Ice Hockey Association as Director of Player Development for all youth national programs.

He knows that the Czech team here in Germany could have been much stronger had not 25 players said no to coming over.

“I am surprised. Yes, it’s an Olympic year, but it’s getting worse and worse,” says Lener. “We have a special problem in our country as many of our most talented players leave when they are 17 and go to the Canadian junior leagues. By doing so they lose the connection to Czech hockey and they don’t feel the obligation towards our system. Part of my job will be to communicate with those players and make them more committed to our system.”

Anders Hedberg played in his first World Championship in 1970 at the age of 19. He became an IIHF Hall of Famer after a splendid international career and eleven years in North America with the WHA Winnipeg Jets and the New York Rangers. Hedberg, the previous GM of Tre Kronor who now serves as a pro scout for the Rangers, doesn’t like the trend of more and more, even younger, players saying no to representing their country:

“I don’t understand the reluctance to come over,” says Hedberg. “The way I see it, you can’t develop into a really good prospect unless you go through the entire program from the very early days until the under-20, and this program wouldn’t be there for you if not for the national federation.”

“Then when you are good enough to make the World Juniors, this is your graduation. Everything after that is payback time,” says Hedberg. “Unfortunately, many players don’t see it that way.”

“What also cannot be forgotten is that playing here makes you a better player. To compete against top quality players is good for your career. This does not only apply to young players.”

So, if healthy or at least healthy enough to play in the next playoff round had there been any, how can players say no to a system that made them what they are?

How can a player who is 22 or 25 or 27, and who was just eliminated from the playoffs be tired? Tired is a miner who works in a damp pit in Miktivka, in the Donetsk Plateau in Ukraine, who never sees daylight and who provides living for a family of five in a modest two-room apartment. That is tired.

Tired is a divorced mother with two young kids who double shifts as a nurse assistant and cleaning lady to make ends meet.

Why is a 22-year-old Sidney Crosby tired when a 34-year-old Ryan Smyth is answering the bell for his country despite having represented Canada at the Worlds already on eight occasions?

Why is the only Swiss superstar, defenceman Mark Streit, tired, despite not having played one single playoff game in two seasons? Streit played his last NHL game on April 11 and he had almost a full month to recuperate before the start of the World Championships. But he was too tired to play.

But the eight Swiss players from SC Bern and Geneva-Servette who played a punishing seven-game final series which ended on April 24 are here and representing their country.

What reasons do Red Wings Henrik Zetterberg, Niklas Kronwall, Thomas Holmström, and Johan Franzén have for not showing up when Red Wing Pavel Datsyuk jumped on the plane after their team was eliminated by San Jose?

Why is that a 23-year-old Niklas Bäckström is suddenly injured and unable to come to Germany when he played 22 minutes per game in Washington’s seven playoff games and would have played had the Caps advanced?

(Yes, it’s the same Bäckström, who last Monday signed a 10-year, $67 million contract only three years after graduating from the Swedish hockey system in 2007).

Why is that Bäckström’s 25-year old linemate Alexander Ovechkin is never too tired to play for his country, despite having an energy-draining style of play while averaging 23 minutes per game in the playoffs and constantly dishing out hits all over the ice?

Why did it take soon-to-be-free-agent superstar Ilya Kovalchuk less than two days to make his mind up to join team Russia in Germany, while journeyman Alexander Steen referred to his unsigned status as a reason for not playing for Team Sweden?

Luckily, for every player who declines the invitation, there is someone like Belarus’ 26-year old forward Mikhail Grabovsky who played 59 games with the Toronto Maple Leafs this season.

“I don’t know what I’d do if I didn’t play hockey. I love hockey; it’s my life. My family is in Belarus and it’s difficult for them to come to North America, but they can come to the Worlds and see me play,” he told IIHF.com after his team’s 2-1 overtime win against Germany on Monday.

Why can a 38-year-old Jaromir Jagr – a participant in Vancouver in February, by the way – suit up for his Czech Republic while some 25 of his countrymen (most of them NHLers) said no to coach Vladimir Ruzicka’s invitation?

