A 2011-ben Magyarországot legyőző Olaszország nagy erőkkel készül az A csoportos visszatérésre. Ezekben a napokban három meccset játszik a szintén vb-újonc Kazahsztánnal. Az elsőt 5-2-re az olaszok nyerték, ám csütörtökön 2-1-re visszavágtak a kazahok. Ugyanakkor Olaszország ismét kezdi elvetni a sulykot a honosítások terén. Nagyjából két évtizeddel ezelőtt elsősorban miattuk változtatott a szabályokon a nemzetközi szövetség – miután 1990-ben úgy jutottak fel az A csoportba, hogy a csapat háromnegyedét honosított játékos tette ki –, bevezették, hogy csak azok a honosított hokisok játszhatnak új hazájuk válogatottjában, akik két teljes szezont lehúztak az adott ország klubcsapataiban. A szabály nem ért célt, mi több, kifordult önmagából, és ma már teljesen más irányba hat. Akiket pedig korlátozni kívántak, azok szép lassan átléptek rajta. Nyilvánvalóan változtatásra lenne szükség.
A jelenlegi szabályozás a honosításra született, mégis bekorlátozza a hazájukat valamilyen ok miatt fiatalon elhagyó hokisokat is. Egy ideig működött a rendszer, de az utóbbi években több komikus, mi több, felháborító esetet is produkált az értelmezése, amely ráadásul évről évre módosul, és amely alól ennek tetejében egyes esetekben érthetetlen módon felmentést adhat az IIHF elnöksége. Mára eljutottunk addig, hogy a szülőföldjüket fiatal korban elhagyó játékosok hazatérését megakadályozza ugyan a regula, de azok a válogatottak, amelyek meríteni akarnak az észak-amerikai import korlátlan lehetőségéből, nyugodtan megtehetik ezt, csak a pénztárcán és az akaraton múlik.
A szabályt kikényszerítő Olaszország minden további nélkül folytatja a honosításokat, sőt vérszemet kapva lassan újra az egész csapat amerikaiakból és kanadaiakból áll. A jelenleg az A csoportos világbajnokságra készülő felnőtt válogatottban 13 olyan játékos kezdte meg a felkészülést, aki a tengerentúlon született és ott is kezdett jégkorongozni. Többen közülük egyáltalán nem rendelkeznek olasz gyökerekkel. Watson menet közben kikerült a keretből, így jelenleg 12-en vannak. Egy éve Budapesten még csak 10-en voltak a keretben. Mindenesetre elérték, hogy az IIHF-nek előbb-utóbb ismét lépnie kell az ügyükben, mert a dolog nincs jól így.
Mint ahogy az is nehezen érthető, hogy például a Zabrzében lengyel szülőktől, lengyel állampolgárként született Wojtek Wolski, aki való igaz, Kanadában kezdett jégkorongozni, miért nem játszhat a lengyel válogatottban. Tulajdonképpen milyen alapon tiltják ezt meg neki? Főleg annak fényében, hogy mondjuk Ryan Watson simán lehet olasz válogatott, vagy Darcy Werenka osztrák. Az ilyen eseteket már elfogadta a jégkorongos társadalom, pedig egyáltalán nem magától értetődő, hogy miért nem léphet jégre Lengyelország színeiben Wolski.
Ez évben azonban egy láthatatlan belső policyre hivatkozva még tovább ment az IIHF, és ennek mi is szenvedő alanyai voltunk. Hári Norberten kívül egy osztrák és egy amerikai fiatalember sem játszhatott hazája színeiben az ifjúsági vb-n, mert az IIHF megítélése szerint nem jégkorongoztak eleget eredeti hazájukban, vagy ha igen, akkor ezt túl fiatalon tették. Ugyanakkor a Hári elől elzárt vb-n ott lehetett – mi több a lengyel válogatott csapatkapitánya volt – Noureddine Bettahar, a Németországban marokkói szülőktől született kiváló csatár, aki alig két évet játszott a lengyel utánpótlás-bajnokságban. Összehasonlításképpen ide írjuk, hogy Hári Norbert négy évig hokizott Magyarországon, mielőtt Svédországba igazolt volna, ráadásul Bettaharral szemben ő itt is kezdett játszani.
Nem fogadható el az, ami történt, a jelenlegi helyzet nonszensz, de bízunk benne, hogy a magyar szövetség megkéri Hári Norbert játékengedélyét az IIHF elnökségétől a májusi kongresszuson. Mert hogy egy másik, a miénknél jobban szabályzott sportágból hozzunk adekvát példát, az IIHF gyakorlata alapján Lionel Messi nem játszhatna az argentin válogatottban, hiszen 12 éves kora óta a spanyol FC Barcelona játékosa.
