HTML

Jégkorong

A világ legjobb sportja a határokon innen és túl, és mindenütt, ahol van.

Címkék

ahl (66) alba volán (453) átigazolások (243) ausztria (86) a csoport (408) bajnokok ligája (42) bajnokság (226) bajnokságok (82) bartalis (53) bp. stars (52) brassó (64) briancon (72) cortina (67) csehország (98) dab (43) dab.docler (315) divízió 1 (231) divízió 2 (49) döntő (128) ebel (1139) eht (76) eihc (93) elitserien (49) énekes (363) extraliga (59) fehéroroszország (50) fehérvár (609) felkészülés (183) felkészülési mérkőzések (182) finnország (145) fotók (45) franciaország (73) ftc (213) gömöri (43) hári (76) hc csíkszereda (85) hetényi (70) horvátország (40) hsc csíkszereda (87) ifjúsági (285) iihf (80) inline (109) interliga (44) játékvezetők (64) jégkorongmagazin (51) jesenice (42) junior (90) juniorok (200) kanada (97) khl (663) kóger (82) kölyök (55) kontinentális kupa (104) ladányi (105) légiósok (131) ljubljana (46) magyarország (561) magyar kupa (80) miskolc (187) mjsz (143) mol liga (975) nationalliga (132) németország (46) nhl (1598) női (96) nők (127) norvégia (45) ob 1 (173) ob i. (206) ocskay (107) olaszország (68) olimpia (119) olimpiai selejtezők (85) oroszország (132) pakk (41) playoff (137) primeau (55) rájátszás (360) románia (119) sator (53) sc csíkszereda (107) serdülő (78) sport tv (42) stanley kupa (40) steaua (41) svájc (77) svédország (161) szavazás (57) szavazások (43) szélig (75) szlovákia (193) szlovénia (105) szuper (107) thurston (43) u16 (61) u18 (291) u20 (168) ukrajna (57) utánpótlás (122) ute (185) válogatott (984) vasas (53) vas jános (111) vb (1471) videó (148) videók (494) világbajnokság (107) winter classic (51) Címkefelhő

Csak lézengünk napok óta a világban

2009.03.31. 11:47 F. Kapus

Ladányi Balázst, a Briancon légiósát Franciaországban érte az a hír, amely múlt héten megrengette a magyar jégkorong-társadalmat. A válogatott 11-ese őszintén beszél arról, miként érintették az események, hogyan képzeli a folytatást.

Ladányi Balázs soha nem játszott egy klubban Ocskay Gáborral, életük mégis negyed évszázada összefonódott. A korosztályos bajnokságok során végig ellenfelek voltak, de kamaszkoruk végén csapattársakká váltak, és azok is maradtak. A magyar válogatottban. Az ifjúsági szeelkció hónapokat töltött együtt, rengeteg külföldi úton vettek részt, a két klub közötti kezdeti erős rivalizálás okozta sebek csakhamar elmúltak, a kapcsolatok általában barátsággá változtak. Ladányit Grenoble-ban értük utol, kérdésekre sem volt szükség, a szavak és a gondolatok egymást követték.

"Azon az estén játszottuk le a bajnoki döntő első meccsét. Nagyon jól ment a játék, lőttem két gólt, Marci adott három gólpasszt, Viktor is remekül játszott. Másnap reggel fél hétkor betört a feleségem a szobába, mert én még aludtam, ő pedig a kicsivel fent volt már, és felolvasta Szuper Levente sms-ét. Nem akartam elhinni, bekapcsoltam a telefonom, és ömlöttek az üzenetek. Feldolgozhatatlan fájdalom tört rám.

Pedig most úgy gondolom, amikor megtörtént, még senki nem fogta fel, csak napokkal utána. És a neheze még hátravan. Amikor bemegyünk az öltözőbe, és nem lesz ott. Amikor felmegyünk a jégre, és nem lesz ott. Látom, olvasom azt a hatalmas elkeseredettséget, gyászt, amelyet Ocskay Gábor halála kiváltott Magyarországon. Pedig a többség csak a tévén keresztül, a lelátóról nézve ismerte őt. Így bárki el tudja képzelni, mit érzünk mi, játékosok, akik 25 éve ismertük egymást. 25 éve küzdünk egymással, egymás ellen, ellenfélként és társként. 25 éve meg nem fordult a fejünkben, hogy egyszer majd az A csoportba kerülhetünk, hogy egyszer már csak egy hónap választ majd el minket attól, hogy Kanada vagy Szlovákia válogatottja ellen szerepeljünk a világbajnokságon. Sokan elértük életünk álmát, és ez a tragédia az egészben, hogy valaki közülünk nem lehet ott. Valaki közülünk elment azért, amiért küzdött. Ráadásul a névnapján, napra pontosan egy hónappal az álmai beteljesülése előtt.