Why, you say, Jagr doesn’t play in the NHL, the KHL is not as grueling. That is correct, but the travel in the Russian league is the most demanding in the world. The distances between games are exhausting and many teams don’t fly via special charters. And the hotels in Nizhnekamsk or Togliatti are definitely not in the same league as the Manhattan Hilton.

Why are so many young players tired when 38-year-old Finnish warrior Petteri Nummelin is playing in a record-breaking 15th World Championship? No one would have complained had Nummelin said that he has paid his dues by playing in 14 Worlds and asked someone younger to step in. But he was selected by his coach and even joined Team Finland for the training camp prior to Germany 2010.

Sweden’s equivalents of Nummelin are the 38-year-old forward Michael Nylander and 36-year old defenseman Magnus Johansson. Despite being snubbed for the Olympic team for the second consecutive time, Nylander has always answered the Worlds bell for his country in an Olympic year. Johansson suits up for all tournaments, including the mid-season Euro Hockey Tour events.

The Russian examples with Ovechkin, Kovalchuk, Semin, Datsyuk, Frolov, Malkin, Gonchar, Afinogenov, Fedorov and Kozlov (all of them here) show that it is the players – and nobody else – who decides about what they can do and when.

If the players have a desire to play for the national team and for their fans back home, there is no stopping them. It is known that the Capitals’ general manager George McPhee wasn’t overjoyed when Ovechkin and Semin departed for Cologne. But what can he say? Nothing, because he knows that if denied the opportunity to play for their country Ovechkin and Semin would not be happy campers once they returned to Washington for training camp in September.

Can anything be done? This is what Anders Hedberg would do:

“I think that the national associations, including the IIHF, are not good enough in educating the players about the entire chain of opportunities that they are presented with once they decide to become hockey players. Just like you educate the players to be good passers or puck handlers, you need to educate them about the federation’s role and what the federation does in terms of building arenas, training coaches and referees, and organizing international events where players are scouted.”

“I know that once a camp or tournament starts, there is precious little time to sit down with the group and explain those basics to them, but it’s necessary. It’s more important than ever," says Hedberg.

SZYMON SZEMBERG

@kerusz: szerintem a crosby-szapulósra gondolt, de azt mintha végleg le is vették volna. én ugyan nem olvastam, de nem látom értelmét ezt a dolgot bármilyen formában az iihf részéről hivatalosan is feszegetni

Először szólni kéne Batmannek hogy létezik vmi divízió 1 nevű dolog is ahonnan néha feljutnak csapatok az A csoportba, és ezzel a 3 féle világversennyel páros lábbal rúgnának fel egy tökéletesen működő rendszert a Burke-félék miatt (aki egyébként nagyon vicces ember, először a Torontot amortizálja le, aztán jöhet az IIHF).

már a cikk megjelenésekor sem értettem teljesen, miért volt az az első reakció, hogy "hú, beszóltak crosby-nak". épp elég más játékos lett nevesítve. de lehet, csak én vagyok értetlen...

en ezt nem is olvastam mostanig de azert csunyan beszoltak, a svedeknek leginkabb de igazuk volt szerintem nem ertem miert kellet emiatt bocsanatot kerni?

Felháborító hogy ez a Fasel mekkora seggnyaló! Amikor megláttam az IIHF oldalán hogy levetette ezt a cikket alig akartam hinni a szememnek! Megérdemelné hogy egy KHL-es mogul eltüntesse egy szibériai munkatáborban :)

A penz beszel. Ha ezt a cikket csak ugy csip-csup vissza lehet vonni, akkor nagy baj van ebben a vilagban-nem mindha nem tudnam. Azt a kurvahetszetsegit neki! :(

Abban az egyben egyetertek az NHL-el, hogy minek vilagbajnosksag az Olimpia eveben. Ez ugynakkor azt is kellene jelentse, hogy az Olimpiara nincs kulon kvalifikacio. Aki abban az evben ott van az elitben az jatszik az Olimpian.

