Lement tíz forduló az EBEL-ből, érdemes értékelni az eddig látottakat. A Sapa Fehérvár AV19 egyik legfontosabb nyári igazolását, Ladányi Balázst kérdeztük tapasztalatairól. A válogatott csatár több sorban is megfordult, játszott a két Vassal, Peterdivel, az első sor centereként is lehetőséget kapott. Két gólt lőtt, öt gólpasszt adott.

"Tetszik az EBEL, bízom benne, hogy egyre jobbak leszünk – kezdte a 11-es. - A rájátszásba jutáshoz elengedhetetlen, hogy hozzuk a sokak által kötelezőnek vélt mérkőzéseket. Ilyenek azonban igazából nincsenek ebben a ligában, sokszor borulhat a papírforma. Az első körben sem sikerült mindenkit legyőznünk, akit kellett volna, viszont két nagyon erős csapatot is meg tudtunk verni, ráadásul Villachban pontot szereztünk. Ezekkel a bravúrokkal állt helyre az egyensúly, de nem lehet mindig meglepetést okozni, ezért fontos a négypontos meccsek megnyerése, lehetőleg úgy, hogy az ellenfél ne tudjon pontot szerezni, mint tette azt Fehérváron a Medvescak vagy a Ljubljana. Kiegyenlített a mezőny, mindenki ellen van esélyünk, de mint bizonyítottuk, bárkitől ki tudunk kapni. Igaz, ezzel mind a tíz csapat így van." A szezon elején a remek felkészülési eredmények után akadozott a gépezet. Aztán a magyar bajnok magára talált, és ha szoros eredményekkel is, de a legutóbbi négy forduló mindegyikében pontot szerzett.

"Sokára találtuk meg a jó összeállítást, sőt azt gondolom, az igazi még mindig nincs meg. Sokan azt kérdezik, milyen az EBEL színvonala a francia bajnoksághoz viszonyítva. Tartom azt a véleményemet, amit még akkor mondtam, amikor csak néhány meccset láttam a tévében. A franciához képest kiegyenlítettebb a mezőny, de az ottani első öt csapat bőven beférne ide is. Azt viszont már tapasztalatból tudom mondani, az EBEL nem gyorsabb liga, mint a francia. Persze sokkal képzettebbek és nívósabbak a légiósok. De érdemes megnézni a francia válogatott játékát, semmivel sincs az osztráké alatt. Tehát a hazai játékosok tekintetében közel egyforma lehet a nívó a két bajnokságban. Néha azt veszem észre, hogy idén több időm van megcsinálni bizonyos helyzetekben valamit, mint tavaly volt. Összességében azért komoly bajnokság az EBEL."

A szezon eddigi szakaszáról a szurkolókéhoz hasonlóan Ladányi véleménye is vegyes. "Hiába az első tíz meccsen megszerzett tíz pont, a csapatnak komoly önkritikát kell gyakorolnia néhány mérkőzés miatt. A Medvescak ellen az első két harmadban mutatott játékunk, a sebesség és a korimennyiség gyatra volt, ez mindannyiunkra kivétel nélkül igaz. Az nem fér bele, amit a zágrábiak ellen nyújtottunk."

Tíz mecccsen hét pontot szerzett a támadó, ez kevesebb, mint ami tőle megszokott, és kevesebb, mint amit Franciaországan produkált. "Azért volt több pontom a franciáknál, mert ahogy említettem, csak a mezőny első fele versenyképes az EBEL-lel. A közepén és onnan lefelé gyengébbek a csapatok. Ellenük könnyebb volt pontokat gyűjteni. Az itteni utazások viszont a franciaországi tapasztalatok miatt nem fárasztanak annyira. Itt rövidebb távok vannak, ott utaztunk ezer kilométer felett is, volt túra, hogy az indulás utáni harmadnapra értem haza. Igazából nem is merném a vendégként elszenvedett vereségeket erre fogni, persze jobban át kell mozgatnia magát az embernek a többórás buszozás után, de nem mindig egyértelmű az ok, ha valamiért nem megy idegenben."

Új klubjában egyrészt a csapatba illeszkedés, másrészt a közönséggel való kapcsolat okozhatott volna problémát. De nem okozott. "Nagyon jól érzem magam a Volánban. A napokban voltam Szilassy Zoltán barátomnál, kérdezte, milyen itt játszani. Neki is csak jókat tudtam mesélni a csapatról és a társaságról. Beszélgettünk is az öltözőben, ha nem lennénk ilyen jó közösség, az első mélypont után már megettük volna egymást. Ezzel szemben nagyon simán átvészeltük azt az időszakot, nem martuk a másikat.

