Május közepén írtuk meg, hogy a magyar jégkorong-szövetség (MJSZ), az NHL és az amerikai csapat szándékai szerint október 3-án a New York Rangers Budapesten játszik a magyar válogatottal. Egy héttel később szomorú hírt kellett közölnünk: az esemény megrendezésére alkalmas egyetlen helyszín, a Papp László Budapest Sportaréna foglalt a kérdéses időszakban. A Rangers Pozsonyban és Zugban játszott Budapest helyett, pedig Sofronék hétfőn ütközhettek volna Gaborikékkal. Megnéztük, máshol hogy mennek ezek a dolgok, és mit tehetnénk azért, hogy jövőre ne ismétlődhessen meg ez az eset.

A hazai sportsajtó egy MTI-hír utánközlésén kívül nemigen foglalkozott az üggyel, ez érthető, hiszen mégsem amatőr focimeccsen kekeckedő újságíróval támadt afférja egy jobb sorsra érdemes nyugdíjas labdarúgónak. Egyszerűen csak arról volt szó, hogy a világ egyik legnagyobb és legprofibb sportvállalkozása szeretett volna hazánkba látogatni, de a fogadására alkalmas egyetlen épület állam által megbízott, profitorientált üzemben tartója nem tudott teret adni az amerikai álmoknak.

Ez az érdektelenség is megalapozta a bátorságot, amely odáig vezetett, hogy az NHL-alelnök látogatása és a Madison Square Garden szakmai és technikai segítségnyújtása is hiábavalóvá vált. Nem volt ember az Aréna vezetéséből, illetve az üzemeltető TriGránit Management Zrt.-től, aki Ken Yaffét fogadta volna, az egyik leghíresebb aréna segítségnyújtását pedig elutasította az intézmény. Blogunk cikkére közleményben válaszoltak – a lehetőséggel írásunk megjelenése előtt hetekig nem éltek –, amelyben mindenkit megnyugtattak afelől, hogy az intézmény vezetői "mindent megtettek a rendezvény létrejöttéért". Utána konkrét kérdéseinkre már nem kaptunk feleletet.

Azóta kiderült, október 1. és 21. között egyetlen esemény zajlik az Arénában, éppen az NHL-mérkőzés szempontjából releváns időszakban. Egy olyan október 2-ai rendezvény, amelyre akkor még nem volt szerződése az Arénának, amikor márciusban a szövetség bejelentkezett az NHL-mérkőzés ötletével. Még egyszer: ez tehát az egyetlen esemény az Aréna publikus eseménynaptárában október első három hetében. Ez több aspektusból is árnyalja a TriGránit Management Zrt. közleményében szereplő információkat, amelyek szerint az Aréna "programnaptárja 1-1,5 évvel előre betelik, de nem ritka az sem, hogy 3 évvel az esemény előtt köt szerződést rendezvények lebonyolítására".

Kénytelenek vagyunk egy másik mondatba is belekapaszkodni. "Az Aréna egy profitorientált intézmény, feladata a gazdaságos működés biztosítása. Érdeke tehát, hogy minél több és színvonalas eseménynek adjon helyszínt." Az első mondatot nehéz értelmezni az ismert kontextusban, hiszen az MJSZ a rendezvényért piaci árat fizetett volna – erről bővebben később –, a helyette tető alá hozott program viszont ingyenes állami vallási napként lényegesen kisebb bevételt eredményezett.

Itt kell hozzátenni, legtöbbször a jégkorong is ingyenesen vagy nagyon kedvezményes áron használja az Arénát. Egy korábbi szerződés értelmében az állam meghatározott számú sport- és vallási nappal rendelkezik az intézményben, ezekről a megfelelő minisztérium dönt. Például a 2011. évi jégkorong-vb-t is ilyen napokon rendezték. De a Magyarország–New York Rangers meccsre a Koncz Ernő kommunikációs vezető által is meghivatkozott nyilvános díjszabásnak megfelelően – "a Budapest Aréna árai nyilvánosak, mindenki számára egységesek és a hivatalos weboldalon hozzáférhetőek" –, piaci áron bérelte volna az MJSZ a csarnokot.