2014-ben az olympián ott lessz minden NHL-es!Erre mérget merek venni.Fasszel nem segnyalo,hanem gyenge IIHF-vezeto,aki nem nagyon ért a hokihoz,mégha van is valami hoki multja.Batman meg egy szarházi pondro.De nem sokáig,mert az oroszok annyi pénzt kinálnak adomentesen a játékosoknak,hogy majd az osszes orosz jétékos lelép az NHL-bol.Kovalcsuknak most kinálnak csak 2-3 évre tobb mint 30millio adomentes amarikai dollárt(Szentpétervár).Nehéz ilyen osszegre konkurálni az amerikaiaknak.Ugyhogy az orosz NHL-esek biztos ott lesznek.

Ahogy hallom, itthon is akadt némi "szervezési probléma"...

...és amikor nem lesz "A" vb, mi lesz a DIV I-el????????

@bagyula: Szerintem pont azért van értelme, amit Sobri is ír: az A-csoportos VB egy jól működő rendszer része, nem csak azokat kell kiszolgálni, akik világsztárokat akarnak látni. Másrészt, itt is sok vita volt erről, de szerintem a vébé akkor is érdekes, ha jópár nagy név nincs ott. Ráadásul szerintem a kanadaiak idén nem csak azért szerepeltek le, mert nem jöttek el a legnagyobb nevek (a maradékból is össze lehetett volna kalapálni 3 sokkal jobb csapatot), hanem mert elcseszték, rossz felfogásban játszottak, etc. Az amerikaiak dettó. Csak ilyenkor már nehéz nem arra gondolni, hogy ez sem volt véletlen... de akkor sem sokkal jobb a helyzet, ha csak utólagos pótcselekvésből szopatják az IIHF-et. Fasel nem nagyon tehet mást, mint tudomásul veszi az erőviszonyokat, bár azért direkt sem kell megrázni a pofonládát, vagyis nem kell ilyen cikkeket irogatni. A KHL sem tud (még?) versenyezni az NHL-lel, elsősorban marketingben, stabilitásban, történelemben, médiában. Egyszerűbben szólva csak pénzben tud versenyezni, de az nem elég. Persze, ha jönne egy új Jimmy Hoffa az NHLPA-nál, azért ezt a Bettman-t is meg lehetne izzasztani! :)))

pofonláda = pofonfa

@sakic: Erre könnyű válaszolni, nem lesz dívizió 1 sem.

@F. Kapus:
ezt le fordítaná valaki?

Ez kb úgy néz ki mint a gazdasági előnnyel való visszaélés minősített esete.
A szabad munkaerő áramlást egy demokráciában korlátozni nem lehet, de olyan klauzulát szerkeszteni, mely tiltja a munkaerőnek a nemzeti (nonprofit) szervezetben való fellépést azt lehet.
Az NHL mára sehol sem lenne a külföldiek nélkül.
Ha minden úgy zajlana, ahogy az NHL diktálná akkor a jégkorong ma sem lenne több, mint 6-8 ország úri passziója, ma 8-12 ország űzi ezt kiemelkedően, további 12-ben mozgat meg még számottevő támogatókat.
Megfelelő sportág fejlesztéssel a következő 15 évben lásd FIFA a jelenlegi tábor 80 fősre lenne hizlalható, de csak akkor ha valóban többpólusúvá válik.

@venegoor of hesselink: ühüm...

@woody74: www.webforditas.hu

@F. Kapus: Reménykedsz, hogy felhív Téged is a Bettman? ;-)

@kerusz: és cikk lesz belőle?

@promontor: Nem hív, mert Vancouverben tisztáztuk, csak Medvegyeven keresztül vagyok hajlandó tárgyalni vele :)

@Rettenet tábornok: Nyilván ez a válasz, csak ezzel, a hoki nemzetközi népszerűségét növelő lokális motivációs erő elveszik... csak egy példa: Palkivocsot, Majorosst mi a rák motiválná ebben az esetben...

@vaze: a világkupa nagyon is jó dolog, anno a canada kupát váltotta és nagyon nagy rangja volt. mindenki ott volt aki számított legyen az orosz, canadai, svéd vagy cseh.

A világbajnokságok ritkítása csak a nagyok érdekét szolgálja. Különösen azok a vesztesek, akiknek nincsen sok NHL-es játékosuk, de már stabilan Top Divisionben vannak: Svájc, Dánia, Norvégia, Fehéroroszország, Lettország.
Még talán örülnek is, ha négyévente a legjobb 7 válogatottból hiányoznak a NHL-esek, és idén kiderült, hogy egy ilyen világbajnokság nézettsége sem rosszabb.

