A szűk kerettel rendelkező, félig amatőr játékosokból álló UTE két meghatározó játékosa, Zlocha és Berta hiányát feledtetve nyerni tudott Székesfehérváron. Komoly indulatok támadtak a mérkőzés előtt, de végül példamutatóan viselkedett mindkét tábor, egymás csapatait, egymást is megtapsolták. A két vezetőedző részletes értékelése következik.

Énekes Lajos (Alba Volán): "Olyan Alba Volánt láttunk, amely azt hitte, hogy már a mérkőzés előtt megnyerte a találkozót. A hatvan perc során ez kellőképp párosult fegyelmezetlenségekkel is. Ez abból is látszott, hogy öt a három és öt a négy ellen nem kaptunk gólt, helyzet sem nagyon volt az UTE előtt, mert akkor rá voltunk kényszerítve a fegyelemre. Súlyos hibát követtek el a játékosok, olyan butának nézték az UTE-t, hogy megint hagyták, hogy előnybe kerüljön. Hárommal elengedtük őket, pedig biztos volt, hogy harmadszor nem rontják el a kínálkozó lehetőséget. Nem elég a meccs előtt fogadkozni, a mérkőzésen kell hajtani megállás nélkül.

Ráadásul nagyon fegyelmezett Újpesttel találtuk szemben magunkat. Ha ezek után nem találunk vissza a helyes útra, ha ez a pofon sem volt elég, akkor semmi sem az. Kilencből három harmadot nyertünk meg az UTE ellen, ez elég nagy szégyen. Biztos, hogy én is hibás vagyok, mert nem tudtam annyira kemény lenni a játékosokkal, amennyire kellett volna. Pedig nem az elvárás magas, bár tegyük hozzá, nem is alacsony. Az elvárás teljesen reális. Ehhez csak be kell tartani azokat a szabályokat, amik a játékunkat alkotják, mert ezek nélkül nerm lehetünk eredményesek. Az újpestiek a belüket lógatták, úgy hajtottak. Minden UTE-játékosta igaz ez. Olyan fegyelmezetten játszottak, hogy ez elég volt kedden ellenünk a várva várt sikerhez."

Pék György (UTE): "Ez a küzdés és a szív diadala volt. Mertünk nagyot álmodni, és álmunk valóra vált. Az első és a második harmadban látottak alapján teljesen egyforma két csapat küzdött a jégen. A harmadik harmadban már csak szétszedni akartuk a Volán játékát. Nem titok, ölni akartuk a játékot, gyors cserékkel operáltunk, tilos felszabadításokra lőttük a korongokat. Három sorról két sorra váltottunk, majd vissza háromra. A célunkat elértük, fantasztikus csapatteljesítményt nyújtottunk.

Az első harmadban dinamikus letámadással gólt akartunk elérni, minél hamarabb. Nagyon fontos volt, hogy mi szerezzünk vezetést, mert tudtuk, ha nekünk kell az eredmény után szaladni, akkor nagy arányú vereség lehet a vége, akkor ki kell nyílnunk. Nem tettük, nagyon zártak voltunk, és ha nem vagyunk ilyen rutintalanok, ennyire túlpörgöttek, már akkor kétgólos előnyünk van. Teljesen jogosan érvénytelenítették gólunkat, sokan voltunk a jégen. A harmadik harmadra úgy jöttünk ki, hogy inkább megdöglünk a pályán, de innen akkor is győzelemmel megyünk haza. Az egész rájátszás legcsodálatosabb eredménye részünkről az a hihetetlen összetartás, ami a csapaton belül tapasztalható.

Ha már itt tartunk, akkor annyit a bíráskodásról hadd monfjak el, bárki láthatta a mérkőzésen, milyen az, amikor a világ élvonalához tartozó bajnokságban vezet valaki. Nem akar főszereplővé válni, hagyja, hogy a játék folyjon a saját medrében, csak az egyértelmű szabálytalanságoknál állít ki. Az apró-cseprő szúrkapiszkákat nem is veszi észre. A kiállításainkat hatalmas küzdőszellemmel tudjuk kibírni, ha sokat kapunk, úgy sem. Persze, megadhatóak voltak az újpesti meccsen is azok, amiket a játékvezető akkor befújt, de nem voltak hokikiállítások. Most már még nagyobbat álmodunk. Azt gondolják a fiúk és mi is, ha egyszer sikerült ez a bravúr, miért ne sikerülhetne még egyszer?"

A sérültek állapotáról is kérdeztük a vezetőedzőt. "Berta bemelegített Fehérváron, de jelezte, a dereka nem bírja a terhelést. Meglátjuk, két nap mire lesz elég . Zlocha szerdán jön vissza hozzánk, a szlovák válogatott orvosa kezelte, leszívta a vizet a térdéből. Ha egészségesnek nyilvánítják az orvosaink, akkor csütörtökön játszhat. Ha nem, Kiricsenko fogja pótolni, aki a többiekhez hasonlóan fantasztikus munkát végzett kedden."