A hivatalos oldal vonatkozó információja szerint – a bérleti feltételek fül alatt – több mint 15 millió forintos áron. Ehhez képest kötött le az Aréna vezetése egy ingyenes programot azt követően, hogy tudomására jutott az NHL és az MJSZ szándéka. Tette mindezt természetesen a nemzetközi foglalás szabályaira való hivatkozással. A fenti idézet második mondata értelmében az NHL budapesti mérkőzése vagy nem számít eseménynek az Aréna szempontjából, vagy nem elég színvonalas.

A BS-ben még az úgynevezett előző rendszerben is tudtunk többek között atlétikai világversenyeket, kosárlabda BEK-döntőt, amatőr és profi boksz világbajnoki döntőt szervezni, a számtalan egyéb Eb-ről és vb-ről nem is beszélve. Pezsgő sportélet folyt benne, bár a kilencvenes évek elején már ott is voltak gondok. Érdekes eredményre jutunk, ha azt vizsgáljuk, hogy az eredeti funkcióból, azaz a sportcsarnokból mennyi maradt a TriGránit működtetése során az Arénában.

Az Aréna 2009 és 2011 között, három év alatt évente átlagosan nem egészen négy (4) sporteseménynek adott otthont, ha a bikarodeót, a harlemi kosarasokat és a lovas világkupát is beleszámoljuk. A legkiemelkedőbb program kétségkívül a 2010. januári futsal Eb volt, és e téren egy szavunk sem lehet, hiszen a jégkorong háromszor is bebocsátást nyert a sport számára korlátozottan nyitva tartó intézménybe. A létesítmény gazdaságos fenntartása érdekében nyilvánvalóan szükség van a koncertekre, konferenciákra, de az eredeti és névadó funkció valójában elvész az Arénában, az eseménynapok elenyésző százalékban takarnak valós sporteseményt.

"A létesítmény bérleti konstrukciója rugalmas, árai nem haladják meg a környező országok hasonló díjait." Úgy döntöttünk, megéri energiát fektetni a kutatómunkába, hogy adatokat gyűjtsünk az európai arénabérleti árakról. Elsősorban olyan multifunkcionális arénáktól kértünk árat, amelyek nem állandó jelleggel adnak otthont jeges rendezvényeknek, hanem alkalmanként készítenek jeget az egyes rendezvényekhez, ahogy az Aréna is teszi. Ez valamelyest szűkítette a merítést, hiszen a világ boldogabb részein, de akár csak a szomszédos, közeli országokban, Szlovákiában, Csehországban, Ausztriában is sok esetben Aréna-méretű jégcsarnokokat építettek, amelyet a helyi hokicsapat használ speciális díjszabásért.

Ezért ebben a cikkben sajnálatos módon nem tudunk mit kezdeni azzal az információval, hogy a Slavia Praha a húszezres prágai arénában mennyiért rendezheti mérkőzéseit, hogy a Vienna Capitals és a Slovan Bratislava a több tízmilliárd forintnak megfelelő összegért 2011-ben felújított, hárompályás jégcentrumaikat milyen kondíciókkal használhatják. Utóbbi kettő is az Arénának megfelelő kapacitású létesítmény. Táblázatunkban az sem jelenik meg, hogy a szintén a Trigránit-csoport által üzemeltetett Zagreb Arenát az EBEL-ben játszó Medvescak Zagreb milyen feltételekkel használhatja évente egy héten át. Ezek jellemzően a város vagy az ország sportvezetése, az arénák és az egyesületek közötti megállapodások függvényei, nem lenne méltányos, ha csak az üzembentartón kérnénk számon a távolságtartó magatartást a sporttal szemben. Más országokban van ilyen, nálunk nincs, de ez nem elsősorban az Arénát üzemeltető cég sara, akkor sem, ha ez a helyzet jelenleg az ő szempontjából kedvező. Más kérdés, hogy proaktív magatartással tehetne arról, hogy a háromhetes szüneteket megtöltse valamilyen sporteseménnyel, ha már egyszer a Sportaréna nevet aggatták rá a keresztségben.

