Szomorú és tanulságos fordulatot vett néhány csapat sorsa a környező országokban. A szlovén Maribor és Bled, valamint a horvát Mladost Zagreb alól az osztrák–szlovén Inter-National League – és nyomában az eddigi szlovén bázisú nemzetközi liga, a Slohokej megszűnése – húzta ki a komoly versenyzési lehetőséget. A Partizan Beogradnak volt még egy esélye, a Mol Liga, de mint az közismert, végül visszakozni kényszerültek. A helyzet követhetetlenné vált. Mint az egy hétfői híradásból kiderült, a belgrádi fekete-fehérek sehol nem fognak indulni a következő idényben. Szerdán viszont érkezett valamiféle cáfolat, majd még aznap délután megjelent a klub közleménye is, amely szerint szó sincs a jégkorong megszűnéséről. Hajtás után megpróbáljuk kibogozni a szálakat.
Az időrendben első, hétfői cikk arról számol be, hogy a megszűnés legfontosabb oka a belgrádi Pionir-csarnok nem megfelelő hozzáállása volt. "Egy pillanat alatt omlott össze mindaz, amit hét éven át építettünk – mondta erről Nikola Bera, a Partizan hokicsapatának titkára. – A Pionir-csarnok vezetői 40 ezer eurót akartak tőlünk azért, hogy augusztusban jeget biztosítsanak. Ez arcátlanság. Sajnos nem vagyunk abban a helyzetben, hogy eleget tudjunk tenni a feltételeiknek." Mint elmondta, sokakat megkerestek, de senki nem segített. A jég hiánya pedig nemcsak a Partizan, hanem a szerb nemzeti csapat számára is komoly gondot jelent. "Felvettük a kapcsolatot a sportminisztériummal, a polgármesterrel és annak helyettesével, valamint az olimpiai bizottsággal, azonban mindenhol süket fülekre találtunk. Nem tudom, hogy mindez a választások utáni új politikai helyzet következménye-e, de mindenképpen nagy szégyen" – fogalmazott a hírportál szerint Bera.
A játékosok közül néhányan talán külföldi szerződéshez juthatnak, folytatja az írás – erre elsősorban három kiváló csatárnak, a korábban Kanadában játszó, remek felépítésű Marko Kovacevicnek, Marko Milovanovicnak és Marko Sretovicnak van esélye –, a többiek elsősorban a Vitezbe, illetve más szerb csapatokba igazolhatnak, és sokan valószínűleg abba fogják hagyni a játékot.
Két nappal később a Partizan egy nem hivatalos oldalán megjelent, bennfentes információkra hivatkozó cikk részint cáfolta a Kurir állításait, részint sejteni engedte a vezetők ambiciózus terveit is. Mint a honlap fogalmaz, a Partizan kitörési pontnak tekintette a Mol Ligát. Ennek megfelelően a klub történetének legerősebb kerete körvonalazódott. Leszerződtek John Murray kapussal, aki a csapat első Slohokej-győzelmekor kiemelkedő teljesítményt nyújtott, továbbá Pavle Kavcic edző javaslatára öt orosz KHL-játékossal is megegyeztek.
Az egyetlen akadály a cikk szerint a város tulajdonában álló Tasmajdan-sportcentrum és ezen belül a Pionir-csarnok vezetőinek hozzáállása volt, amelyen sem Djilas polgármester, sem Vlade Divac, a korábbi világhírű kosárlabdázó, a Szerb Olimpiai Bizottság jelenlegi elnökének közbenjárása nem változtatott. Egy állítólag a Crvena Zvezda által felhalmozott adósság kifizetéséhez kötötték a jég biztosítását. A folytatáshoz – így a cikk – először fel kell mérni, mik a lehetőségek. A Slohokej Liga végül nem minden csapatával együtt egyesült a Nationalligával, vannak kimaradók. Először ezekkel az elsősorban horvát csapatokkal kell tárgyalni, hátha fel lehet éleszteni a Pannonia Ligát. Ha ez nem is sikerül, akkor a hazai klubokkal kell egy olyan bajnokságot életre lehelni, amely a lehetőségekhez képest érdekes is.
A szóba jövő versenytársak a Crvena Zvezda, a Vitez, a Vojvodina, a Spartak Subotica és a Beostar. Az biztos, hogy a tervekkel ellentétben nem lesz proficsapat a Partizannál. Ugyanakkor a külföldi szerződéseket nagyrészt cáfolják. Mint írják, lehet, hogy páran abbahagyják, hiszen meg kell tudni élni valamiből, talán egy-két játékos, de nem a legjobbak, elmegy Izlandra, de a többiek folytatják.
