Az idei NHL-átigazolási szezon egyik legnagyobb eseménye Marian Gaborik Minnesotából New York Rangershez kerülése. A 27 éves szlovák csatár álomszerződést írt alá. A trencséni hokis nem feledkezett meg szülővárosáról, néhány éve új jégcsarnokot épített, és több száz millió forintnak megfelelő összeggel támogatja a hazai jégkorong-utánpótlást. Mivel hokiakadémiájáról szóló cikkünk nyomán sok magyar fiatal jelentkezett a nyári táborra, a sztárjátékos meghívta a jégkorongblogot, hogy bemutassa birodalmát és elkoptatott kifejezéssel élve exkluzív interjút adjon nekünk.

Nem csoda, hogy Marian Gaborik a piac egyik legértékesebb áruja. Minnesotában lejárt a szerződése, korlátlan szabad ügynökké vált. Az átigazolási piac nyitásának napján rögvest lecsapott rá a liga egyik leggazdagabb csapata. Gaborik megbízható, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt, a jégkorongban ez az egyik legfontosabb ismérve a jó játékosnak. Az ötéves, évenként 7,5 millió dolláros keresetet biztosító szerződéssel egy csapásra a New York Rangers legjobban kereső játékosa lett, 27 éves korára a csúcsra ért, a világ legjobb bajnokságában a sztárok közé emelték. Az egész ligában csak hat játékos (Ovecskin, Crosby, Malkin, Eric Staal, Richards, Lecavalier) rendelkezik pénzügyileg az övénél előnyösebb szerződéssel (ha a fizetésiplafon-számítás módszerét vesszük figyelembe, és a szerződéséből hátralévő évek számával osztjuk a futamidő alatti összes jövedelmet). Ez a kiemelkedő gázsi nem meglepetés, ha figyelembe vesszük, hogy a 2004/05-ös lockout óta lezajlott négy szezonban mindössze hat olyan játékos volt, aki minden szezonban egypontos átlag felett teljesített. Ovecskin, Crosby, Dacjuk, Savard és Thornton mellett Gaborik a hatodik. Meg kell jegyezni, hogy 2005/06-ban még otthon játszott, ezért nem szerepel a névsorban. Tehát fantasztikus játékosok egész sora nem volt képes jobb teljesítményre Gaboriknál.

Tekintsük át a szlovák sztár csillogó pályafutását. A Dukla Trencin saját nevelésű játékosaként 16 évesen mutatkozott be a felnőtt extraligában. Élete első meccsén gólt lőtt. Alig töltötte be a 17-et, máris egy teljes felnőtt szezont hagyott maga mögött, 33 meccsen szerzett 20 pontja önmagáért beszél. 17 évesen az ifjúsági világbajnokság egyik sztárja lett. Szlovákia bronzérmet szerzett, Gaborikot beválasztották az All Star-csapatba, a legjobb csatárnak is megszavazták. Még ebben az évben a juniorvébére is kivitték, hat meccsen három gólt szerzett. Egy szezonnal később, tehát 18 éves korára kis híján egypontos játékossá nőtte ki magát a szlovák bajnokságban, 50 meccsen 46-ig jutott. Nem csoda, hogy a 2000-es NHL-draft előtt az első tíz közé várták. Végül DiPietro és Heatley mögött a harmadik helyen futott be, a Minnesota csapott le rá. Azonnal be is vetették, és bár az első szezonja akklimatizációval telt, az azóta NHL-ben töltött hét éve maradéktalanul igazolta kimagasló tehetségét. Noha az első négy szezonja alatt egyszer sem jutott egypontos átlag fölé, nem panaszkodott rá csapata. A második idény elején megszerezte első mesterhármasát, 2007. december 20-án pedig olyat tett, ami 1996 óta csak neki sikerült: öt gólt lőtt egy mérkőzésen. A mellékelt képen látható, társai ölükben vitték le a jégről. A gólokat is megmutatjuk:

All Star-gálára kétszer jutott el, 2003-ban és 2008-ban. 21 évesen megnyerte a leggyorsabban korcsolyázó hokis címét, 13,713 mp-es eredményénél azóta sem volt jobb. Az elmúlt szezonban egy súlyos sérülés után csípőműtéten esett át, így csak 17 mérkőzésre tudott beszállni. Ezeken ismét igazolta, semmi sem állíthatja meg, 13 gólt lőtt, 10 gólpasszt adott. 2008-ban egy ideig a Minnesota csapatkapitánya is volt. Hogy mindehhez az NHL-ben miket kell kibírni, arra csak egy példa másfél évvel ezelőtti találkozása Dominik Hasekkel, amely itt tekinthető meg.