A székesfehérvári közönség sem fogadott rosszul. Hallottam, hogy néhány éve Horváth Andrást hogyan várták, kíváncsi voltam, velem mi lesz. Megmondom őszintén, még nem hallottam, hogy szidtak volna. Egy kivétel akadt, éppen legutóbb kaptam meg a lelátóról a szedd össze magadat felszólítást. Többet azért nem, mert valószínűleg látják, hogy ha nem is lövök be sok helyzetet, hajtok, robotolok megállás nélkül. Nincs szerencsém, az idegenbeli mérkőzéseken sokkal jobban megy a játék. Ha a Medvescak ellen csináltam volna egy 2+2-t, az sem lett volna irreális, de nem jött össze a befejezés, a passzaimat meg a társaim hagyták ki. Bízom benne, hogy a játékommal magam mellé tudom állítani a fehérvári közönséget. Nyilván van, akit nem fog sikerülni, őket is megértem. A célom nem is lehet az, hogy megszeressenek, azt szeretném, ha elismernének. Az az igazság, hogy jó ilyen közönség előtt játszani, örülök, hogy Magyarországon is öröm hokimeccsre járni, és ilyen nagy esemény egy-egy mérkőzés."

Ladányi szerint ez a csapat sokra viheti. "A rájátszást érő hely elérése abszolút reális elvárás tőlünk, mert még közel sem nyújtunk olyan teljesítményt, amilyen elvárható. Ha olyan játékot tudnánk hozni, amit Villachban mutattunk, a 6-7. helyen végezhetnénk, ki merem mondani. Az idő eldönti, hogy folytatni tudjuk-e a sorozatot. Mindenesetre jó csapatunk van, amelytől többet várok a következőkben, mint eddig. Lehet, hogy kiderül, lejjebb van a realitás, de még nem hoztuk ki magunkból a maximumot."

Az eddigieknél is több válogatott hokis játszik Fehérváron ebben a szezonban. Jogos a kérdés, nem okozhat-e gondot a nemzeti szelekció életében, ha például a Volánnál nem jól mennek a dolgok. "A válogatottal kapcsolatban semmi félelmem nincs amiatt, hogy majdnem az egész tavalyi keret itt játszik. Egyszerűen azért, mert sehol nincs leírva, hogy idén is innen kell mindenkit behívni a válogatottba. Feltételezem, Ted Sator nagyon jól tudja, egyáltalán nem kötelező ebből az egy csapatból válogatni. Hogy csak egy példát mondjak, a dunaújvárosi fiatalok nagyon jó erőben vannak, menetelnek a Mol Ligában. A nyáron láttam az edzésnaplójukat, hallottam, milyen munkát végeztek, nagyon jó fizikai állapotban vannak. Egyáltalán nem csodálkoznék, ha jó néhány poszton nem a Fehérvár tavalyi válogatottjait hívnák meg a keretbe. Akár a Dab.Doclerből, akár a másik kanadai edző által felhozott Mol ligás csapatból, a Starsból lehet meríteni, de Jánosi Csaba is jól megállta a helyét a világbajnokságon.

Tavaly sem tartottam fairnek, amikor sokan leszólták a Mol Ligát, mint alsóbbrendű bajnokságot emlegették. Ez egyszerűen nem igaz. Úgy látom, több helyen is nagyon komoly szakmai munka folyik, kanadai, tengerentúli szisztéma szerint, így Sator kapitány majdani elképzeléséhez is közel állnak az ott tanultak. Komoly csapatok és igen jó játékosok szerepelnek a Mol Ligában is. Elég megnézni a svájci vébén mutatott játékot, mindenki számára egyértelmű lehetett, hogy a Mol Ligából érkezett játékosok semmivel sem hoztak gyengébb teljesítményt, mint jó néhány EBEL-es hokis. Versenyképesek ők is. És várhatóan a kanadai edzők még többet fognak követelni tőlük, J. P. MacCallum munkája pedig kezd látványosan beérni, kár, hogy két évet elpazaroltak az újvárosi fiatalok az életükből. Tehát azért, mert az előző válogatottból itt vagyunk a legtöbben, biztos nem innen kell mindenkit elvinni Ljubljanába is."