A magyar válogatott hét évtized után ismét a világbajnokság elitcsoportjában játszhat. A hőskorban több vb-n is részt vehettünk, jártunk olimpián is. De nem igazán tartjuk mérvadónak a múlt emlegetését. Hiszen az, amire most készülünk, és ami egy napon belül bekövetkezik, nem hasonlítható semmihez. 70 vagy 45 évvel ezelőtt kedvenc sportunk még másmilyen volt. Nem kérdés, a nemzetközi jégkorong még soha nem volt annyira erős, látványos és szórakoztató, mint most. Nem kérdés, a magyar jégkorong még soha nem volt olyan jó, mint 2009-ben. Na de mire lesz ez elég az A csoportban?

Számtalanszor leírtuk már, honnan jutottunk hová mondjuk 1998 vagy 2000 óta. Esett szó C-ből B-be, majd A-ba kerülésről, a fedett jégcsarnokok és a hokizni vágyó gyerekek számának radikális növekedéséről, a fantasztikus eredményekről, a franciák korszakos legyőzésétől egészen a szapporói diadalig. Ezek az eredmények azt mutatják, a magyar válogatott évről évre fejlődött. 2001-ben Grenoble-ban jobb volt, mint 2000-ben, amikor feljutott a B csoportba. 2002-ben, amikor elkapta Norvégiát, jobb volt, mint 2001-ben. 2004-ben, amikor kis híján meglepte Kanadát, jobb volt, mint 2002-ben. 2007-ben, amikor legyőzte Svédországot, jobb volt, mint 2004-ben. 2008-ban, amikor feljutott az A csoportba, jobb volt, mint bármikor azelőtt.

Ahhoz, hogy a magyar válogatott bent maradjon a legjobbak között, sokkal jobbnak kell lennie, mint amilyen 2008 áprilisában Szapporóban volt. Erre van esély. Amikor Szapporó után először játszott a csapat, a novemberi olimpiai selejtezőkön, nem örülhettünk felhőtlenül annak, amit láttunk. Igaz, hogy gond nélkül elintéztük Szerbiát és Horvátországot, de a litvánok elleni meccsen néhány perc erejéig muszáj volt izgulnunk. Más kérdés, behúztuk azt is, pontosan úgy bántunk el a baltiakkal, ahogyan egy erősebbnek be kell darálnia a gyengébbet.

Aztán jöttek a rigai olimpiai selejtezők, és nem volt minek örülnünk szinte egyáltalán. A lettek ellen sanszunk sem volt, az olaszok ellen nem sikerült semmi, és bár az ukránokat kis híján fogtuk megint, a végén az is megfordult. Talán összeszedettebben játszottunk, mint novemberben Budapesten, de korántsem annyira, mint Japánban.

Persze nyilvánvaló, egy iszonyatosan megerőltető szezon közepén képtelenség olyan formát mutatni, amilyet egy vb-n ildomos elvárni inkább. Márpedig az Alba Volán EBEL-évadánál keményebbel magyar játékosnak még soha nem kellett szembesülnie, és sokkal nagyobbak voltak a kihívások a Mol Liga első szezonjában is. Több meccs, nagyobb tempó, sokkal több tapasztalatszerzési lehetőség itt is, ott is. És több fáradtság.

A magyar válogatott vb-felkészülése rosszabbul nem is kezdődhetett volna. Ifj. Ocskay Gábor tragikus halálával kiszállt a versenyből a csapat lelke és legjobb hokisainak egyike. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a játékosok és a szurkolók közül sokan úgy érezték, a csapat soha többé nem lesz olyan, előtte. De pontosan id. Ocskay Gábor volt az, aki már röviddel a történtek után azt mondta: a tragédia erősebbé is teheti a válogatottat. Amelynek az egyéb motivációkon túl, sőt előtt a 19-esért is küzdenie kell Svájcban.

Az edzőmérkőzések eredményeiből nem szerencsés messzemenő következtetéseket levonni, de mégis jelentenek valamit. A magyar válogatott felkészülési találkozói jól sikerültek. Első nekifutásra ismét sikerült legyőznünk egy világbajnokot (Magyarország-Finnország 4-3). Másodjára ugyan nagyot kaptunk a finnektől (0-6), de az utána következő két meccs a tavalyi világbajnokság 8. helyezettjével (4-3 és 4-1 Norvégia ellen) megint emelt a hangulaton és a várakozásokon. A végén az oroszok jöttek, tőlük 5-1-re kikapni nem szégyen, hanem szinte több, mint ami elvárható.

3 győzelem, 2 vereség (szkeptikusabban: 1 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség), kizárólag olyan csapatokkal szemben, amelyek papíron sokkal, de sokkal erősebbek nálunk, bármilyen összetételben játsszanak is. De ami ennél is fontosabb: a játék, ami a jégen zajlott, egyre színvonalasabb, pontosabb és dinamikusabb lett. Tényleg látszott meccsről meccsre: a magyar válogatott még soha nem volt ennyire felkészült.

Pat Cortina és segítői szerintünk a legjobb magyar válogatottat állították össze a világbajnokságra. A változás és a fejlődés jele az is, hogy nem két sor mellé kellett nagy nehezen összekaparni a harmadikat és a negyediket, hanem hatból-hétből kellett kiválasztani azt a négyet, amelynek tagjai Zürichbe utazhattak. Nem gondoljuk, hogy bárki is azért mehetett, mert járt neki az elmúlt évtizedekért. Hanem ezzel szemben azt gondoljuk, igenis azoknak a hokisoknak a rutinjára, tudására, fegyelmezettségére és összeszedettségére van szükség, akik megkapták, megkapják a bizalmat. De ha valakinek vannak is kétségei, akkor is: a személyi viták ideje átmenetileg lejárt. A folytatás akkor következzen, ha már tudjuk, mire voltunk így, ebben az összetételben elegendőek.

Nem győzzük hangsúlyozni: a dolgokat tendenciájukban kell nézni. A magyar jégkorong megy előre, akármi történik a vb csoportkörében és azután. Folyamatosan tanulunk, minden A csoportos perc segít abban, hogy még több tapasztalatot gyűjtsünk. Minden meccs ajándék. Semmi nem ér véget akkor sem, ha bent maradunk, akkor sem, ha kiesünk. Eredményeink alapján úgy tűnik, bekerültünk abba a 10-12 csapatos körbe, amelynek reprezentánsai jó helyen vannak akár az A csoport második felében, akár a divízió 1 feljutásra mindenkor esélyes élmezőnyében. Ezt a pozíciónkat kell megszilárdítani.

Az első három mérkőzés kemény erőpróba lesz. Előfordulhat, hogy mindháromszor rettenetesen megvernek bennünket, de az is, hogy meglepetést szerzünk. Nézzük az ellenfeleket. Szlovákia tavaly a kiesés elleni körben ragadt, biztos, hogy ennél többet akar, kerete is többre hivatott. Kanada gyengébbnek sejlik, mint 2008-ban, de más dimenzióban jégkorongozik, mint azok a csapatok, amelyek közé mi is tartozunk. Fehéroroszország évek óta a legjobbak nyomában van, igazi nagyokat is legyőzött már, veszélyes ellenfél, amelyet 5-ből 1-szer talán meg lehet lepni. De kétséges, hogy azt az 1 meccset le lehet-e hozni pont az A csoportos világbajnokságon.

És hogy mi jön a csoportkör után? Ha a középdöntő jönne, azt bátran tekinthetnénk minden eddigi csodánál nagyobb csodának. Ha a kiesés elleni kör, akkor két fontos momentum jut eszünkbe. Az egyik: nehogy a mienkkel szemben más csoportokban legyen meglepetés, és klassziscsapatok sodródjanak mellénk a vigaszágra. A másik: ha minden papírforma szerint alakul, akkor sem vagyunk különbek senkihez képest sem. A franciák nem jobbak nálunk, az osztrákok talán nem sokkal, a dánok vagy a norvégok éppen elegendővel ahhoz, hogy élesben csak bravúrral legyenek verhetők.

Ezzel együtt a cél a bent maradás. Maradjunk bent, az A csoportban vagyunk jó helyen. Jussunk fel, ott leszünk jó helyen, írtuk a szapporói divízió 1-es világbajnokság előtt. Bejött. Hátha most is. Ez a három szakember – mármint Pat Cortina, Diego Scandella és Énekes Lajos – és ez a két-három tucat játékos az elmúlt években elhitette velünk, hogy bármire képesek. De azért legyünk észnél: bármire biztosan nem.

Végezetül még egyszer: április 24-től, péntektől olyasmiben lesz részünk, ami sokáig teljesen elérhetetlennek tűnt. A magyar válogatott A csoportos világbajnokságon küzd a nagyokkal. Már pusztán az elkövetkezendő napokért érdemes volt hokiszurkolónak állni. És amiben egészen biztosak vagyunk: bármi történjen, lesz még elit-vb magyar részvétellel.

A magyar válogatott vb-kerete:

Kapusok: Budai Krisztián (Kezmarok, SVK), Hetényi Zoltán (Alba Volán 19), Szuper Levente (Alba Volán 19)
Védők: Ennaffati Omar (Tours, FRA), Horváth András (Alba Volán 19), Kangyal Balázs (Bp. Stars), Ondrejcik Rastislav (Alba Volán 19), Sille Tamás (Bp. Stars), Svasznek Bence (Bp. Stars), Szélig Viktor (Briancon, FRA), Tokaji Viktor (Alba Volán 19)
Csatárok: Benk András (Alba Volán 19), Fekete Dániel (Alba Volán 19), Holéczy Roger (Bp. Stars), Jánosi Csaba (Ferencváros), Kovács Csaba (Alba Volán 19), Kóger Dániel (Red Bull Salzburg, AUT), Ladányi Balázs (Briancon, FRA), Majoross Gergely (Bp. Stars), Nagy Gergő (Alba Volán 19), Palkovics Krisztián (Alba Volán 19), Peterdi Imre (Dab.Docler), Vas János (Brynas, SWE), Vas Márton (Briancon, FRA), Vaszjunyin Artyom (Alba Volán 19)

A magyar válogatott vb-felkészülési mérkőzései:

2009. április 2. Magyarország–Finnország 4-3
2009. április 3. Magyarország–Finnország 0-6
2009. április 6. Magyarország–Norvégia 4-3
2009. április 7. Magyarország–Norvégia 4-1
2009. április 22. Magyarország–Oroszország 1-5

A magyar válogatott csoportmérkőzései a vb-n:

2009. április 24. Magyarország–Szlovákia (Zürich-Kloten)
2009. április 26. Magyarország–Kanada (Zürich-Kloten)
2009. április 28. Magyarország–Fehéroroszország (Zürich-Kloten)

(A vb teljes programját az oldaldobozokban találják. A biztonság kedvéért röviden a lebonyolításról: a négy négyes csoport első három-három helyezettje a középdöntőben folytatja, két hatos csoportban. Ezekből a legjobb négy-négy megy a negyeddöntőkbe, az idén keresztbe játszás lesz, az 1.-k a 4.-ekkel, a 2.-ok a 3.-okkal csapnak össze, és így tovább. Aztán következnek az elődöntők, majd a döntő. A csoportutolsók a kiesés ellen küzdők csoportjába kerülnek, eredményeiket nem viszik magukkal. Mindenki játszik mindenkivel, a két leggyengébb kiesik a divízió 1-be. Ahonnét néhány héttel ezelőtt már feljutott Kazahsztán és Olaszország.)