Azt hiszem, a magyar jégkorong-válogatott játékosaira Cortina kapitány találta meg a legjobb kifejezést, talán Szapporóban. Azt mondta, ez egy kis család. És ez a csapat tényleg az. Együtt küzdöttük végig az egész életünket, családtagként szeretjük egymást. Most egy családtagot elveszítettünk, így már soha nem lesz olyan a hangulat, mint ezelőtt. Amikor a szurkolók odahaza sírva fakadnak, ha Gáborra gondolnak, akkor érdemes végiggondolni, mennyit érintkeztek ők Gáborral hozzánk képest. Egész egyszerűen nem találjuk magunkat, csak lézengünk napok óta a világban. Mindannyian akkor fogjuk majd fel az egészet, amikor Palkó mellett nem ő lesz a jégen a finnek ellen.

A válogatottság lemondása persze felmerül az emberben, mert először mindenki arra gondol, így semmi értelme az egésznek. Remélem, egy dolog visszatart ettől mindenkit: az, hogy ő biztos nem ezt akarná. Normális szavak nincsenek erre, de Gábor biztosan azt akarná, hogy menjünk ki, és küzdjünk teljes erőbedobással. Ennek a generációnak már kevesebb van hátra a jégen, mint amennyi mögöttünk van. Szélig Viktor mondta nekem nemrég, ő már úgy fogja fel a dolgokat, hogy már minden nap, minden mérkőzés egy ünnep a pályafutásunkból hátralévő időben. Hát ünnep többé biztosan nem lesz.

A második meccset azon az estén kellett lejátszanunk, amikor a hírt megkaptuk. Előző nap simán vertük a Grenoble-t, ám ekkor csak lézengtünk a jégen. A meccs előtt odajött hozzám az ellenféltől Mitja Sivic, aki szlovén válogatott, és tavaly itt játszott nálunk. Tudott a dolgokról, részvétét és sajnálatát fejezte ki. Viktort egy brianconi szurkoló a második meccs előtt zombihoz hasonlította, úgy nézett ki szerinte, ha jól emlékszem, a honlapunkra be is írta ezt. Ez is jelzi, szerdától kezdve semmi sem olyan, mint előtte volt.

Azt tervezzük, hogy ha lesz is ötödik meccsünk kedden (Ladányi Balázzsal akkor beszéltünk, amikor Grenoble-ban még a negyedik mérkőzésre készültek – F. K.), akkor is egyből autóba ülünk, és rohanunk haza, mert Gábortól méltóképpen, a temetésen szeretnénk elbúcsúzni. Nem érdekelne minket a francia arany és annak ünneplése sem. (Azóta kiderült, nem kell kapkodnia franciaországi magyar légiónak. Információink szerint hétfőn este indultak haza, így biztosan megérkeznek – F. K.) Gondolkodni sem kell, aggódni sem érdemes, Ocskay Gábort nem lehet pótolni, mert nincs senki, aki pótolni tudná. Ezt a kérdést le kell zárni. A válogatott az utolsó tíz évben 11-12 emberre épült, a többiek cserélődtek mellettünk. Ezért sem szabad most senkinek gyengének lennie és lemondania a válogatottságot. Ez nem tiszteletlenség Ocskay Gáborral szemben, egyszerűen ő is azt akarná, ahogy már mondtam is, hogy küzdjünk helyette is.

Láttam egy műsort a tévében, ami arról szólt, hogy a nagy tragédiák után a csapatok mindig képesek erőt meríteni az eseményekből. Ha jól emlékszem, Zavadszky, Fehér, Kulcsár, Kolonics és Cozma példáját hozták fel. Ocskay Gábor esete teljesen más. Mi nem egy csapattársat vesztettünk el, hanem jóval többet annál. Családtagunkat és vezérünket, a legjobb játékosunkat, nagyon jó barátot. Lehet, amire odaérünk, tudat alatt vagy észrevétlenül leszünk olyan állapotban, hogy ebből építkezzünk. De most azt gondolom, egyáltalán nem biztos, hogy mi ebből erőt tudunk meríteni. Nem is tudom, mi lesz, komolyan mondom."

