A magyar válogatott előző napi teljesítményét is felülmúlva, óriási küzdelemben 3-1-re verte a szívósan küzdő Ukrajnát. A ljubljanai világbajnokság második mérkőzése után máris annyit tett Kevin Primeau legénysége, amennyi 2008-ban az A csoportba kerüléshez szükséges volt Szapporóban. Japán után Ukrajnát is legyőztük, imponálóan jó védekezéssel és nagyon jó támadójátékkal. A két nap után 97,2%-os hatékonysági mutatóval álló Bálizs Bence kapusról pedig mindent elmond, hogy két ilyen erős ellenféltől csak egy-egy gólt kapott, fantasztikus támaszt jelent a csapatnak nyugodt játéka. Egy pihenőnap után szerdán eldől, hogy van-e értelme a feljutásról álmodoznunk. Akkor Szlovéniával találkozunk 20 órakor.
A mérkőzésen mi kezdtünk aktívabb játékkal, de a játékvezetők több vitatható szabálytalanság után Ladányi ellen ítéltek először kiállítást. Ezt kivédekeztük, majd nem sokkal később előnybe kerültünk. Gólt nem lőttünk, de veszélyesebbek voltunk, mint ellenfelünk. A harmad felénél megszereztük a vezetést. Egy jobb oldalon vezetett támadás során Galaniszhoz került a korong, aki kiválóan oldotta meg a lehetőséget, korcsolyázásban rávert az ukrán bekkre, középre húzott, és a kisebb kavarodás után előtte maradt korongot erősen vágta a felső vas alá. Nem kellett sokáig várni a duplázásra sem. Sikorcin a mi kapunknál megnyert egy bulit, a tőle megszokott módon előrefelé hozta el a korongot. Bartalissal játszott össze, a végén a Svédországban játszó 28-as lőtt kapura, a korong Balaban mamutjáról éppen az addigra a kapu előtti centerhelyet elfoglaló Sikorcin elé pattant, aki a pozícióját vesztett kapus lábai között a kapuba lőtt. Sebességben rendre jobbnak bizonyultunk, az ukrán csatárok legfeljebb csak a széleken tudtak védőink mögé kerülni. Ilyen helyzetből az utolsó 5-6 percben több is akadt, ezek nyomán 2-3 komoly góllövési kísérlet is izgalmat okozott, de Bálizs és a hátvédek álltak a lábukon, és megdolgoztak a szerencsénkért.
Mihály-helyzettel, majd Sikorcin kapuvassal indult a második húsz perc. Erős támadóik révén többször ott tudtak maradni az ukránok a kapunk előtt, de a magyar védők is mindent megtettek, hogy a kritikus helyeket uraljuk, és ezzel nem is volt probléma. Ukrajna ránk jött, lehetőség nyílt a gyors ellentámadásokra, ezzel éltünk is, többször elmentünk, jól kevertünk elöl, gól azonban nem született ezekből a szituációkból. Pedig látszott, ez a hoki nem fekszik az ukránoknak, nehézkesen értek vissza. A harmad felétől nőtt az ukrán nyomás, Bálizs Bence többször nagyot védett, és egy év végi összefoglalókba illő bravúrt is bemutatott, ki tudja, miként ért át egyik oldalról a másikra, de átért, így maradt a 2-0. Az utolsó tíz perc ukrán dinamizmusa nem vezetett eredményre. A magyar támadások ebben az időszakban kevésbé voltak jellemzőek, egészen másfél perccel a harmad vége előttig. Ekkor a második sor mutatta meg, nem mondtunk le az előny növelésének lehetőségéről, és bár közel jártunk a harmadik gólhoz, végül ezekből a Vas J., Hári, Mihály akciókból sem lett gól. Továbbra is szinte végig négy sorral játszottunk, amely az energiafelhasználás szempontjából nagyon fontosnak látszik ezen a világbajnokságon.
