"Tudtuk, hogy a pénteki mérkőzés talán a legfontosabb a világbajnokságon – mondta blogunknak Gömöri Csaba, a női ifjúsági válogatott szövetségi edzője. – Két győzelem és egy szünnap után a harmadik meccs mindig nehéz, a britek ellen pedig főleg. Úgy állhattunk neki, ha sikerül győzni és esetleg a többi mérkőzés eredménye is úgy alakul, akkor már szinte ki lehetett volna jelenteni, hogy feljutottunk a divízió 1-be, ahol még sosem járt magyar női hokis." A magyar csapat teljesítette a feladatot, a végén már nem is emlékezett senki, milyen nehezen indult a találkozó. Szombaton 14 órakor a pont nélküli Kazahsztánnal játszunk.
"Ezért is akartunk mindent erre a napra kiélezni, és ezért szerette volna a stáb, hogy a lányok ezen az estén hokizzanak a legjobban. A pihenőnapon szó szerint pihenést terveztünk, szórakozást, kikapcsolódást. Csak a délutáni edzésen kellett a lányoknak a hokival törődniük. Délelőtt egyórás tanulás volt a program, mindenki hozott magával tankönyvet, majd lábregenerációs program következett. Mindenki kapott csodakrémeket és gyógyszert a fájdalmaira, és lábmasszírozást is. Majd a városba ment a csapat, vásároltak és kikapcsolódtak a festői Asiagóban. Sajnos az edzés nagyon rosszra sikeredett. Nem pörögtek a lábak, enervált volt és figyelmetlen a társaság. Ezért nem volt mit tenni, a jeges edzés után egy kiadós kocogást iktattunk be, majd a vacsora után alapos elbeszélgetés következett. Úgy éreztük, a szabadnapon sokan leültek, és elfelejtették, miért is vagyunk itt. Ezt amolyan felrázásnak szántuk, és reméltük meg lesz az eredménye. Az esti programból pedig töröltük az Asiago-Pontebba olasz bajnoki mérkőzés megtekintését, mert úgy véltük, a korai alvás jobb lesz.
Pénteken újult erővel vágott neki minden játékos a dolgoknak, látszott, hogy mindenki a nagy feladatra összpontosít. Már a reggelitől a délelőtti átmozgató edzésen át a taktikai megbeszélésig mindenki nagyon koncentráltnak tűnt, jó volt látni, ahogy várják a meccset a csajok. Az edzés nagyon jól nézett ki, épp csak arra szolgált, hogy érezzük a jeget, a korongot, a játékot. Igen lassan, de elérkezett a mérkőzés. Elmondtuk, talán már sokadszorra, hogy ezen a meccsen meg lehet váltani a repülőjegyet a norvégiai vb-re. Éreztettük, hogy ezt iszonyú nehezen adják majd. Ha a saját feladatát ellátja mindenki, akkor nem lehet baj, és ha tudjuk a tempót diktálni, sőt néha váratlanul még fokozni, akkor csak mi nyerhetünk. Ha pedig mindenkinek összejön minden és kijön a lépés, akkor nincs, aki megállítson minket.
A mérkőzés sajnos rosszul kezdődött, hiszen már az első percben a britek vezetést szereztek. Talán így utólag jókor jött, hogy kaptunk egy kis pofont, mert a lányok innentől kezdve azt hokizták, amit tudnak és amiben erősek. Korcsolyáztak intenzíven, letámadtak, sokat lőttek kapura és fokozták az iramot. Ennek gyors egyenlítés lett az eredménye, és percek alatt a vezetést is átvettük. Fegyelmezetten játszottunk, a brit csapaton már ekkor látszott, hogy ezt az iramot nem bírják. Itt kell megjegyeznem, hogy a játékosok mindegyike nagyon jó kondícióban van, látszik rajtuk a nyáron elvégzett kemény száraz felkészülés és a szezon alatt kapott kitűnő edzésmunka. Csak köszönetet tudunk mondani az összes klubedzőnek ezért. Ameddig bírták a britek, nagyon kemény és nehéz ellenfelek voltak. Ezért is jött jól, hogy mind a három sor azt nyújtotta, amit tud, így minden egyes cserében fárasztottuk ellenfelünket. Ráadásul olyan emberek is gólt lőttek, akik eddig adósak voltak ezzel.