24 komment

Címkék: gyász ladányi briancon ocskay

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Elhiszem minden szavát Balázsnak,az Ö helyébe én se tudnék másképp viselkedni.
Nagyon nehéz most nekik, az egész csapatnak,de én bizok benne hogy 3 hét alatt fognak eröt kapni hogy bebizonyitsák igenis ilyen állapotban is tudnak jol hokizni,tudnak erönfelettit mutatni!!!
Kitartást,és részvétem a család minden tagjának!
Nincs nap h ne szökne könny a szemembe:S
Igen, igaza van Balázsnak. A Csicsó előtti legfrissebb esetre, Cozmára visszagondolva: ott a fájdalom, gyász és elkeseredettség mellett felháborodás és düh is munkált mindenkiben, mert volt kik ellen. Mindez együtt erővé állhat össze. De most csak az Istennel pörölhetnénk, de ott nincs apelláta. Itt csak gyász van, fájdalom, az, hogy a közös álom már nem lehet mindanki közös álma. Hogy minden más, és semmi sem ugyanaz, ami-amilyen volt. Hogy a magyar hoki ünnepe következett volna, ha háromszor kapunk egy tizest, akkor is. Most pedig katarzis akkor se lehet, ha végiggázolnak a fiúk a mezőnyön, jó, direkt túloztam.
Drága srácok, legyetek ugyanolyan nagyszerű emberek, mint eddig voltatok, csak ennyit kívánhatok. Szorítsátok össze a fogatokat. Eztán már csak mi sírunk, helyettetek is. Majd a legvégén, együtt, közösen...
Azért az nagyon jó, hogy hárman vannak kint! Így talán tudnak segíteni egymásnak...
Szomorú de igaz szavak amiket Godó mond...
Kár a sok felesleges okoskodás a TV-ben!
Teljesen felesleges Koló vagy Cosmá esetével összehasonlítani a dolgokat!

Ez a helyzet olyan, mint ha az Aranycsapatból Puskást veszítették volna el!!!
Hetedik jatekoskent lesz jelen a palyan, a szivunkben visszuk el Svajcba.
Kossuthon az interjú Gábor édesapjával:

real1.radio.hu:8080/ramgen/kossuth/2009/03/31/2009-03-31-k08.rm?start=0:35:00.0

Istenem, de kemény ez, pedig már kezdtem összeszedni magam..

Kívánok neki rengeteg erőt és kitartást, hogy sikerüljön neki továbbépíteni, amit elkezdett.
Azért én kezdem megunni a sebek nyalogatását, valaki a válogatottban vegye már észre magát.. Gabi a kedvenc játékosom volt, egy hétig szó szerint sirattam, de ott van pl. az Öreg, aki szintén a munkába temeti magát, nem pedig az apátiába. A jégkorong válogatott Ocskay nélkül valóban nem lesz már a régi, de ez pusztán csak a jelenlegi és a jövő generáción múlik, hogy ne legyen jobb.. Egyszóval reszkess Európa (meg persze Kanada) mert lassan itt vannak a Mi fiaink!!!
Ja, és ezt a kommentet elsősorban nem a T. nyájas olvasóknak, hanem a csapatnak írnám, hátha olvassa valaki...
Szorítok a válogatottnak, hogy erőt merítsenek a tragédiából, és méltóképp képviseljék kis hazánkat, ha más nem, Gábor emlékéért küzdjenek, mint a megvadult bikák. Svájcban is ott leszek, remélem, elmegy a hangom, annyit kell majd üvöltenem, hogy "GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!".
@mike80: szerintem ez volt Balázs első nyilatkozata. Én sem ismerhettem - sajnos - személyesen Csicsót, de még én is csak lézengek a világban...

Tegnap este láttam pár játékost itt káposztáson, a csarnok előtt. Vegyes hangulatot éreztem "közöttük": gyász, de az élet megy tovább. Félve pillantottak a képre a falon, az égő gyertyákra...

Biztos gyerekes dolog, de az életem során egy csomószor Csicsóhoz hasonlítva igyekeztem megoldani valamit, amikor erőre, lelkesedésre volt szükség. Ő volt ilyenkor a mintakép...

Szó sincs sebek nyalogatásáról... A többi igen: "reszkess Európa"...
Én is próbálok erőt venni magamon bár elég nehéz még mindig, mindenestre a fiúknak erőt és kitartást a Csütörtöki és az azt követő meccsekhez is,én ott leszek Csütörtökön és szorítok nektek.
@ulrik: Emlékezni szükségszerű, de a múltból (tudom közhely) nem él meg az ember, és -sajnos- Gábor már csak fentről segíti a csapatot. Igenis az Ő életútja, nagysága emelheti a magyar hokit még magasabbra, ha ezt kicsik/nagyok komolyan veszik, mint elsődleges célt. Az öltöző bejáratán a "légy alázatos" kifejezést anno kevesek játékában láttam, holott a csapat sikeres (volt). Ocskay mindíg feltüzelt állapotban játszott, ezért szimpatikus rengeteg ember számára. Ez adjon erőt minden magyar hokisnak, mert a célok nélkül nincs eredmény... (na én spec. ezt értettem a sebek nyakogatásán)