A harmadik harmadról elkésett Ukrajna, ezért hátrányban kezdték ezt a húsz percet. Ladányi Balázs ziccerbe került, de lövése centikkel fölé ment. Sajnos többet nem tudtunk kihozni ebből a fórból, és hamarosan kettős hátrányba kerültünk. 1:38-at kellett kihúznunk 3 az 5 ellen két feleslegesnek látszó szabálytalanság miatt, és ez sikerült. Ám amikor már négyen voltunk, nem tudtunk visszarendeződni, és Pobedonoszcev közelről bombázhatott, védhetetlenül csapódott a kapuba a lövés. Hamarosan visszakaptuk a kettős előnyt, ezúttal 72 másodpercig nekünk állt a zászló, Kevin Primeau időt is kért előtte. Közel voltunk a találathoz, de Hári passza után Mihályt leginkább a jégminőség akadályozta meg abban, hogy a kapuba lőjön. 13 perccel a vége előtt úgy tűnt fáradni kezdünk, legalábbis az ukránok folyamatosan dominálni tudtak innentől kezdve, ez pedig addig nem így volt. Nyomasztóan letelepedtek a kapunk előtt, nem sokszor nyílt lehetőség magyar támadásra ekkor. Egy újabb előnyt kaptak, de hatalmas energiákat mozgósítva jól védekeztünk, aktívan, így csak egy beleszúrós lövés jelentett komoly veszélyt. Ahogy Sofron visszaállt, szólóba kapta a korongot, gyönyörűen csinálta meg a cseleket, de a lövés pillanatában hátulról óriásit kapott a bal csuklójára, a játékvezető egyből büntetőt adott. Ladányi Balázs vállalta magára a felelősséget, nagyon jól oldotta meg a feladatot, de két centiméter hiányzott a teljes sikerhez, a kapuvasról kipattant a korong, a kapus teljesen verve volt. A bajt tetézte, hogy 11-esünk 10 perces fegyelmit kapott az eset után, ez azt jelentette, hogy számára véget ért a mérkőzés. A kapuvas csakhamar Bálizsnak is besegített egyszer, majd öt perccel a vége előtt egy újabb véleményes előnyt kapott Ukrajna, amit ismét csak hősiesen védekeztünk ki, gigászi munkával. Az utolsó két percben már mindent megengedett a szlovák bíró, Kovács Csabát labdarúgásban is sárga lapot érő módon rúgták fel, de a játék mehetett tovább. 1:20 volt hátra, amikor Homenko levitte az ukrán kapust, a lehetőséget Vas János köszönte, és a védőharmadban megnyert buli után hat másodperccel eldöntötte a mérkőzést, 3-1-re vertük Ukrajnát. A végén még Hári szerezhetett volna gólt emberhátrányban, de az sem volt baj, hogy ez nem sikerült. Mi több, semmi sem, hiszen minden éppen így volt tökéletes ezen a kora délutáni meccsen.
Kevin Primeau, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: „Nagyon boldogok vagyunk, hogy az első két mérkőzésünket megnyertük. Kemény meccs volt, sok ütközéssel. Nagy kihívás volt az ukránok ellen játszani, de úgy érzem, rászolgáltunk a három pontra. Most is látszott, hogy nincs könnyű ellenfél a tornán. A két favorit, a szlovén és az osztrák gárda csak most következik, de elszántak vagyunk. Erőt ad, hogy fegyelmezetten, taktikusan játszunk. A hazaiak ellen, szerdán plusz energia is kell majd.”
Anatolij Homenko, az ukrán válogatott szövetségi kapitánya: „Sok hibával játszottunk, amikor pedig voltak helyzeteink, akkor a magyar kapus védett remekül.”
Ladányi Balázs: „Nekem az volt a legnagyobb büntetés, hogy az utolsó hét-nyolc percet a büntetőpadról kellett figyelnem. Szerencsére a társaim fegyelmezettek voltak, nem úgy, mint én. Természetesen nagyon örülök az újabb győzelemnek, ám most az a két csapat következik, amely papíron esélyes a feljutásra.”
Vas János: „Sokat segített, hogy a szurkolók miatt szinte hazai pályán játszottunk. Az első harmadban az ukránok nem voltak jók, utána viszont feljavultak, szinte új meccs kezdődött. Szerencsére bírtuk az általuk diktált iramot.”
