"A csatároknak és a kapusoknak rendszeresen szerveznek képzést, edzőtábort, de a hátvédekkel senki nem foglalkozik külön" – mondta blogunknak Tokaji Viktor. A magyar válogatott hátvédje három társával négynapos védőképző táborban kísérelt meg tenni ez ellen, az MJSZ és a metodikai központ szervezésében, a Sport XXI program támogatásával. Tapasztalatairól, a témával kapcsolatos gondolatairól olvashatnak alant.
"Válogatott hátvédtársaimmal, Ondrejcik Rastislavval és Szirányi Bencével vágtunk bele a feladatba, és velünk volt Szongoth Kristóf is, aki azért már jó néhány éves edzői tapasztalattal rendelkezik. Szükségünk volt erre, mert hármunknak ez egy új történet volt. Más dolog játszani, más a palánk túloldaláról osztani az észt. A kettő nem ugyanaz, az edzőé jóval felelősségteljesebb munka."
Tokaji Viktor 34 éves, jó néhány év előtte áll pályafutása során, de nem tagadja, vannak olyan elképzelései, hogy több társához hasonlóan, nem szakad el a hokitól később sem. "Jelenleg a TF-en végzem az edzőit, mert megfordult a fejemben, hogy ha nem játszom már többet, szívesen lennék edző. Ez a mostani alkalom fejesugrás volt a mély vízbe, harminc gyerekkel foglalkoztunk, mindannyian hátvédposzton játszanak, de a nagy kor- és képzettségbeli különbségek színesítették a palettát. Tetszett a dolog, jól éreztük magunkat, igyekeztünk felkészülni, színessé tenni a programot. De erről inkább a gyerekeket kéne megkérdezni, mert ők érzik, mennyire volt hasznos számukra a közös munka, milyen mértékben ment át az, amit szerettünk volna átadni."
Magyarország egyik legjobb bekkje kritikusan és önkritikusan fogalmaz, amikor arról kérdezzük, milyen szinten állnak a fiatal hátvédek. "Sok hiányosságuk van még, de ne szépítsük a dolgot, nekünk, a válogatottban játszó hátvédeknek is szembetűnő lemaradásunk van a világ élvonalával szemben, folyamatosan képezzük magunkat 30 felett is. Ezeken a fiatal hátvédeken is látszott, specifikusan nem sokat foglalkozta. Ez a négy nap arra volt jó, hogy érezzék ezek a játékosok, ők is fontosak, hogy foglalkoznak velük. Amikor mi ilyen korúak voltunk, háttérbe voltunk szorítva. A lassabb, ügyetlenebb hokisok kerültek hátra, akikkel keveset foglalkoztak.
De ma már túl kell ezen lépni, a világbajnokságon is láthattuk, egy hátvédnek pontosan olyan szinten kell állnia korcsolyázásban, technikailag, mint egy csatárnak, sőt bizonyos részletekben még jobbnak kell lennie. Ma már univerzális játékosokat kell képezni, mert nincsenek védekezők és támadók, a csapat mind az öt tagja dolgozik hátul és elöl, azt is mondhatnám, a két poszt közötti különbség kezd elmosódni. Finnország világbajnok csapatát nézve észrevehettük, szinte a pálya minden részén azonnal négyen-öten ott voltak, elképesztő mennyiséget korcsolyáztak. Szlovákiában az is kiderült, hogy ez az elvégzett munka többet jelent, mint hogy az ellenfeleknél hány sztárjátékos van."
Tokaji Viktorék úgy tervezik, folytatják a megkezdett munkát, és még ezen a nyáron beiktatnak egy újabb kurzust. "Augusztusban kezdődik a csapatoknál a felkészülés, ott nincs idő a hátvédekkel foglalkozni. Éppen ezért megpróbálunk július végére, a klubfelkészülések időpontja elé összehozni egy hasonló rendezvényt, hogy a bekkek képzettebben vágjanak neki az új szezonnak."