De valószínűleg majd mindenben közös a nevező, csak a vérmérsékletünk más:-))
Godónak igaza van, Csicsó is azt akarná, hogy küzdjenek helyette is...az a legszörnyűbb, hogy akármilyen nagy sikert aratnak, nem tudnak neki teljes szívből örülni...
@mike80: igen, alapvetően igazad van. De szerintem itt még nem beszélhetünk múltról, ez még a jelen.

a cél ott lesz mindenki előtt, ebben biztos vagyok.
Én csak azt remélem h a csapat lelkileg jobban lesz...szó sincs erőmerítésről...teljesenelhiszem amit Balázs mond...az egész magyar hoki egy kis család...nehéz lesz...a mai napig képtelen vagyok felfogni...csak élem az életem és néha belémhasít...hihetetlen...
webcast.tv2.hu/mokka/index.php?m=video&video_id=392658

Ocskay Zsuzsa és Ganxta a TV2-ön. Nem túl sokatmondó riport, de ha valakit érdekel...
Egy vezérét vesztett csapattól óriási bravúr lenne a VBn minden pont, minden győzelem...reméljük sor kerül ilyenre! Nagyon hiányzol nekünk Gábor! :'(
nem okoskodni szeretnék de csak a fájdalom beszél most Balázsból!az ember elsö reakcioja a sokkbol h mindenek vége és semminek nincs értelme!nem tehetik meg Gábor miatt sem h ilyen lemondok legyenek!én tudom h a veszprémi csapatnak sem volt könnyebb...tudom h összeszedik magukat...és érzik majd h mindenkivel szembe elönyük van mert 1el többen lesznek a jégen...tölünk meg harsog majd a RIA-RIA HUNGÁRIA
Hiaba a sok pelda a multbol es a kozelmultbol, hogy Cosma, Kolonics es a tobbiek eseteben a tragedia feldolgozasa adott plussz erot a csapattarsaknak, akkor sem hiszem, hogy egy nagyszeru jatekos elvesztese kello aldozat lehetne ahhoz, hogy megszerezzuk ezt a plusz erot. Tobbet ugysem adhat, mint amennyit vesztettunk. 4-5 eve rajongok a magyar jegkorongert, 4-5 eve ismerkedek meg csak a nevekkel es a csapatokkal. De Ocskay Gabor elvesztese mind kozul a legerzekenyebben erintett. Mert itt en is ezt erzem, hogy ez a kozosseg eppen olyan, mint egy csalad. Nem lehet jobban kifejezni. Mert en itt nagyon jol erzem magam. Es most nagyon hianyzik CSICSO! Belegondolni sem tudok, hogy nektek, csapattarsaknak, akik mar 25 eve ismeritek, jatszotok vele, nektek milyen erzes lehet ez. Szornyu. De tudnotok kell, hogy mi mellettetek allunk, habar tudjuk, ez most vajmi keves vigasz. De idovel csak a szep emlekek maradnak. Vigyazzatok magatokra! Csutortokon talalkozunk.
"Csak néha fut fel a pupilla néma
függönye. Ekkor egy kép beszökik,
átvillan a feszült tagokon és a
szívbe ér - és ott megszünik."
Isten Veled drága Csicsó!
Sajnos nem tudok ott lenni a temetésen, de lélekben ott leszek, az irodámban pedig gyertyát gyújtok Gábor emlékére.
Egyvalami jutott eszembe, ami enyhíti a gyászomat, de nem írom le mert csak az érthetné, aki személyesen is ismer, aki nem, az esetleg félreértené, én pedig sem magyarázkodni, sem vitát szítani nem szeretnék.

Gábor, köszönöm neked, hogy láthattalak játszani, köszönöm, hogy távolról része lehettem annak, ami a legfontosabb volt neked ezen a világon. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy minden meccs előtt körbekorcsolyáztál a kapu előtt összegyűlt csapat háta mögött, megpaskolva a fiúkat. Elmentél és itt hagytál bennünket magányosan. Elengedted a kezünket, pedig nagyon nagy szükségünk volt Rád! Nem csak a tudásodra, hanem főleg emberségedre, barátságodra.
Gábor, kérlek, vigyázz ránk odafentről, ugyanúgy, ahogy tetted míg velünk voltál! Cserébe mi soha nem fogunk elfelejteni!

Isten nyugosztaljon, Gábor!
süti beállítások módosítása