Ha az idősebb játékosok maradnak a csapatban, újra megpróbálhatjuk a feljutást, el kell dönteni, mi legyen, nyilatkozta a hockeyfans.ch svájci szurkolói portálnak Diego Scandella, Pat Cortina magyar szövetségi kapitány egyik jobbkeze. Scandella, aki a svájciak számára azért érdekes, mert az Ambri-Piottánál dolgozik, egyéb érdekességeket is mond a "Pozitív a mérleg a kiesés ellenére is" című írásban, ezért csaknem teljes egészében közreadjuk az 1-2-es magyar–német után készült szöveget.

– Mi az összegzése a felkészülés és a vb alatt a csapattal elvégzett munkáról?

– Abszolút pozitív a mérleg, számomra és a csapat számára is. A legfontosabb, hogy a magyar válogatott számára nyilvánvalóvá vált, mekkora a különbség az A csoport és a divízió 1 között. Ez a tapasztalat nagyon fontos a további fejlődéshez.

– Megpróbálnak azonnal visszajutni?

– El kell döntenünk, mi legyen. A keretünkben elég sok idősebb játékos van, és pillanatnyilag nincs fiatal, aki a helyükre tudna lépni. Ehhez kell néhány év. Ha az idősebbek maradnak a csapatban, megpróbálhatjuk a feljutást, és akkor a fiatalabb játékosoknak is lehetőségük lesz tapasztalatokat gyűjteni a legmagasabb szinten.

– Milyennek látta a világbajnokság színvonalát?

– Általánosságban azt mondhatjuk, a legjobb hét-nyolc csapat olyan szinten játszik, amelyet a többiek nem tudnak elérni. A 9. és a 16. között is megvan a különbség. Ezt magunk is megtapasztalhattuk a saját bőrünkön. Míg a divízió 1-ben az idő 60-70 százalékában nálunk van a korong, addig itt ez legfeljebb 10 százalék volt. Ez azzal jár, hogy másképp kell gondolkozni játékosként. A csapat láthatta, mi kell mentálisan és fizikailag, hogy ezen a szinten is tartani lehessen a lépést.

– Hogy reagált a magyar válogatott a nehézségekre?

– Nagyon jól. Leszámítva a kanadaiak elleni mérkőzést, ahol az ellenfél más kategóriába tartozott, és az osztrákok ellenit, ahol a sok kiállítás kizökkentett minket a játékunkból, szinte minden találkozónk nyílt volt a legvégéig. A szlováktól a döntő gólt 13 mp-cel a vége előtt kaptuk, az 1-3-as fehérorosz vereségnél 6 perccel a vége előtt még 1-1 volt az állás, a németektől is csak 1-2-re kaptunk ki, és a dánokkal szemben is sokáig vezettünk, mielőtt a kiállítások megtörtek volna bennünket.

– Közvetítették a vb-t Magyarországon tévében-rádióban?

– Minden mérkőzést élőben közvetített a tv, a sajtó és a rádió képviselői is nagy számban itt voltak, rendszeresen beszámoltak az eseményekről. Óriási volt a lelkesedés az országban, senki nem várta korábban ezt a sikert tőlünk. Természetesen nem lehettek vérmes reményeink a bent maradást illetően, de ez sem törte le senkit. Láthattuk ezt a több mint 3000 Klotenbe elzarándokolt szurkolón, és azokon, akik ide, Bernbe is elkísértek bennünket. Az egész olyan, mint egy álom, amiért persze a csapatnak keményen meg kellett dolgoznia a felkészülés alatt.

– Önnek mint született kanadainak biztos csúcspont lehetett a Kanada elleni meccs.

– Természetesen egészen különleges volt számomra, már előtte is izgatott voltam. Néhány kanadai játékost személyesen is ismerek, és a helyettes csapatvezető is jó ismerősöm, a Spengler Kupán ő kért fel segíteni a kanadai csapat mellett. A szüleim nézték a tévében az összecsapást, és csak annyit mondtak, a rossz kispadon ültem.