"Ha nagyon szeretnék pozitív dolgot kiemelni a rájátszás után, akkor ez legyen az, hogy eljutottunk odáig, hogy az EBEL-playoffból való kiesésünk óriási kudarcnak számít – mondta blogunknak Ladányi Balázs, a Fehérvár csatára. – Nem úgy, mint két évvel ezelőtt. Ezúttal esélyesebbek voltunk, mint az ellenfelünk, de ez a szép és a rossz is a rájátszásban: az előrébb végző vagy a jobb csapat is kieshet. Ebben a bajnokságban jobban feküdt nekünk a Ljubljana játékstílusa, mint a korábbiakban, eredményesek is voltunk velük szemben, kivéve a playoffban. A véleményem nem változott, továbbra is azt gondolom, a miénk a jobb csapat, de a rájátszásban ezt nem tudtuk megmutatni." Nyájas olvasóink megszokhatták, hogy az EBEL-csapat és a válogatott kapcsán a fontos pillanatokban a 11-essel értékeljük az eseményeket. Az osztrák bázisú liga rájátszása előtt abban maradtunk, ezúttal a Fehérvárnak lesz vesztenivalója, mert a párharc esélyesének számít. Az első két hazai mérkőzést ennek megfelelően fölényesen nyerte a magyar csapat, ám végül a szlovén Olimpija Ljubljana jutott a legjobb négy közé, 4-2-es összesítéssel. Ladányi Balázs gondolatait hajtás alatt olvashatják tovább.

"A rutinos játékosokkal arról beszéltünk az öltözőben a meccs után, hogy ez volt életünk egyik legnagyobb kudarca, az egyik legrosszabb szezonzáró szakasza. Ugyan egyrészről örülnünk kéne, hogy ezt a kiesést kudarcként kell kezelnünk, másfelől szétfeszít az idegesség, hogy a végére egy olyan taktikát dolgozott ki a Ljubljana ellenünk, amire mi nem tudtunk megfelelő ellenszert kitalálni. Régóta tudom, hogy az elvárt dolgok mindig nehezebben teljesíthetők.

Nagyon bíztam benne, hogy idén nem kell az OB I. rájátszásában játszanunk. Duplán örültem volna ennek. Egyrészt azért, mert azt jelentette volna, hogy az EBEL-elődöntőbe jutottunk. Másrészt el lehetett volna kerülni azokat a vitákat, amelyek minden évben előjönnek, például hogy vajon mennyire fair az, hogy a rájátszás végére megérkezünk. És idén lehetett volna egy döntő a magyar bajnokságban, amelyet két olyan csapat játszik, akik a szezonban végig itt szerepeltek. Viszont ha már így alakult, akkor arra mindenképpen nagyon jó az OB I., hogy a világbajnokságig hátralévő több mint egy hónapot nem pihenéssel kell töltenünk. Az elmúlt négy-öt év is bizonyítja, hogy a magyar bajnoki döntő megfelelő felkészülést jelent a divízió 1-es vb-re. Mert egy biztos: nincs jobb felkészülés a mérkőzéseknél.

Nem maradt más hátra, meg kell köszönnünk a szurkolóinknak az eddigi bizalmat és biztatást. Nagyon nagy dolog, hogy háromezernél is többen kijöttek a meccseinkre, hogy több százan elutaztak Ljubljanába, akik pedig itthon maradtak, vagy a jégcsarnokban, vagy az interneten nézték a meccseinket. Az természetes, hogy egy szurkoló szomorú egy ilyen vereség után. Fontos tudni, hogy a csapat játékosai legalább annyira szomorúak voltak, mint a szurkolók. Mindenkinek meg lehet a véleménye erről a kudarcról, és annyi következménynek mindenképpen kell lennie, hogy kitaláljuk, legközelebb mit csinálunk másképpen, ki miben hibázott.

Akik keserű szájízzel gondolnak vissza erre az EBEL-szezonra, azt javaslom, próbálják kiemelni azt a számos pozitív dolgot, amely történt velünk ebben az évben. Fiatal magyar gólkirálya van az EBEL-nek, nagyon sok apró részletben jók voltunk ebben az évben, sok jó teljesítményt láthattunk, és végül is magabiztosan jutottunk a rájátszásba, nagyon kemény csapatokat legyőzve."

Arra kértük Ladányi Balázst, értékelje saját teljesítményt, és hasonlítsa össze az ideit a korábbi EBEL-szezonokkal. "Az előző EBEL-szezonom sem volt rossz, szerencsére most még azt is felül tudtam múlni. Bár sérülésekkel kezdődött az idényem, 47 mérkőzésen 60 pontot szereztem. De hozzám hasonlóan jó néhány játékosunk felülmúlta a tavalyi teljesítményét. Sille Tamás 42 évesen az egész mezőny egyik legjobb hátvédje volt, de nem szeretnék mindenkit kiemelni, mert lehetne sorolni a neveket. Például Sikorcin Ladislav jól beilleszkedett, és szép fokozatosan felvette a ritmust, vagy Láda Balázs, akit csak kapusposzton nem próbáltunk ki, és mindenhol megállta a helyét. De említhetem a negyedik sort és a fiatalokat – Orbán Attila, Magosi Bálint, Tóth Adrián és a többiek –, egyre több lehetőséget kaptak, és bárki ellen rakták be őket, megoldották a rájuk bízott feladatokat.

A következő szezonra azért tudunk pozitívan előretekinteni, mert a játékosok nagy része kétéves szerződést kötött, így a mag adott, az edző tudja, kire, mire számíthat jövőre, így tud építkezni. Ez egy éve nem teljesen így volt.

Az áprilisi világbajnokság közelinek tűnhet, de játékosként nézve még messze van. Addig még van sok tennivalónk, és fontos, hogy mi történik a következő 5-6 hétben, mert ettől is nagyban függ, hogy mire leszünk képesek a vb-n."