Hasonló értelmű a klub által kiadott, első hivatalos nyilatkozatnak tekinthető közlemény is, amely a Sportal című portálon olvasható. Mint fogalmaznak, a klub amatőr alapon folytatja tovább, mert képtelenség volt megegyezni a Pionir-csarnokkal arról, hogy legyen jég időben Belgrádban. Ehhez csak nagyon súlyos összegek kifizetése után járult volna hozzá a létesítmény vezetése, ideértve egy Crvena Zvezda által örökül hagyott adósságot is. Mint fogalmaznak, sajnálatos, hogy senki nem fogta fel, milyen fontos lett volna a szerb hokinak, hogy egy olyan ligában játszhattak volna, amelyben a világbajnoki ezüstérmes Szlovákiából, a divízió 1 élmezőnyéhez tartozó Magyarországról és a szintén divízió 1-es Romániából érkeznek a klubcsapatok. Ez nemcsak szakmai, hanem a turizmus révén egyéb hasznot is hozhatott volna. Minimális segítőkészség kellett volna csak, de ez hiányzott, amelyet a klub nagy arcul csapásként él meg.
Akármi is lesz a Partizan sorsa, a szerb hoki rendkívül nehéz helyzetbe került. Az elmúlt három idényben folyamatosan és rendkívül gyorsan épült le a sportág déli szomszédainknál. Nem érdektelen röviden összefoglalni, hogy vezetett az út idáig. Ha a szerb–horvát együttműködés nem jön létre, akkor a Partizan vezetőinek döntésével ugyanis a szerbeknek jelen állás szerint egyetlen olyan csapatuk sem maradt, amelyik komolyan vehető ligában játszik. Nem volt ez mindig így. A 2008/09-es szezonban még kiváló légiósokkal megerősítve öt csapat vetélkedett a hazai bajnokságban és a horvát csapatokkal közös Pannónia Ligában. A következő idényben elindultak a negatív változások. Az egyesületek elkezdték a maguk útját járni, és senki nem volt, aki előre gondolkozott volna.
A Crvena Zvezda benevezett a magyar juniorbajnokságba, a Partizan felnőttcsapata a szlovének ligájába kapcsolódott be, a jégkorongosként valamit elérni akaró játékosok pedig elkezdtek hozzájuk vándorolni. A hazai bajnokság alapszakaszára két csapat kiesése és egy új nevező érkezése után mindössze hárman maradtak, jelentősen meggyengülve. A szlovéneknél játszó, és első ottani idényében remek teljesítménnyel ezüstérmet szerző Partizan csak a bajnoki döntőre érkezett volna haza, ezt azonban csak a zöld asztalnál rendezték meg, mivel a döntőbeli ellenfél, a végig otthon játszó Spartak magáénak érezte a bajnoki aranyat, így nem állt ki.
Egy évvel később jelentkezett volna egy új csapat, a Vitez, őket azonban nem engedték elindulni a bajnokságban, amelynek alapszakaszában több mérkőzés dőlt el a zöld asztalnál, mint ahányat lejátszottak. Legalább a bajnoki döntő megvolt, azon a Partizan meggyőzően verte a korábban szintén ambíciózus terveket dédelgető Zvezdát. A szlovéneknél ugyanakkor a második szezon meghozta a Partizan első bajnoki címét. Szerbiában a káosz azonban tovább nőtt. Bár a Vitez zöld utat kapott, a Crvena Zvezda immár sem felnőtt-, sem juniorcsapatot nem indított, a bajnokságot pedig ki sem tudták írni normálisan. Végül a bajnoki döntőt sikerült megrendezni, amelyen a Slohokej Ligában bajnoki címét megvédő Partizan jelentős fölénnyel nyert az idei Kontinentális Kupában a HSC Csíkszereda ellenfeleként induló Vitezzel szemben.
A szerb jégkorongcsapatokat az elmúlt években szinte kizárólag olyan mecénások tartották életben, akik gyermekeik révén kötődtek az adott klubhoz. Ha a mecénás érdeklődése elmúlt, és nem sikerült újabb áldozatkész szülőt találni, vagy ha a normális működés ellehetetlenedett, akkor a klub is megszűnt működni, legjobb esetben is takarékon folyt tovább a munka. Ennek esett áldozatául a HK Novi Sad, részben a Crvena Zvezda, most pedig a Partizan is. A szövetség kezében pedig ilyen körülmények között gyakorlatilag semmiféle eszköz nincs, amellyel egy klubot szankcionálni lehetne, ha az a többiek érdekét figyelmen kívül hagyva a maga feje után megy.
Az idő sürgeti a szerb szövetséget, mindenképpen valami megoldást kell találnia, mivel a világbajnoki indulás feltétele is egy minimális elvárásoknak megfelelő hazai bajnokság megléte. A szerbek ennek már az előző két idényben sem tudtak megfelelni, elsősorban a csapatok közötti széthúzás és a megegyezési készség hiánya miatt. Akkor még megúszták, mert az IIHF moratóriuma érvényben volt, de ez 2013-tól kezdve már nem fog segíteni rajtuk.
