"A szezon végén térjünk vissza arra a kérdésre, hogy sikerült-e megismételnem a tavalyi jó szereplésemet" – mondta blogunknak Ladányi Balázs, akit negyedszer nyerte el az év játékosa címet. A 11-es megerősítette az általa korábban elmondottak: "Azt gondolom, életem legjobb szezonját zártam májusban, a klubomban és a válogatottban mutatott teljesítmény alapján egyaránt." A Sapa Fehérvár AV19 szélsője hozzátette: reméli, sorával együtt minél hamarabb kilábal a jelenlegi kisebb hullámvölgyből. Sok más mellett az áprilisi világbajnokság esélyeiről is szó lesz tovább után.
"A sorunk nem megy úgy, ahogy szokott, ami szerencsére már nem azt jelenti, hogy kapjuk a gólokat, csak még nem termelünk úgy, ahogy elvárják tőlünk és ahogy mi magunktól is elvárjuk. De amikor mi lőttük a gólok nagy részét a Fehérvárban, akkor is azt mondtam, mint most: nem az egyéni teljesítmények az érdekesek, hanem a csapat eredményessége számít. És szerencsére a Fehérvár jelenleg már ott tart, hogy ha egy sor magához képest gyengébben teljesít, az nem határozza meg alapjában a sikerességet, mert az utóbbi három mérkőzést így is meg tudtuk nyerni. A szezonom kicsit nehezen indult amúgy is, eddig tíz meccsel rövidült meg."
Az év játékosa címmel kapcsolatban a Fejér Megyei Hírlapnak a következőket nyilatkozta: "Nagyképűség nélkül mondom, anno ifj. Ocskay Gábor, Palkovics Krisztián s előlem nehezen lehetett elvinni az Év játékosa címet, miután akkor még nem ostromolta a magyar hokit ennyi tehetséges fiatal. Szerencsére azóta változott a helyzet, s egyre többen kopogtatnak azon a bizonyos kapun, elég csak a pont/meccs környékén teljesítő Sofron Istvánra, vagy Vas Marcira gondolni. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a felmérés Magyarországon játszó hokisokra vonatkozik, így biztos vagyok benne, hogy Bartalis István, vagy éppen Hári János is benne lenne a pakliban, ha hazatérnének. A magyar hokinak van jövője, hiszen most jött el az az időszak, amikor a fiatalok átvehetik a stafétabotot."
Májusban az átalakított világbajnoki rendszer mellett foglalt állást, és azóta sem változott a véleménye: "A magyar hoki fejlődése érdekében jobb a váltás. A világbajnokság így nem két, hanem öt kemény mérkőzésből áll. Ez a versenyhelyzet sokat használ a fiatal játékosok pályafutásának. A végeredmény szempontjából nem lesz min vitatkozni, az a két csapat, amelyik feljut, maximálisan rászolgál az A csoportos tagságra. Benne van a pakliban, hogy évekig nem sikerül feljutnunk, de eddig még egyszer sem voltunk mi az esélyesek. Az eredménytől függetlenül inkább egy ilyen vb-n játszom, mint egy olyanon, mint az utóbbi években, amikor két-három sima meccset játszottunk.
Olyan ez a váltás, mint amilyen a magyar bajnokság és az EBEL közötti volt. Nehezebb lesz a dolgunk a jövőben, de én inkább az EBEL-ben játszom, ahol minden mérkőzésen a maximumot kell nyújtani, és lehet, hogy az is kevés a győzelemhez. Ez a Volán ötödik szezonja az EBEL-ben, és még mindig nem sok olyan csapat van, amelyikkel szemben esélyesként korcsolyázunk ki. Mégis rájátszást érő helyen vagyunk, harcban állunk sokkal jobb játékoskerettel rendelkező csapatokkal. Ezért én az ehhez hasonló élményt ígérő vb-lebonyolítást választom. Nem nevezhető kudarcnak, ha nem jutunk fel, mint ahogy eddig egyszer sem volt az a második hely. Bosszantó volt, de nem kudarc. Egyszer sikerült a feljutás, azt követően Budapesten voltunk a legközelebb hozzá, de sohasem voltunk a legesélyesebbek, 2011-ben sem. És ez így van még jelenleg is egyelőre, hiába dolgozunk nagyon sokat, és hiába jönnek fel folyamatosan a fiatalok, ezt tudomásul kell vennünk."