A New York Rangershez igazolása sokáig lázban tartotta északi szomszédunk sajtóját, nem ritkán bulvárelemek is vegyültek a történetbe. Gaborik egy interjúban elmondta, Manhattanben szeretne élni, kíváncsi a US Openre, ha ideje lesz, ki is látogat, de a New York-i maraton kimarad az életéből. Miközben zajlott a nevét viselő nyári edzőtábor, néhány napra New Yorkba kellett utaznia, hogy elintézze a szerződése körül még nyitott kérdéseket. Az edzőtábort a saját maga által építtetett, szabványméretű csarnokban rendezték meg. A létesítmény négy éve készült el, 320-330 millió forintos beruházásban. Így az alig hatvanezres városban már több jégcsarnok is a helyi hoki rendelkezésére áll. Az épületban hat kétágyas hotelszoba is helyet kapott. A Gaborik-féle csarnokban kicsi, mintegy 150 fős lelátó van, az első emeleten, a kondicionáló teremben minden megtalálható, ami a jégkorongozók fizikai felkészítését szolgálja. A szintén az emeleten lévő, népszerű kávézó panorámaablakaiból a jégen történteket látni. Jelen cikkünk elkészítéséhez nagy segítséget nyújtott Sebestyén Tibor, aki Gaborikék magyarországi partnere, és Michal Krupa, korábban szintén kiváló jégkorongozó, a trencséni nyári tábor fő szervezője. Köszönettel tartozunk mindkettőjüknek.

Gaboriknál elsőként arról érdeklődtünk, mi kell ahhoz, hogy valaki rendszeresen ilyen eredményesen játsszon a világ legerősebb bajnokságában. "Kellően érettnek kell ehhez lenni. Egy bizonyos kor és tapasztalat szükséges hozzá, és olyan játékostársak, akik képesek segíteni a jó teljesítmény elérésében. Nélkülük nem megy. Persze, szükséges hozzá tehetség és jó képességek is, de ezek önmagukban nem elegek." Marian Gaborik nagyon együttműködő volt látogatásunk alatt, de az interjú készítése során érezni lehetett nyolcéves tengerentúli tapasztalatát. A kérdésekre röviden, tömören igyekezett válaszolni, lehetőség szerint egy kérdés szálait sem fűzte tovább.

Mint írtuk, a szezon végén egy csípőműtét után tért vissza, kevés meccset játszott. Erről is szót ejtettünk. "Azért csináltattam meg a csípőmet, hogy ne legyenek egészségügyi problémáim. Úgy tűnik, a műtét kiválóan sikerült. Most már egészséges vagyok, készülök a következő szezonomra. A műtétem után fel akartam épülni, nem kockáztattam. Nem teljesen gyógyultan sokkal könnyebb megsérülni, ezért hagytam ki a világbajnokságot is. Az olimpián természetesen már szeretnék újra a válogatott tagja lenni." Érdemes megnézni egyet a világhálón található rengeteg gólösszefoglalójából:

Hozzátette, nemcsak, hogy nem volt ott Svájcban, a vébén, de az első három mérkőzést, köztük tehát a magyarok ellenit, nem is látta. "Üzenetekben értesültem az állásról. Érdekes volt, meglepődtem, amikor olvastam, hogy a magyarok milyen kemény ellenállást tanúsítanak. A végén szerencsére sikerült nyernünk, és ez volt a legfontosabb. Sokszor nem egyszerű védekező csapat ellen játszani. Az ilyen ellenfeleket le kell rohanni a mérkőzés elején, nekünk ez a korai vezetésünk ellenére sem sikerült, nem úgy, mint a következő mérkőzésükön a kanadaiaknak."

A Gaborik-táborban most 25 magyar hokis vett részt, hét csapatból érkeztek. A trencséni nyári táborokról részletesen a közeljövőben külön cikkben írunk, de a nagy érdeklődés kapcsán felmerült a kérdés, nem gondolkodik-e abban, hogy egy-két hétre Budapesten is csináljon hokisulit. "Most nem, de ki tudja, mit hoz a jövő. Egyelőre az a célom, hogy ez a tábor hosszú távon jól működjön. Felépítettük a pályát, és úgy tervezzük, hosszú távon is itt lesz a központunk. Idén 6-7 országból jönnek hozzánk. Ukrajnából, Lengyelországból, Magyarországról, Romániából, Ausztriából, Horvátországból és Szlovákia minden részéből. Mindenkit szívesen látunk Trencsénben. Sok nyári hokistábor van Szlovákiában, de állíthatom, a miénk a legjobbak közé tartozik. Az a célunk, hogy ez így is maradjon. De ettől függetlenül, soha nem szabad azt mondani, hogy soha, elképzelhető, hogy a távolabbi jövőben akár Magyarországon is rendezünk hokistábort."

