A magyar jégkorong-válogatott a hőskorban, a második világháború előtt hétszer vett részt a vilábajnokságokon. A legnagyobb eredményünk egy Kanada elleni 1-1-es meccs volt. Az 1964-es olimpiára úgyszólván véletlenül kerültünk, meg is vert minket mindenki.

A magyar válogatott az 1930-as, 1933-as, 1934-es, 1935-ös, 1937-es, 1938-as, 1939-es világbajnokság és az 1964-es olimpia után játszhat újra az elitben.

1938. február 18-án játszotta a csapat a legnagyobb sikerrel járó meccset a prágai vb-n, ahol egyenlő ellenfélként 1-1-et harcolt ki az akkor egyeduralkodó Kanadával, úgy, hogy az előzmények alapján remélni sem lehetett hasonlót. A magyarokat nem is tartották jó helyezésre esélyesnek, és az egyetlen felkészülési mérkőzésen sem sikerült győzni a tapasztalatlan lettek ellen, döntetlen született egy csalódást keltő találkozón.

A selejtezőkörből továbbmentünk a litvánok és a románok legyőzésével (Svájctól és Lengyelországtól kikaptunk), aztán jött a német meccs, ahol csak egy szabálytalan góllal vesztettünk. Így csalódott csapat készült a kanadaiakra. Ezt az összecsapást 9000 néző látta, a magyar válogatott kezdőcsapatába Hircsák (kapus), Jeney, Barcza, Háray, Miklós és Róna került Lator Géza szövetségi kapitány döntése alapján. Csereként Pálfalvy, Margó és Szamos állt készenlétben.

A kanadaiak szerezték meg a vezetést a 7. percben McReavy révén, de a 14.-ben Miklós lekorcsolyázta Marshallt, továbbpasszolt Rónához, aki hihetetlen szögből lőtt, a korong a kapuba jutott. Kanada mindent megpróbált a győzelem érdekében, de nem tudtak keresztültörni a védelmen. Sokáig egyenrangú ellenfelek voltunk, sőt, a nagyobb lehetőségek is a mi oldalunkon maradtak ki, Jeney büntetőt hibázott. A vége felé elfáradtunk, ekkor Hircsák bravúrjaira is szükség volt. A végén Rónának volt még egy óriási helyzete, de a lövés pillanatában a védő szájon vágta, a ziccer kimaradt. Vastaps köszöntötte a csapatot a végén, a magyarok kiestek, de a címvédő elleni döntetlen a mai napig is a legjobb eredményünk világbajnokságon. A  csapat a 7. helyen végzett.

Utolsó vb-szereplésünkre éppen Svájcban került sor 70 évvel ezelőtt. A két rendező város egyike ma is ugyanaz, Zürich, a másik helyszín Basel volt. Egyetlen győztes meccsünket Zürichben játszottuk, 8-1-re vertük Belgiumot. A következőn, szintén Zürichben szoros csatában maradtunk alul a britekkel szemben (0-1). A következő négy mérkőzésen sorrendben az USA (0-3), Lengyelország (3-5), Svájc (2-5), ismét Lengyelország (0-3) volt az ellenfél. A mai napig utolsó világbajnoki mérkőzésünkre pedig 1939. február 11-én került sor, a német válogatottól kaptunk ki Zürichben 6-2-re.

Az 1964-es olimpiára a házigazda osztrákok, az A csoport nyolc csapata és a B csoport előző évi legjobb négy helyezettje közvetlenül kijutott. Az 1963-ban C csoportban második magyar válogatottnak a franciákkal (B/7) kellett volna selejtezőt játszania, akik visszaléptek, így a mieink mentek Innsbruckba. A 16 csapat először nyolc párban játszott a felsőházba jutásért. Nekünk a Szovjetunió jutott. Az eredmény tükrözte a két ország közötti különbséget, a szovjetek 19-1-re (8-0, 6-0, 5-1) győztek. Így az alsóházba kerültünk, ahol Olaszországtól, Ausztriától, Lengyelországtól, Norvégiától, Jugoszláviától, Japántól és Romániától is kikaptunk. 14 lőtt, 39 kapott gólunkkal utolsók lettünk.

űA magyar válogatott összes eddigi eredményeit itt és itt találják meg. Mindazoknak, akik a magyar hoki történetében jobban is el szeretnének mélyedni, ajánljuk a szövetség 80 éves  jubileumi kiadványát, amely Regős Péter szerkesztő munkáját dícséri.