@stero: de semmiképpen sem jobb, mint a vb-k egymásra épülő rendszere, márpedig most helyette akarják részben...

Azzal, hogy ilyet enged az IIHF megmutatta, hogy ők semmik, egy sakkfigura amit az NHL úgy tologat ahogyan akarja.

Kellene egy határozott NEM-et mondani, 1 évig viselni azután a rágalmakat, aztán a Bettman csávó sírva menne utána.

@F. Kapus: azért ezt olvasva már egészen más a leányzó fekvése. maximálisan egyetértek a cikkel, különösen azzal a résszel, mely a nemzeti ill. a nemzetközi szövetségek óriási szakmai és anyagi erőfeszítéseivel foglaklkozik az utánpótlásnevelés kapcsán. Ezt valóban illene valamilyen szinten kompenzálni.

@Walmer: Nyilvánvalóan. De az IIHF viselkedése sajnos nevetséges. Pofánvágták a nagygyereket, aztán elszaladtak, ahelyett, hogy állták volna az ütéseket. Ha fosol attól, hogy padlóra küldenek, akkor nem kell boxolni. Ezt célszerű az első ütés előtt eldönteni.

@F. Kapus: én nem hiszem, hogy ez az NHL-nek szólt volna. Ők nem tiltottak el senkit a vébén való részvételtől. Sokkal inkább a játékosok hozzáállását bírálta. Ezért nem is értem miért okoskodott Bettman. Mondjuk ez a faszi nekem óriási talány. Orrvérzésig védi az NHL érdekeit, de még ott is utálják, ha jól tudom. Leglábbis eddig minden olyan nyilvános fellépésén (csarnokokban) amit láttam kifütyülték és fújolták.

Én igazából nem értem a hisztériát. Felhányják, hogy nem hajlandóak elmenni a játékosok, de a klubjukban játszanának. De hát ez természetes, teszem azt a kollégám elhív segíteni házatépíteni, és azt mondom hogy nem, mert fáradt vagyok, nem fogja azt mondani de jó hogy dolgozni nem vagyok az :D. Ez most hülye példa, de tükrözi a lényeget. Hívnak nem mész a te bajod, nem értem miért kell ezen felháborodni. Igaz szerintem emiatt voltak jóval kevesebben a nézőtéren, de én azt mondom az ilyen néző nem kell. Én kifejezetten élveztem a vb-t (máramennyit láttam belőle), nem voltak unalmas meccsek, s nem azon filóztam végig, hogy de mi lett volna ha.
NHL iránti balhét se értem, nyilván jogosak a felvetések, és a sérelmek, de ettől még két különböző sorozatról van szó, és Bettman se vádolta meg Ovechkint hogy azért estek ki, mert a vb-n akar játszani, és csak Ő tehet róla.
Lehet jó rendezvény ezek nélkül is, és volt is. Az hogy bassza a csőrét a szövetségnek, hogy foghíjasak a székek én értem, de nem vádaskodni kéne. Sőt ha jól tudom ez a cikk még a VB alatt jelent meg, ami milyen fényt vet már a rendezésre :(.

Lassan változnak az erőviszonyok, én meg türelmetlen vagyok: egyelőre sztem csakis nemzeti/játékos szinten lehet valamit lépni, pl. ahogy Jagr lecseszerintette a távolmaradókat... a nemzeti szövetségeknek kellene olyan hangulatot teremteni (akár szabályzókkal is), hogy a játékosok akarjanak a vb-n játszani. (Pl kimondhatnák, hogy az olimpiai válogatottba csak olyan játékosok jöhetnek, akik korábban engedelmeskedtek a szövetségük vb-re hívó szavának, vagy legalábbis elfogadható indokkal maradtak távol. Persze evvel kockáztatják az olimpiai szereplést, de ha valóban ennyire vacak a helyzet, én egy olimpia erejéig bevállalnám - főleg, ha a nemzeti szövetségek ebben minél szélesebb körben egymás közt is megállapodnának.)