A harmad második felében gyorsan újabb két gólt lőttünk, ez hirtelen és váratlanul érte a briteket. Itt volt az idő , hogy rátegyünk még két lapáttal, és esetleg még gólt szerezzünk , mert azzal eldől a meccs. Még az első harmadban sikerült újabb gólt szerezni, így a szünetre 5-1-re vezettünk. Ez a legmerészebb álmainkban sem szerepelt.
Tovább kellett űzni a játékosokat, mert azt éreztük, hogy ennek a brit csapatnak hamarosan vége, ha ilyen sebességgel megyünk. A biztos védekezést kértük és a teljes odafigyelést, hiszen negyven perc sok idő a hokiban. A második harmadban három emberelőnyt is kaptunk, de a szép játékon kívül hatástalanok voltunk. Viszont a szigetországi csapat teljesen elkészült az erejével, többször is alig bírtak lekorizni a cserepadra. Ebben a periódusban látszódott, hogy igazunk volt, amikor úgy döntöttünk edzőkollégámmal , nem maradunk fent éjszakáig a felnőtt meccs miatt. Megjegyzem a brit csapat megnézte a meccset. Ez legyen az ő gondjuk. Viszont ebben a harmadban csak egy gólt tudtunk ütni. Megint csak Huszák Alexandra révén. Viszont húsz percre kerültünk attól, hogy a harmadik sorsdöntő meccset is megnyerjük. Ahogy mondtuk, 20 percre vagyunk Norvégiától.
A záró harmadban ismét két góllal mattoltuk a britek kapusát, így 8-1 volt az eredmény. Lehetett érezni, hogy szépen lecsorog az eredmény, és egy parádés meccsen egy nagyon erős brit válogatottat győzünk le. Sajnos azonban ekkor egy véletlen ütközésnél Huszák Alexandra térde letapadt és megtekeredett, a játékos a jégen maradt. Súlyosnak tűnt az eset, a mentősök hordágyon vitték le a jégről. Ez a csapatot hirtelen megzavarta és lelkileg is kibillentette. Ezért időt kértünk, elmondtuk, nyugodtan hokizzanak, kicsit Szaszáért is, és legyen vége ennek a meccsnek most már. Percekkel később Huszák Alexandra megjelent a kispadon, sántított, sírt a fájdalomtól, de a meccs végi örömnél ott akart lenni. Azt még nem is tudta, hogy már sérülése előtt percekkel a stáb odaadta neki a mérkőzés legjobbjának járó különdíjat, amit a jégen kell a himnusz előtt átvenni. Csapattársait kértem, hogy vigyék be a lefújás után ölben, és legyen ott a sikerben a csapattal. Amikor lefújták a meccset, húsz nagyon boldog lány rohant a jégre, és felhőtlen ünneplés kezdődött.
A mai mérkőzésen ismét sokan teljesítettek nagyon jól. Nem is szeretnék senkit kiemelni , mert aki csak 6-8 percet töltött a jégen, az is ugyanolyan értékesen és hasznosan tette a dolgát és a sikerhez nagyban hozzájárult. A lányoknak van mit ünnepelniük, a szombati ellenfelet nem lebecsülve, de a realitások talaján maradva, le kell győznünk, hiszen Kazahsztán egyedüliként lefelé lóg ki ebből a mezőnyből.
Ezzel pedig minden úgy alakult , hogy legrosszabb esetben a második helyen, de már bejutók vagyunk. És ha még a nagyon jó franciák megverik a házigazda olaszokat, akkor végképp. Ezt meg is tették a gallok, így áll a zászló, hogy az első helyen, világbajnokként zárjuk ezt a tornát. De ezt még hagyjuk, szombaton Kazahsztán, vasárnap Olaszország állhat az utunkba."
