Soha nem szabad lebecsülni az ellenfelet. Észtországot végképp nem. Makrovékat csak teljes erőbedobással játszva győzhetjük le. Ezt nagyon komolyan mondjuk.

Kezdjük azzal, hogy felidézzük, miként szerepelt Észtország a legutóbbi divízió 1-es vb-n. Már ezek után sem lehetünk nyugodtak vasárnapi esélyeket illetően. Ne abból induljunk ki, hogy a kínai csoportban a negyedik helyen végeztek, nézzünk mélyebbre.

A franciák például tavaly nem izgatták magukat az észtek miatt, és ki is kaptak tőlük a nyitó találkozón, büntetőkkel, 4-3-ra. Az észt siker értékét emeli, hogy a franciák a vereséget követően mindenki mást letaroltak, és feljutottak az A csoportba. De az észtek is igen jól folytatták. A kazahoktól 2-1-re kaptak ki, Kínát 5-4-re verték, ez mondjuk nem túl fényes siker, de siker. A két utolsó meccsen egyaránt 3-4 arányú, hosszabbításos vereség következett, Hollandia és Lengyelország legjobbjaival szemben. Nem könnyű őket legyőzni, az látszik. De persze az is, hogy nem verhetetlenek.

Két legmagasabban jegyzett játékosuk kétségkívül Andrei Makrov és Lauri Lahesalu. Makrov tudásáról elég annyit mondani, hogy a CSZKA Moszkva csapatában nevelkedett. Később orosz és finn másod-harmad osztályú csapatokban szerepelt, majd Fehéroroszországban stabil élvonalbeli játékossá vált. Ponterős csatár. 2007-ben is ő volt a házi pontkirály. Öt találkozón hat gólt lőtt, adott egy gólpasszt is. Lahesalu védő, és sok újat nem mutathat csapatunknak, a francia élvonalban sokszor játszott a Briancon ellen. Ladányiék jól ismerik. Igaz ez fordítva is.

Két meghatározó játékos hiányzik az észt csapatból. A vb-re nem jött el a másik legjobb csatáruk, a talán legjobb észt, Toivo Suursoo. A 33 éves szélső a napokban lett dán bajnok a Herning csapatával. A sikerben meghatározó szerepe volt, sok gólt és gólpasszt jegyzett a döntőben is. Suursoo nagyon neves klubokban játszott, tavaly az Amur Habarovszk alkalmazottja volt, játszott a svéd, a finn, a fehérorosz és a lett élvonalban is. Nem beszélve másfél szezonnyi AHL-ről. Nagy könnyebbség az ellenfeleknek, hogy hiányozni fog Szapporóból.

Ne potyogtassunk könnyeket azért sem, hogy nem láthatjuk Dmitri Suurt a jégen. A kemény védő szintén az észt hoki korszakos egyénisége.

Az észt válogatott a legutóbbi vb-ig elég sok klubból állt össze. Nagy változás történt azonban 2007-ben az ország hokijában. Létrejött az első profi csapat, a Tartu Big Diamonds. Rengeteg válogatott játékost igazoltak, és rögvest beneveztek a lett élvonalbeli bajnokságba. Lettország voltaképpen az A csoport középmezőnyébe tartozik, ezért ezt a pontvadászatot helyénvaló tisztelni. A tartuiak helytálltak. Nem az az érdekes, hogy a hétcsapatos mezőnyben csak hatodikok lettek, hanem az, hogy 42 meccsen 16-szor nyertek, és 51 pontot gyűjtöttek, gólarányuk pedig alig volt negatív.

A klub nagyon igényes honlapjáról angolul mindent megtudni. Innen kiderül, hogy a 2007. májusában gründolt csapat hároméves célkitűzései nagyratörőek, már-már az álom kategóriájába sorolhatóak. Ilyeneket írnak: a lett ligában dobogóra kerülés, a 2008/09-es szezonban a finn másodosztályban indulni, majd feljutni a legfelső ligába, az észt válogatottat magasabb szintre segíteni, A csoportba juttatni, már a szapporói vb-n. Bár egyikben sem nagyon hiszünk, maradjunk annyiban, a legutóbbin kívül mindenhez sok sikert kívánunk nekik.

A Tartu Big Diamonds adja a válogatott gerincét, 12 játékos érkezett onnan. Az IIHF honlapján szereplő hivatalos és végleges keretben velük együtt 18 légiós szerepel (ha a jelenleg klub nélküli, de a szezont az orosz harmadosztályban töltő Nekrassovot is ide számítjuk), mindössze négy játékos érkezett észt klubból.

A csapat pénteken indult útnak Észtországból. Az akklimatizáció nem lesz egyszerű számukra, és a körülmények sem lesznek otthonosak. A mérkőzés előtti napon nem is edzettek, legfeljebb a nyitó nap délelőttjén lesz módjuk kipróbálni a szapporói jeget.

A 2008-as évben eddig kellemesek észt hokiélményeink. Ifjúsági válogatottunk Tallinnban lett divízió 2-es világbajnok. A fiatalok otthonukban megverték a balti állam legjobbjait. A magunk részéről az ottani 3-2-t elfogadnánk végeredménynek. Már csak azért is, mert a két válogatott legutóbbi mérkőzésén, 1999-ben pont ennyire kaptunk ki tőlük.

Előre bocsátjuk, az észtektől kikapni nem szégyen, nem megalázó. Ők minden csapat ellen esélyesek, és bármelyiktől kikaphatnak. Akárcsak mi. Egy vereség tőlük legfeljebb csak váratlan esemény lenne. Legalábbis szerintünk. De készüljünk inkább a győzelemre. Kell az, hogy megjöjjön a lendület.