Egyre azonban sehogy sem találtunk nemzetközi példát. Arra, hogy egy nemzeti válogatottat piaci listaáron engedjenek be a helyi arénába. Pontosabban, hogy még így se engedjék be. Mi több, hosszan lehetne sorolni a példákat, mit tesz például a stockholmi vagy a pozsonyi csarnok annak érdekében, hogy NHL-meccset fogadhasson, és hogy miért jut el az NHL mondjuk Belfastba.

A következő táblázatban foglaltuk össze a vonatkozó beérkező ajánlatokat. A bérleti díj oszlopban a garantált minimum összeget szerepeltetjük, ennyit akkor is ki kell fizetnie a szervezőnek, ha egy fizető néző sem vált jegyet, ez tehát az alapár. Számtalan konstrukcióval találkoztunk a bérleti díj jegyértékesítés-arányos elszámolására. Mint az Aréna táblázata mutatja, a budapesti csarnok a jegyek bruttó ára után 16,5%-os jutalékért dolgozik, vagyis ha ez az összeg meghaladja a garantált bérleti díjat – ami a Rangers vendégjátékakor több mint 15 millió forint lett volna –, ez a magasabb összeg folyik be hozzá.

Ha kicsit utánaszámolunk, kiderül, hogy az Aréna semmilyen kockázatot nem vállal, a 15 milliós bérleti díjnál nagyobb összeget a jegyértékesítés utáni százalékból nem lehet előteremteni sportesemény esetében. Tehát az Aréna – a nemzetközi gyakorlattól eltérően – már a minimumként meghatározott bérleti díjjal megszerzi a maximális bevételt, hiszen a közel kilencezer jegyet átlagban 12-13 ezer forintos darabáron kellene értekesíteni, hogy a garantált minimumot meghaladó árbevétel a jegyek utáni részesedésből beérkezzen. Ezzel szemben Európa többi országában a garantált bérleti díjak jóval alacsonyabbak, az arénák osztoznak a kockázatban. Az kétségtelen, hogy a budapestinél sokkal magasabb mértékű jegyárbevétel utáni százalékok is léteznek. Találkoztunk csarnokkal, ahol nem volt garantált bérleti ár, tehát alapból ingyen adták oda a rendezvénynek, de a jegyárbevétel 50%-ára igényt tartottak. Ez kirívó példa, de elmondható, átlagosan 30% körül szórnak a bevételarányos ráták. Ez méltányosabb megoldás, hiszen nem kényszeríti a szervezőt automatikusan túlzottan magas jegyárakra, míg az Aréna esetében a bérleti díj önmagában 2000 forint fölé helyezi a jegyárakat, ha telt házzal számolunk.

A táblázat utolsó oszlopában egy beszédes szám olvasható, amely megmutatja, hogy naponként és székenként mennyibe kerül a létesítmény bérlése. Ebben a mutatóban nem találtunk drágábbat, mint a mi Papp László Budapest Sportarénánk. Igaz, a létesítmény piaci árú bérleti díjában is csak Európa egyik legdrágább csarnoka, a zürichi Hallenstadion előzi meg. Nem véletlen, hogy a 2009. évi A csoportos világbajnokságot sem itt, hanem a zürich-kloteni pályán rendezte meg a svájci szövetség, mert a Hallenstadion ára nekik is magas. Táblázatunkban az április eleji árfolyamokkal számoltunk, ekkor dőlt el, hogy az Aréna vezetése az NHL-meccs időpontjában másnak adja a létesítményt. A táblázatban szereplő bérleti díjak egynapos jégkorongeseményre vonatkoznak, euróban kifejezve, áfa nélkül.

Végezetül szomorú konklúzióval kell zárnunk megemlékező írásunkat. Sajnos az NHL nem tudja tartani a lépést az Arénával, mert mint világosan látszik, utóbbi három évre előre tervez, programnaptára betáblázott. Az NHL közben csak ül a babárjain, ismét csak jövő tavasszal fog tudni bármit is mondani 2012. évi európai turnéjáról, és hét hónappal az esemény előtt az Aréna már nem tud fogadni egy ilyen rendezvényt. Így könnyen előfordulhat, hogy Ken Yaffe alelnök, aki a történtek ellenére jövőre is szívesen hozna Budapestre NHL-csapatot, újfent fölöslegesen vált magának repjegyet.