A szlovák NHL-sztárokra jellemző, hogy magas fizetésükből komoly részt fordítanak a hazai hokira, leginkább az utánpótlás-nevelés fejlesztésére. Gaborik 2004 decemberében hozta létre alapítványát. "Tehetséges gyerekeket támogatunk, különösen olyanokat, akik szociálisan hátrányos helyzetű családokból származnak. Korcsolyaoktatást szervezünk kisiskolások és náluk fiatalabb gyerekek számára, valamint hokitornákat. Nyári felkészítő táborokat tartunk a picit nagyobbaknak. 2005. augusztus 31-én nyitottuk meg ezt a pályát, ahol most is beszélgetünk. Kifejezetten az volt a célom, hogy javítsunk a gyerekek edzéslehetőségein. Örülök, hogy a pálya egész évben reggeltől estig tele van."

Gaborik elmondta, a szlovák játékosok összetartanak külföldön, arra a kérdésre is határozott igennel felelt, hogy rendszeresen tartják-e a kapcsolatot az NHL-ben játszók. Marian Gaborik már nem annak az aranygenerációnak a tagja, amelyik 2002-ben világbajnoki aranyérmet szerzett. Ő azokhoz tartozik, akik már nem a csehszlovák időkben kezdtek el jégkorongozni. Bár Magyarországhoz képest nincs okuk panaszra sem a létesítményhelyzet, sem a gyermekek és nézők közötti jégkorongos aktivitás tekintetében, a hoki és annak utánpótlás-színvonala lefelé ágazott az utóbbi húsz évben. Ráadásul az elmúlt néhányban különösen látványosan, minek nyomán megkérdőjeleződött a helyük az élvonalban, annak ellenére, hogy mind a mai napig kétségtelenül nagyon erős válogatottat tudnak kiállítani. Ennek okai leginkább a gazdasági helyzetben, az állami szerepvállalás visszahúzódásában és a társadalmi átrendeződésben keresendőek.

Gaborik nem köntörfalazott, amikor arról beszélt, miként látja a szlovák hoki, azon belül is az utánpótlás mai helyzetét. "Most nem túl jó a helyzet. Kicsi az a kör, akikből válogatni lehet, kevés a játékos, aki nemzetközi szinten meg tudja állni a helyét. Muszáj lenne kiemelten foglalkozni a fiatalokkal. Pénzt kell áldozni rájuk, versenyeztetni kell őket, fontos minél többször kemény kihívások elé állítani őket."

Magyar szálat is vittünk a beszélgetésbe. 2003/04-ben néhány mérkőzés erejéig a Dukla Trencinben melegített az NHL-szezonra, majd az egy évvel későbbi lockout alatt hosszabb ideig is hokizott nevelőegyesületében. Ekkor együtt szerepelt olyan játékosokkal, akik később a magyar bajnokságban játszottak. Anton Lezo ráadásul a trencséniek legponterősebbje lett, de a szezon közben Oroszországba távozott Jan Zlocha is kitett magáért, egypontos átlag felettit nyújtott. Juraj Kadlubiak 2004-ben érkezett a csapathoz. És ekkor bontogatta szárnyait az ifjúsági csapat egyik nagy tehetsége, Ladislav Sikorcin, aki még csak egy-, illetve négymeccses lehetőséget kapott. Meglepő módon később mind a négyen az Újpesti TE-hez igazoltak. "Lezo és Zlocha kitűnő játékosok voltak. Emlékszem rájuk, persze, jó volt velük játszani. Sikorcin nagyon fiatal volt még akkor, nem is volt meghatározó játékos, rá kevésbé emlékszem." Ettől függetlenül Marian Gaborik nagy örömmel értesült arról, hogy Sikorcin 24 évesen a Mol Liga egyik legnagyobb csatáregyénisége, akit az előző szezon után a magyar bajnokság legjobb támadójává választották.

Gaborikot végezetül az előtte álló feladatról kérdeztük. A New York Rangers sztárnak szerződtette. Ez nagyobb teher lesz, mint amilyen a Minnesotában volt? "Feltétlenül más lesz. Izgatottan várom már az új szezont. Szeretném, ha a Rangersben is meg tudnám ismételni a legutóbbi évek teljesítményét. Szerződtetésemkor halkan jegyezték meg a Rangershez közelállók, hogy a csapat 15 éve nyerte meg utoljára a Stanley-kupát. Remélem, előbb-utóbb lesz esélyünk megismételni a sikert. Nagyszerű társaim lesznek ebben." Befejezésül a remek csatár NHL-promóciós videóját ajánljuk megtekintésre: