Múlt kedden ért véget a történelmi magyar sikert hozó divízió 1-es junior jégkorong-világbajnokság Rigában. Hagytuk néhány napig ülepedni az élményeket, csak azután hívtuk fel Pék György szövetségi kapitányt. Akit arra kértünk, tekintse át velünk a kint történteket, hadd nézzünk a jövőbe közösen.

Gratulációnkat követően a szövkap elmondta, nem szívesen tette volna fel a pénzét egy fogadóirodánál a bennmaradásra. Az előjelek nem voltak pompásak. Elsősorban még sosem sikerült megkapaszkodni a d1-ben. Előzetesen a franciákat és a briteket ítéltük esetleg verhetőnek. Ám a britek csapatáról semmi nem tudtunk, csak azt, hogy az előző évben kis híján A-csoportba jutottak. A franciáktól meg 9-1-re kaptunk ki a felkészülés során, és bár igaz, hogy támogatta őket a hazai bíró, de ez akkor is tetemes különbségnek látszott.

Aztán mégis simán vertük mindkettőt. A kapitány elmondta, a srácok nagyon meg akarták nyerni a zárónapi szlovén meccset is. Nem minden mindegy alapon játszottunk, és az első harmad után elérhető közelségbe került a bronzérem. Ettől sajnos görcsösek lettek a srácok, így Pék. Kihagytak két tiszta szólót, szerencsénk sem volt, egy kapufa és egy gólvonalon pattogó lövés jelezte ezt.

Ezután a kép árnyalásába fogott a mester. Sajnos nagyon szűk keretből tudunk válogatni, mondta. 20-21 játékosunk van, akik megütik a nemzetközi szintet, a többiek jóval gyengébbek. Egész évben összesen egy hét jutott a felkészülésre, közvetlenül a vb előtt. Ez a csapat most szétszéled, és nem is biztos, hogy valaha együtt játszhatnak. Jövőre a keretből hatan lehetnek ott a juniorvébén: Kóger, Magosi, Maklári, Mestyán, Nagy G. és Orbán.

Megkérdeztük Pék Györgyöt, tudna-e ajánlani Pat Cortina felnőtt szövetségi kapitány figyelmébe játékosokat. Előbb szabadkozott, hogy nem akar más munkájába beleszólni, de nagy nehezen rábeszéltük, hogy kimondja: ha ő lenne a főkapitány, egész sort vinne fel a keretbe. Meg is nevezte, hogy kiket: Erdélyi, Szirányi, Sofron, Galanisz, Kiss Á.

Megtudhattuk még, hogy a következő évi bennmaradási esélyeink sem jobbak, mint az ideiek voltak. Ami már most biztos: nagy hátrány lesz, hogy jóval kevesebb játékos kap rendszeresen játéklehetőséget a felnőtt élvonalban.

Adott tehát a feladat, a fiatalok beépítése. Ennek első rostája lehet a márciusi ifjúsági vb Észtországban. A feladat ellentétes a rigaival. Minden meccset meg kell nyernünk, és fel kell jutnunk. Ez tavaly Miskolcon nem sikerült, úgyhogy még mindig a harmadik vonalban, a divízió 2-ben sínylődünk. Ez a korosztály még inkább szanaszét játszik, ezért érdekes ötlettel állt elő a tréner, aki a junior mellett az ifi korosztályt is szelektálja. Szíve szerint a 2008/09-es OB1-es bajnokságban juniorválogatottként indítana egy csapatot, amennyiben az anyagi lehetőségek engedik. Nem példa nélküli ez, néhány éve a cseheknél, idén a szlovákoknál ezt az utat választották.

Visszatérve a lezajlott juniorvébéhez, összefoglaló statisztikai adatokra hívjuk fel szíves figyelmüket. A kanadai táblázaton nagyon jó helyen végzett Nikandrosz Galanisz. A védők között egyenesen az első pozícióban landolt dunaújvárosi csapattársa, Erdélyi Péter. Sajnos a legjobb védőnek nem őt, hanem a vele azonos pontszámot elért lett Arturs Kuldát választották.

És végül a tragikus bulistatisztika, ahol a legjobb magyar, Galanisz a 23., borzalmasnak nevezhető 38%-os mutatóval, és ahol mind az öt értékelt emberünk a legrosszabb hat között található. Az edző ennek okát a rossz beidegződésben látja. A fiatalok előre ütik a korongot, nem tudni, miért, és az ilyen hibák kijavításához kevés az együtt töltött egy hét. Szerencsére a győztes stratégia kialakításához elég volt.