Szuper Levente azzal a kéréssel fordult blogunkhoz, hogy a kialakult helyzettel és a világbajnoki szereplésével kapcsolatban tájékoztassuk a magyar hokiszurkolókat. A Kazahsztánban védő kapus kérésének természetesen eleget teszünk, írását változatlan formában közöljük tovább után.
"Szeretnék egyszer és mindenkorra véget vetni a találgatásoknak és a különféle elméleteknek, amik otthon napvilágot láttak. Elsősorban a szurkolók miatt határoztam el magam, hogy elmesélem, a dolgok valójában hogyan is működnek, mivel az ember - legalábbis én így vagyok vele - a szurkolók miatt sportolnak, főleg ha a nemzeti csapatról van szó.
Szinte senkinek nincs fogalma arról, hogy milyen következményekkel járhat egy profi sportoló életében egy-egy döntés. Legelőször a tavalyi vb-re szeretnék egy nagyon kicsit visszaemlékezni. Ott meghoztam egy döntést, miszerint otthagytam az Arizona Sundogs csapatát közvetlenül a CHL-rájátszás előtt, annak érdekében, hogy játszhassak a budapesti világbajnokságon. Fizetésről, prémiumról és esetleges értéknövekedésről mondtam le, ami a válogatott és a hazai rendezésű vb miatt abban az esetben másodrendű volt. Döntésemet nyilván segítette az a tény, hogy Ted Satorral egész szezon alatt kapcsolatban voltunk, és végig úgy számolt velem, mint a válogatott első számú kapusával.
Végül nem úgy sült el a dolog, ahogy szerettem volna, de ezzel kapcsolatban szeretnék erre a dologra is pontot tenni. Rengeteg elmélet látott napvilágot a tavalyi vb-vel kapcsolatban. Hogy megsértődtem, meg duzzogtam s a többi. Szeretném hangsúlyozni, hogy sértődésről, duzzogásról szó sem volt. Csalódottság volt bennem, semmi más, de mivel profi sportoló vagyok, ezért az ilyen helyzeteket is tudnom kell kezelni, és úgy érzem, a mérkőzésen látszott, hogy sikerült is kezelnem.
Nem csupán azért voltam csalódott, mert nem én kezdtem az olaszok elleni meccset, hanem azért, ahogyan ez tálalva lett, a mérkőzés napján, a reggeli átmozgató edzés előtt 10 perccel. Nekem csupán ez okozott csalódást. Ültem már életemben padon, tudom, milyen ez, és ha ez máshogy lett volna kezelve, akkor ezt is tudomásul vettem volna, és elfogadom a kapitányi döntést.
A másik fontos dolog, hogy én nem vagyok nagyobb a válogatottnál. Senki sem az. Ha egy döntést meghoz a kapitány, azt el kell fogadni. Hogyan is tehettem volna meg azt a társaimmal szemben, akikkel annyi mindenen keresztül mentünk már és szinte mindegyikőjüket testvérként kezelem, hogy játszom a sértődöttet és duzzogok. Ilyenről szó sem volt. És ezzel a tavalyi világbajnokságot szeretném is lezárni egyszer és mindenkorra.
Ami az idei vb-t illeti: mindenkinek meg kell értenie, hogy egy profi sportoló nem tehet mindig mindent kénye és kedve szerint. Komoly kötelezettségei vannak egy profi játékosnak, és minden komoly döntés komoly következményt hordozhat maga után. Azt az írást és címet, hogy Hetényi Zolival cserbenhagyjuk a válogatottat, felháborítónak tartom és kikérem magamnak! Senkinek fogalma sincs arról, kinek mi van a szerződésében, hogyan állapodott meg, és mi megy valójában a színfalak mögött. Azt is meg kell érteni, hogy egy profi játékost az aktuális klubja alkalmazza és fizeti, valamint azt, hogy a személyes karrierünket is figyelembe kell vennünk egy-egy lépés, döntés előtt. Zoli esetében is biztos vagyok benne, hogy jó oka van arra, amit csinál, érett profi játékos, aki először játszik külföldön, nem is akárhol, és igenis fontos neki, hogy a Jokeritnél milyen vélemény alakul ki róla. A jó isten nagy lehetőséget adott neki, és természetesen őt is köti a szerződése és a saját jövője bizonyos döntésekhez. Ilyen esetekben biztos sokat egyeztetett az ottani vezetőkkel és biztos sikerülni fog a helyes döntést meghoznia. Bármi legyen is az, azt mindenkinek tiszteletben kell tartania, hiszen az ő karrierjéről van szó, és csak neki szabad eldönteni, hogy mi a jó lépés.
Az én esetemmel szeretném zárni az írásomat. Még az első playoffkör után szóba került a világbajnoki szereplésem. Akkor a vezetőséggel arra jutottunk, hogy mivel az IIHF-szabály szerint a klubnak elvileg kötelessége a játékosát elengedni, ezért nem is akadályozzák meg, ha én így döntök. Igen ám, de itt jön be az a dolog, amiről soha senki sem beszél, hogy akkor le kell mondani a fizetésről, a prémiumról, amiért az ember keményen megdolgozott a jégen. A szabály jó, hogy a játékost a válogatotthoz el kell engedni, csak éppen a részletekre nem figyel oda senki.
Jelenleg a 3. helyért játszik a csapatom, ami nagyon fontos a klub életében. A második számú kapusunk sérült , ezért különösen nehéz helyzetben van a csapat. Három nyert meccsig tart a széria, jelenleg 0-2-re állunk. Csütörtökön ismét találkozom a vezetőkkel, és ismét kikérem a véleményüket és az álláspontjukat a világbajnoki szereplésemmel kapcsolatban, mivel a kérdés nem hagy nyugodni, elsősorban a vb-re készülő társaim miatt, akik közül sokakkal napi kapcsolatban vagyok. Fontos megemlítenem, hogy egy hete született meg első gyermekem, akit eddig még csak fényképen láttam. Ez is a profi sport egyik velejárója, ha nagyon nehezen is, de el kell fogadni. Egy szó mint száz, nem is szeretném a kérdést ragozni tovább. A válogatottság nekem mindig is szent volt, amikor lehetett, a szövetségi kapitány rendelkezésére álltam. Nagyon sokat köszönhetek a válogatottnak, és remélem, még sokáig tudom a nemzeti csapat kapuját védeni. A ljubljanai vb-n természetesen szeretnék ott lenni – szerintem ezzel minden magyar játékos így van –, de a döntés kulcsa nem a mi kezünkben van. A jó isten majd eldönti ezt a kérdést is!"
